Hétvégén leszüreteltük a karácsonyfát. Márk legnagyobb bánatára. Most olyan üres a lakás....
Közben beindult a suli is. Gyereket próbáljuk kicsit több önállóságra szoktatni igy már csak harmad útig kisérem el a suliba. Utánna egyedül meg tovább. Jövő héttől meg már valószinűleg végig egyedül fog járni. Igy ha netán valami csoda folytán mégis találnék munkát már nem lesz gond vele. Bár jó lenne vami olyasmit találni hogy reggel azért el tudjam inditani legalább. Mert egyedül magától tuti hogy minden másnap kabát, táska és/vagy kulcs nélkül indulna el. Azért ettől félek rendesen. Olyan kis szertelen még mindig. Tudom, tudom....lassan akkor is ideje lengednem a kezét. De mit csináljak ha nekem ez az egy szem nagy kajla kölköm van. Féltem. Hisz nincs is másom csak ő meg a férjem....