Már néhány hete felfedeztük hogy elbújva a városban van nekünk itt egy darabka "vad" természet. Ma úgy döntöttem kézenfogom a fotó masinámat és Márkal körbe sétáljuk kicsit. Annyi mindent fotózok miért pont ez maradna ki? :-)) Gyerekem úgy is odáig van a vizért igy tetszett neki.



Mivel a város kellős közepén folyik ez a patakocska igy némelyik telek lakói abban a kiváltságban részesülnek hogy kapnak egy kis saját bejáratú patakot a kert végébe. A viz közlekedését még a keritések épitésekor is figyelembe vették.

Szemérmes tipus vagyok de az angolok se szeretik ha bele másznak a privát szférájukba igy kertbe kukucskálós képek nem készültek, bár lehet egyszer rászánom magam. Talán...Mindenesetre szépek vannak.:-))
Aztán Márk kérésére szabályt szegtünk és megetettük a parkban a kacsákat. Ez tavaj nyár óta tilos mert túlnépesedett a populáció. Idén láthatóan kevesebben vannak már de azért még igy is szép számban.



Amúgy mások is megszegik rendszeresen a szabályt.Igy ez egyszer megtettük mi is. De hát ki tudna ellenálni ilyen kis pelyhes kuncsorgóknak.

Ez a kis vadóc pedig kimondottan élelmes volt pedig a nagyok mindent elkovettek hogy nehogy falatkához jusson. Talán épp ezért de mindig a legnagyobb darabokra bukott. Elmarta és futott is vele messzire, majd mikor lenyeldekelte akkor jött a következő fordulóra.

Ezek a kanadai vadludak pedig kenyér helyett beérték volna a farmer kabátom gombjaival is. Szerencsére egyet se sikerült le lopniuk a kabátomról pedig igencsak igyekeztek.:-))