Sose szerettem a hagyományos "igazi" lecsót. Merthogy úúúútálom a főtt-sült paprikát. De mivel szeretek kisérletezni és mert más zöldségeket viszont kedvelek igy idővel megtanultam egy amolyan Kriszta-féle lecsó elkészitését. Szóval felszeletelek két hagymát, olajon megfuttatom kicsit. Majd hozzáadok 5-6 meghámozott, felkockázott paradicsomot, egy-két szintén felkockázott kisebb cukkinit. Ééés csak is az összhatás kedvéért egyetlen darab paprikát. Felöntöm vizzel és pár percig forralom. Közben hozzáadok egy kis karikára vágott főző kolbász félét esetleg kis paprikás szalámit szintén az iz kevéért. Majd végül bele öntök 4-5 felvert tojást. Összerottyantom és kész is. Régebben mikor még vad cukkini termelő voltam akkor szezonban szinte minden nap ezt ebédeltem. Mostanság már ritkán csinálok. Egyrészt csak én eszem, másrészt már nem termelek cukkinit. A szomszéd asszonytól kapom. :-)) Igy muszáj volt csinálnom. :-)) Már csak nosztalgiából is....
Hogy a kisgyerek méretű cukkini nagyobbik felével mit kezdek azt még nem tudom egyenlőre.
Mindenesetre a fiam a lecsót a gusztus mentes kaják közé sorolta, mondván hogy úgy néz ki mint amit valaki egyszer már megevett. :-)))))))
2 megjegyzés:
Szia Christine, tenyleg ugy nez ki, ahogy a fiad mondja a tejfolos lecso is, de nagyon finom! Meg az itteni paprikabol is. :-)
Latod a tejfolos verziorol meg soha nem hallotam. Lehet azert mert nagyapam koran meghalt? O volt nalunk az aki kepes volt mindenhez tejfolt meg kenyeret enni meg a tyukhusleveshez is.:-)
Lecsohoz erdekes lehet. Na majd legkozelebb azt is kiprobalom. :-))
Megjegyzés küldése