Igy év vége környékén mindig szoktam egyfajta számadást késziteni. Persze legtöbbször csak fejben, de igazából jobb szeretem irásban. Mint mindenkinél igy nálam is van benne jó és rossz is vegyesen. Hogy melyikből van több vagy kevesebb ez relativ. Általában próbálok a rossz dolgokba is valami jót bele látni. Vagy legalább keresni a dolgok humoros oldalát. Már ahol lehet. Mert mindenhol nem lehet. Akkor csapjunk a közepébe.....a teljesség igénye nélkül.
Idén lettem negyven éves. Ezt a legtöbb ember valamiféle határkőnek tekinti. De valójában csak egy szülinap volt a sok közül. Az öregedéssel járó tüneteket pedig már jó két-három éve észlelem magamon.
Januárban a szülinapom után egy hétre meghalt Anyu. Mint egyfajta dominó efektus ennek köszönhetően megszakadt a kapcsolatom Apuval és Krisztiánnal. Persze voltak próbálkozásaim, de láthatóan hamvába holt ez egész. És nekem rá kellet jönnöm valamire amire álmomban se gondoltam volna hogy az én sok-sok negativumot hordozó anyám volt az aki összetartotta a mi kis széteső-széthúzó családunkat. Pont ő aki soha nem volt egy matriárka tipus. Hmm.
Az év folyamán egyre inkább bele zuhantam a scrapbook-ba. Ennek eredménye egy elkészült és nyomdába került fotókönyv, van még egy félig és egy több mint háromnegyed részében meglévő is. Elkezdtem receptes scrap oldalakat is késziteni ebben az évben. Mind közül talán azok voltak
a legsikeresebbek. Ezen kicsit meg is lepődtem, de legalább tudom merre felé lenne érdemes menni.
Az idei nyáron volt talán eddig a legtöbb és legjobb car boot sale élményünk, aminek köszönhetően szépen gyarapodtak a gyüjteményeink.
Idén is sok szép helyet sikerült bejárnunk. Konkrétan öt nagyobb kirándulásunk volt és több kisebb itt a környéken. Azért ez nem rossz tekintve a helyzetünket.
Két találkozás volt idén ami szintén fontos számomra/számunkra. Találkozhattam Merikával és lányával, nagyszerű élmény volt. Valamint rég nem látott kanadai barátunk is töltött nálunk néhány napot.
A blogirásnak és scrap-nak köszönhetően sok új érdekes és igazlmas emberrel megismerkedhettem. Még ha csak virtuálisan is. Ez számomra nagyon fontos és nagyon örülök nekik!
Végül de nem utolsó sorban eljutottunk a kanadai emigrációs papirok beadásáig, amiről karácsony előtt érkezett meg a visszaigazolás.
4 megjegyzés:
Köszönöm Christine, nagyon jól esik hogy megemlíted! Mi is sokat emlegetünk, ha a csuklás igaz lenne, sokszor csuklanál! Nagyon - nagyon visszavágyunk, de jövő évben azt hiszem más programja lesz Tinának és így nekem is!Szóval lesz kis Tesó!Na én árultam el, de a scrap oldalakon majd Tina közli remélem hamarosan!
Bizony így visszanézve másképp látjuk már a dolgokat, de hát ez van! Én inkább előre nézek, én inkább kérek a jövőtől. A gyerekek betegsége miatt én megtanultam, hogy nem nézhetek vissza, csak a biztató jövőbe!
Remélem a jövő évi összegzésedkor bizakodóbb hangulatban fogsz írni!
Én nagyon örülök, hogy rád találhattam egy kicsit "blogbarátnak" is érezlek, ha nem sértelek meg vele!
Ezért is kívánok szeretettel nektek minden jót!
Merika ez nagyszeru hir! Gratulalok!
Csilla, en is blogbaratnak erezlek teged! :-))
Én is azt kívánom, hogy az idei évetek nagyon jól sikerüljön és jövőre csak szép és jó dolgokat olvashassunk az összegződben!
Megjegyzés küldése