Mese....

Ha mesét akarnék mondani akkor az most úgy kezdődne....hogy bár mi csak ritkán látjuk őket de a tündérek közöttünk élnek. Néha-néha annyira szeretnek minket hogy a kedvünkért emberré változnak, hogy minden percüket velünk tölthessék. De emberként sajnos elveszitík az örök élethez való jogot, igy idővel megöregednek és meghalnak, akárcsak a hétköznapi emberek. De amig élnek addig egyéb más tündér képességüket őrzik. Képesek csodát művelni a kertel, a földel, a növényekkel, virágokkal. S szeretetükért cserébe a növények viszont szeretik őket. Én erőst gyanitom hogy egy ilyen emberré változott virágtündér volt az én nagyanyám is.....


Hozzávalók: Cajoline, Attic Treasures