2009. december 9., szerda

A szerzetes levele

Nem vagyok egy vallásos alkat. De ez a levél nem is igazán a vallásról szól lényegében....
Mindenesetre annyira szivbemarkoló..... Szeretném megosztani veletek:

Gondolatok Böjte atyától a karácsonyi bevásárlás előtt

Írta: Böjte atya

2009. november 27. péntek, 00:15

Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek - hiába árvák - ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket.

Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt.

Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy "Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!" Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba.

És akkor az egyik kisfiú azt mondta: "Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?" Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom...



Van honlapjuk is, ha valaki nem is merné őket:

http://www.devaigyerekek.hu/news/news_61_szeretettel+koszontjuk+honlapunkon.html


7 megjegyzés:

Merika írta...

Köszönöm hogy leírtad, én is valami hasonló gondolatról írtam az új blogomban. A vásárlás az ünnep fő attrakciója sok helyen, pedig nem ez a lényeg! Örülök hogy más is gondolja így!

Csilla írta...

Ez nagyon szép volt! És egyből a mi négy szép gyerekünkre gondoltam, és bizony tudom, hogy ők is inkább a szeretet választanák, mint ahogy tették ezt mindig is. Amit kapnak azt adják vissza. Remélem, hogy ezt sosem fogják elfelejteni!

Kriszti írta...

Tavaly volt gyűjtés a dévai gyerekeknek, mindenféle kézzel készített dolgot lehetett feladni a szervezőknek, akik eljuttatták hozzájuk.

Gabriella írta...

A szeretet a legfontosabb.

Tinkmara írta...

Én talákoztam Böjte Atyával, amikor még otthon a Székesben dolgotam. Hihetetlen erő, szeretet sugárzik belőle, akarás és adnivágyás. Az ilyen emberek adbak erőt, hívőnek és nemhívőnek egyaránt. Köszönöm, hogy leírtad. :)

JuditAu írta...

Huh, majdnem elbőgtem magam...

Ziebi írta...

Nagyon szép történet, köszönöm. És ez nem csak a gyerekekre vonatkozik szerintem. Nagyon sokan odaadnák a csillogást egy meghitt családi vacsoráért, ha úgy tényleg együtt lennének nem csak az ünnep kedvéért...ez az ami kezd elveszni szerintem :(