2010. január 29., péntek

Már egy ideje nem nagyon irtam. Leginkább azért mert nem nagyon van miről. Java részt csöndesen telnek a hétköznapok. Azt leszámitva hogy szikrázó napsütésnél szakad a hó. Csak néztem az előbb bambán ki az ablakon hogy mi a csuda ez a fehér komfetti ami potyog....:-)) Hiszen relative "meleg" van napközben akár 7-8 fok is szokott lenni. A héten eddig még a napot se sokat láttuk. Szóval olyan igazi angol az idő.
Más. Szilvi szombaton túl esett a nyelvvizsgáján. Nem, nem tudok még eredményt. Majd csak egy hét múlva kapjuk meg. De Szilvi eléggé morcos volt mondván hogy szerinte ennek a vizsgának semmi köze ahoz amihez kellene. Miszerint is felmérjék a nyelvtudását amivel villanyszerelőként Kanadába kiván kivándorolni. Annak idején mikor még Pesten bementünk a British Council-hoz ez után a nyelvvizsga után érdeklődni ott részletes elmagyarázták hogy fontos melyik országba készül az ember, fontos hogy milyen szakmai nyelvtudása van blablaba....ehez képest itt a szokásos angol mentalitás volt jelen. Ilyen feladatokkal hogy beszéljen a XVIII. századi angol festőkröl. No ez a téma az amiről az én párom jó esélyel még magyarul se tudna mit mondani nemhogy angolul. Miközben kint a folyosón órákig csevegett folyékonyan a szintén ott várakozó dél-afrikai fiúval. Szóval kiváncsian várjuk az eredményt....

Aztán szeretném megmutatni új "játszótársamat" is nektek. A Fujifilm FinePix S2000HD-t.



Mondhatni karácsonyra kaptam. Eredetileg már novemberben meg akartuk venni hogy a karácsonyi szezont már ezzel fotózhassam végig. De kiderült nagyon bele nyúltunk és kapós kis jószág igy három boltból is visszamondták a rendelésünket mondván kifogytak a készletekből. Végül karácsony előtt nem sokkal érkezett meg. Szokás szerint az új műszaki dolgok iráni megszokott berzenkedésel fogadtam. Túl nagy, túl nehéz, túl drága és túl bonyolult. Heteken át csücsült az asztal közepén és jóformán hozzányúlni se mertem félve hogy el rontok rajta valamit. Aztán kiderült van hozzá meglepően részletes leirás magyarul is. Műszaki lirásban angolul még elég kevéssé vagyok otthon az alap vezényszavaktól eltekintve. Elkezdtem olvasgatni a majd kétszáz oldalas leirást. Még most se jutottam a végére, de már most többet tudok a gépről mint a régiről négy év alatt. Szóval lassan megtörik a jég. És mivel gyakorolnom kéne igy ma végül elővettem mert úgy döntöttem ideje körbe fotóznom Márk legújabb hobbiját és megmutani mivel foglalkozik mostanság X-Box helyett az én cseppem.
Kezdődött az egyszerűbb dolgokkal. Konkrétan a kedvencével a nyuszival:


Aztán jött vitorlás.


Denevér.


Ladik.


Béka.


Könyvek, tartóval együtt.


Rózsabimbó.



A rózsabimbó összecsukva kockát formáz.


Csillagflotta X-szárnyúval és csillagrombolóval.


És végü a kedvenceim a sárkányok.



Amúgy mindenhol ott vannak. :-))


A héten vettem neki igazi origami papirt igy szaporodni fognak a szines jószágok.

2010. január 27., szerda

Cewe e heti kihivására készült ez az oldal. Egy kedvenc szinűnket kellet felhasznalni mindenhez.



Felhasználtam:
Baby Cakes_RedHot
Franziska_Altmann_Love actually

2010. január 24., vasárnap

Rég nem készitettem egy scrap oldalt sem. Illetve van néhány félkész.....
Mostanában sokat gondolok öcsémre. Ami a történtek kapcsán nem is csoda....
Muszáj voltam oldalba foglalni.



Felhasználtam:
maelia_gentilcoquelicot
Maelia-Jardin feerique-Papiers
MDfanette_adayinthegarden
ScrapU_Can_Only_Imagine
janka_WA

2010. január 22., péntek

Gyerekszáj

Arcszesz. Apja borotválkozik, közben beszélgetnek hogy az arcszesz az általaban csip. Gyerek egyszer csak megkérdi: És rákented már a fejedre?

2010. január 20., szerda

Tegnap megint egy évvel öregebb lettem. De mig tavaly még izgalomban voltam hogy milyen is lesz negyvenesnek lenni addig idén már valahogy az érdektelenségbe fúlt az egész. Szóval....ez is elmúlt.

