Régi családi hagyomány nálunk.....úgy nagyjából azóta mióta Márk bele nőtt a karácsonyi ajándék bontásba azaz olyan három éves kora óta. Szóval mi ebben egyik ország hagyományát se követjük rendesen, hanem a saját kialakult tradiciónkat. Eszerint minálunk 24.-én reggel van ajándék bontás. Azt hiszem azért alakult ez igy mert a gyerekhez hasonlóan mi is türelmetlenek vagyunk. Csak mi nem az ajándékot várjuk hanem a gyerek örömét. Hogy láthassuk amint felcsillanó szemmel, kobold vigyorral az arcán neki esik és cafatokra tépi a csomagolást és bontogatja a dobozokat. Ez az ami a legnagyobb öröm számomra az egész ünnepben. A gyermekem öröme.
Előzőleg már irtam róla hogy Márk idén nem kért karácsonyi ajándékot. Azt mondta egyszerűen nem tud mit kitalálni mert szerinte mindene megvan. Szóval föladta a leckét számomra rendesen a gyerek. Amúgy is gondban vagyunk vele az utóbbi években hisz a gyermek játékokból már kinőtt, viszont a felnőttes dolgokba még nincs igazán belenőve.
De azért némi fejtöréssel rájöttem mit vehetnénk neki aminek nagyon örülne. Egész nyáron és őszön minden car booty-n egy kerekes, forgó számitógép széket vadászott magának. De nem kapott. Ezt vettük hát meg most neki ajándéknak. Mert hogy őszerinte már csak ez hiányzott a számitógépes kuckójából. :-)
A doboz bontásról nem lettek fotók, mert az hajnali hétkor lezajlott még félig sötétben a karácsonyfa fényénél. De volt nagy öröm. :-))
Aztán szerelés közben kattintottam párat. Persze még mindig pizsamában.







Utánna egész délelőtt itt "motorozott" az új székével a nappaliban. De ma is kihozta még egy kicsit. Mert itt van hely gurigázni vele. :-))