2009. július 26., vasárnap

A sors fintorai....ismét. A Bristol-i magyar fiúknak kell a férjem. A jelek szerint eléggé kell ahoz hogy alkut kössenek saját magukkal azaz hajlandóak normális fizetési határidőket adni. Előszőr azt akarták hogy folyamatosan dolgozzon (öt hetes munkáról van szó) vagyis hogy 7 napot egy héten. De igy akkor nem láttuk volna egészen szeptemberig. Plusz Márk szülinapja is elmaradt volna miattuk. Arról nem beszélve hogy a gyerek igy is rosszul viseli ha csak hétközben is nem kapja meg a napi betevo apázást nemhogy még hétvégén se. Szóval Szilvi mondta hogy így nem vállalja, csak úgy ha rendes öt napos munkahétben dolgozhat és hétvégére haza tud jönni hozzánk. Belementek. Úgyhogy férjem ma délután ismét oda utazott. Tehát ha minden jól megy és nem jön közbe semmi akkor néhány hétig szalma özvegy leszek.
Persze a fiam itthon van hisz végre szunet van a suliban. De majd megyek vele parkozni, bringázni hogy elfoglaljam ne legyen ideje az apját hiányolni. Bár attól még ő úgy is hiányolja. :-) A többi meg majd menet közben kiderül....

4 megjegyzés:

Kriszti írta...

Apa helyett apa leszel ezekben a hetekben!:-)

Christine írta...

Hat olyasforman valahogy. De az teny hogy ilyenkor le se tudom vakarni magamrol.:-))

Emőke (Anyamadár) írta...

Szurkolok, hogy rendesen alakuljanak a dolgok!!!

Csilla írta...

Nahát! Eltünt a hozzászólásom! Morrr!