2010. január 16., szombat

LaceE játékra hivott. Meg kéne neveznem az öt kedvenc filmemet. Ez ugye nehéz dió, mivel a könyvek mellet még a filmeket gyüjtögetjük leginkább. No meg mert ahogy telnek az évek úgy változnak mindig a kedvencek. És mert van egy jó csomó féle műfaj is...
De azért valahogy összehozom.....mondjuk igy szemezgetek a teljesség igénye nélkül. Mert ugye sci-fiben pl. kevés van olyan ami nem kedvenc. Szóval.....
A filmipar number one-ja számomra mindig is a Vissza a jövőbe lesz. Ha most gonosz akarnék lenni akkor azt mondhatnám ezzel három filmet mindjárt ki is pipálhatunk. :-)) De nem leszek gonosz.
Mivel valahol én is csak nő vagyok igy a Micsoda nő vezeti a romantikus filmek közül a listát.
Rajzfilmek közül mindörök kedvencem az Aladin marad.....meg a Szépség és a szörnyeteg.
Mese (vagy legyen inkább fantasy?) a Harry Potter, Gyűrűk ura.
Az akciósabb műfajban nagy kedvenc a Blade. És mindjárt ott toporog mellete a Két tűz között is. Illetve a Mumia és a Skorpiókirály. Bunyós kategóriában a Nincs kettő négy nélkül. Véresebb kategóriában a 300 tarol.
Vigjátékok közül az egyik legkedvencebb a Feketék fehéren. És hogy legyen köztük Oscar dijas is a Benjamin Button különös élete. Aztán még sorolhatnám mivel a nagy kedvencek is kitesznek egy százas listát....de ugye a feladat nem az volt.
Ráadásként pedig legyen itt néhány kedvenc az önálló léletet élő sorozatokból:
Warehouse 13, Fringe, Sanctuary, The Visitors, The Mentalist. Ez utóbbiaknál a magyar cimeket már nem tudom.

És akkor akiknek tovább adnám a stafétát:
Csilla, Judit, Hicudzsi
Várom a ti kedvenceiteket. :-))

Blog dijak

Két dijat is kaptam az elmúlt napokban. Merika tisztelt meg ezzel:



Ziebi pedig evvel:



Ez úton is köszönöm mindkettőjüknek! Igazán kedves tőletek lányok.

Én most összevonnám a kettőt és úgy adnám tovább engedelmetekkel. És akikre gondoltam:

Kriszti, Soffy, Euthymia, Nuca, Tinkmara

2010. január 13., szerda

Éééés megint esik a hó! Még a végén betemeti a szigetet. :-))
Mindenesetre érdekes újfajta izgalom minden áldott reggel a neten lógva lesni a suli honlapját vajon kinyitnak e vagy sem. Kell e menni aznap suliba vagy sem. Mert ugye minden bizontalan. Végül indulás elött nemsokkal kiderült hogy nem nem kell menni a három alsó osztálynak. Csak a nagyobbaknak de nekik is csak azért mert épp vizsga időszak van. Igy nekik muszaj bekecmeregni valahogy. Azért azt hozzáteszem hogy a domb tetején lévő suliba följutni gyalog legalább ugyanakkora kihivás mint autóval. A rövidebb úton ugyanis a kocsink nem és nem hajlandó felmenni. De másoké sem. Szóval érdekes rodeó folyik a környéken amint igyekszik mindenki lehetőleg egy darabban kijutni a rossz választásnak bizonyuló utcából. Van akinek sikerül, van akinek nem. Napokig látni néha érdekes helyeken "parkoló" autókat.
Ja és tegnap a Tesco-ban meglepődve tapasztaltuk hogy nem lehet náluk egy deka sót sem kapni. Üres volt az egész polc. A népek fölvásároltak mindenféle formátumu sót a mezei asztalitól a tengeri sóig vagy a füstölt sóig és még ki tudja milyet. Nagyobb, kisebb és még kisebb méretben. Szóval az összeset. Csak épp azt nem tudom mihez kezdenek vele. Mert a járdára nem szórják. Ennyit megenni képtelenség. Netán az emberek ebben rakják el magukat tavaszig? Végül a legtutibb tartósitási mód.....:-))

2010. január 12., kedd



Pont ma egy hete hogy leesett a hó. Ennek ellenére ma a heti nagybevásárlás kapcsán kénytelen voltam észrevételezni hogy:
1. A főutak vannak a legjobban járható állapotban. Bár a buszmegállóból (ahol kitettük a gyereket a sulinál) alig birtunk kijönni mert az ott felejtett hóbuckákkal nem birt az autónk. Sebaj, megtoltuk. :-))
2. A mellék utcákban nyári gumival elképzelni nem tudom hogy lehet közlekedni. Meg úgy egyébként is. Esetleg szánkóval....
3. A legrosszabbul a gyalogosok járnak hisz a járdákon primán jelen van a hó mindenhol hiánytalanul. Ezért aztán mindenki változatos lábbelikkel próbál evickélni. Láttam már lovagló csizmát és hegymászó túra bakancsot is szép számmal. De a toplista élén a gumicsizma áll. Láthatóan az a legnépszerűbb. Ki tudja talán azért mert az az év minden szakában aktuális lehet it? :-))

