2009. június 22., hétfő

Csoda számba menő dolog történt. Férjemnek munkát ajánlottak. Mostanság ez tényleg csoda számba megy errefelé. Nos a cég magyar, magyarokkal is dolgoztatnak és a jelek szerint hiányzott nekik egy tapasztalt, jó szakember aki nem csak szakmailag állja meg a helyet, de angolul is beszél illetve angol licensel rendelkezik. Mert a brigád angolul nem tud igy itteni papirjaik sincsenek. Vagyis jól jön nekik valaki aki dolgozik is es mindkét nyelven kommunikál. Mivel mostanában nem kényeztette el a sors páromat jobbnál-jobb ajánlatokkal igy a fenntartásai ellenére elfogadta az ajánlatott. Ugyanis a munka nincs a szomszédban. Potom 120 mérföldnyire van tőlünk. Ezért anyagilag jobban megéri ha ott bérel egy szobát mintha minden nap kétszer megtenné ezt a távot. Lényeg a lényeg tegnap délután összecuccolt és útjára indult, péntek este jön majd haza. Mivel az utóbbi hónapokban végig itthon volt még a szokásosnál is jobban "összenőttünk" igy ez most eléggé rosszul érintett minket hogy csak hétvégente fogjuk látni. Sejtettem hogy nem lesz könnyű, de rosszabbul indult mint vártam. Párom alighogy kitette a lábát az én lakli mindjárt 12 éves fiamnál eltörött a mécses.Vagyis inkább nem is mécses hanem eltörött az egész csillár....megállithatatlanul bőgött vagy fél órán keresztül. Kicsit sikerült megnyugtatni igy elment játszani. Majd öt pec múlva jött is visszafelé és kezdte elölről. És ez igy ment egész este. Esküszöm úgy éreztem magam mint amikor csecsemő volt, kizárólag a hasamra fektetve volt hajlandó aludni sehogy máshogy és amint leraktam egyből sirni kezdett. Na ez most valami hasonló volt. Gyerekem kizárólag hozzám bújva nyugodott meg kicsinykét. Reggelre valamivel jobban nézett ki, igaz már hatkor fönt volt és tovabbra is utánfutóként viselkedet de legalább nem sirt már. Kiváncsi leszek délutánra milyen lesz.....
Én meg szokás szerint élek a lehetőséggel és kiélem a takaritó mániámat amit párom itthon létekor nem tehetek mert hidegrázást és agylobot kap tőle. :-)) Ja és holnap végre két év után ismét főzhetek rakott krumplit. :-)))) Mindezektől függetlenül hosszú lesz ez a hét igy egyedül....

7 megjegyzés:

Csilla írta...

Huuu, én ezt el sem tudom képzelni! És meddig fog ez így menni? Egyáltalán nem csodálkozom a kisfiadon. Még csak bele sem merek gondolni, hogy az enyémek hogyan reagálnak.
Míg Magyarországon éltünk, bizony az én párocskám is volt sokszor külföldön, de pár napnál tovább sosem maradt. Egyszer egy hónapot Franciaországban kellett volna töltenie, de két hét után hazakönyörögte magát. Mind kikészültünk (megjegyzem Dávid 1 hónapos volt, amikor el kellett mennie).
Aztán mikor itt elnyerte ezt az állást, kérdés sem volt, hogy jövünk mind. A két középső erősen ellenkezett, de mikor feldobtam a lehetőséget, hogy akkor Apuci egyedül jön Belgiumba mi meg Magyarországon maradunk, akkor riadtan kapták rám szemüket. Majd elballagtak pakolni, átnézni a dolgaikat. Nálunk ez van!

Kitartást kívánok nektek! És remélem hamarosan közelebb is talál munkát!

Christine írta...

Igazabol nem tudom meddig fog ez tartani. Eddig ugy fest szeretnek megfogni ot maguknak. De mi a koltozesre csak akkor vallalkozhatunk ha latjuk biztositva a folyamatos munkat es a jovedelmet. Mert tartalekok hijjan ha egy uj helyen ott maradunk munka nelkul...na az gazos. Itt legalabb kapunk onkormanyzati segitseget ha minden kotel szakad, de ehez az kellet hogy ket eve itt legyunk. De ott ez elolrol indul. Szoval ha tudnak folyamatosan munkat adni akkor jovo tavasszal tudunk koltozni. Az itteni lakas szerzodesunk is addig szol amugy es es nem szivesen rugnam fel hisz rendes a landlordunk.
Elhiszem hogy tobb gyerekkel ez meg huzosabb lehetett neked. Mikor az en parom eloszor kijott ide 2004-ben es mi otthon maradtunk a gyerekkel....hat az hosszu ket honap volt nekunk is. A fiam a vegere neki allt apukat felhajtani maganak, idegen pasikkal jopofizot holott elotte sose csinalt olyat...eleg ilyeszto volt az akkor nekem...

Merika írta...

Christine örülök hogy sikerült ez a munkalehetőség! Nem jó hogy messze van, de most kicsit nehéz de ha jól beindul közelebb kerültök az álmotokhoz! Erre gondolj, és ezt próbáld a fiadnak is sokat mondani! Sok erőt kívánok Neked, és nagyon drukkolok, szívből!

Christine írta...

Merika, koszonom! :-))

Snowqueen írta...

Én is kívánok erőt és kitartást ehhez az állapothoz!

Unknown írta...

Szia, zugolvasódból előlépek.
Mi az hogy végre csinálhatsz rakottkumpit?:) Párod nem szereti? Hogy lehet azt nem szeretni kérdem én:)

Christine írta...

Szia Mildi! Legy udvozolve nalam! :-)
Es igen eltalaltad a valaszt a ferjem nemhogy nem szereti, de ki nem allhatja a rakott krumplit. Legnagyobb banatomra ugyanis en imadom. De mivel ketfele fozni nem szeretek, illetve csak magamnak amugy se fozok...igy aztan csak azon ritka alkalmakkor jutok hozza mikor parom "vilagga megy" valamilyen okbol nehany napra.