2010. január 10., vasárnap

Ma fölhivtam Krisztiánt. Csak úgy, hogy mi van vele. Kicsit körbe beszéltük a semmit. :-))
20.-án viheti haza Apu hamvait. Mást nem nagyon intézett a héten. Igaz nem csak rajta múlik....A lomtalanitási kedve is kimerült abban az egy alkalomban. Nehezményezi hogy a szomszédok etetik és hogy nem nézik ki belőle tud magának kaját csinálni. Én meg jót vigyorogtam magamban. Mert még az is jobb ha mérgelődik mintha teljesen magába süppedne. Az éhenhalás pedig amúgy sincs genetikailag belénk kódolva.
Az internetet inkább nem forsziroztam nála. Majd annak is eljön az ideje. Végül is számitógépe van neki már több mint hat éve. Már csak a delej hiányzik belőle. És reméljük a haveri nyomás (miszerint játszhatnának online) elegendő lesz ahoz hogy túl lépjen a tesze-toszaságon. Végtére is....már nincs aki ellenezze hogy minek az.
A búcsúzásnál persze bele estem a szokásos csapdába. Mikor elköszönvén mondta hogy vigyázzunk magunkra én meg kapásból rávágtam hogy "ti is".......

2010. január 6., szerda

Hull a hó és hózik-zik.....Micimackó fázik-zik....... :-))
Avagy a változatosság kedvéért tegnap este megint elkezdett szakadni a hó.
Gyerekem már előtte azzal jött haza a suliból hogy valószinüleg nem kell menni azt mondták a tanárok. És tényleg. Benne van az ujságban is hogy megint bezárják az iskolákat. Kemény egy egész napot voltak nyitva ugyanis tegnap volt az első tanitási nap. Lehet egyben az utolsó is egy időre ugyanis egész hétre havat igérnek. A gyerek persze örül....:-)))

És én is örülök hogy úgy döntöttem időt, pénzt és energiát takaritunk meg azzal ha inkább itthonról az iróasztal mellől intézzük az ügyeket. Irtam az követségeknek. Kiderült hogy ők most mégsem tartanak igényt a kanadai "erkölcsire". Remélem ezt igy gondolják majd később is!
A magyart pedig ha minden igaz sikerül egy kedves ismerős révén otthon elintéztetni. Igy mindennel együtt is pont fele annyiba kerül mintha itt intéznénk. Illetve.....harmad annyiba ha tekintetbe veszem hogy hármónknak a metrójegy majd 50 font lett volna ahoz hogy bejussunk hozzájuk. Legalább tudom miért is nem szeretünk Londonba bejárni..... :-)
Ma mentünk volna intézni az angolt. De a kinti út viszonyok miatt ez valószinüleg elmarad. Mivel az jön vissza a leggyorsabban igy ott belefér néhány nap csúszás.
A nyelvizsgára szintén postai úton jelentkeztünk. A leforditandó papirjainkat ha minden jól megy megcsinálja egy kanadai barátunk. Csak le kell stempliztetni a nagykövettel. De akkor is le kellet volna ha forditó irodával csináltatom, mert csak akkor hiteles. Hát igy hirtelen felindulásból ennyire jutottunk az elmúlt két napban.....

2010. január 5., kedd

Emlékül



A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak elötte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

Henry Scott

Felhasználtam: nb_vintagepolaroids
CJS_MyFaveGuy
LouCeeCreations_bestfriends
Misty Cato - Heartstrings Wordart

Lehet megtörik a jég

Talán, talán tényleg megtörik a jég. Felhivott Krisztián. Azt mondja nem fizette ki a számlát igy a mobil szolgáltató kikapcsolta nála a szolgáltatást. Nem tudom igaz e vagy csak kifogás. Nem is érdekel! Egyszerűen csak örülök neki hogy felhivott. Vagy húsz percig beszélgettünk. És rendesen, nem csak tőmondatokban! Ilyen nem is tudom mikor fordult elő utoljára. Főleg az elmúlt egy évben sose beszéltünk tovább öt percnél és abban sem volt egyszer sem köszönet.
Ahogy sejtettem temetés az nem lesz. A hamvasztást még ki tudja fizetni, de a többit már nem. Igy haza viszi Apu hamvait is és Anyuéval együtt szétszórja őket valahol. Megértem. Szabadulni szeretne. Ahogy elmesélte Apu nagyon ragaszkodott Anyu hamvaihoz. A szoba közepén a dohányzó asztalon "lakott". Igy akár tévét nézni ült le vagy csak bement a szobába Anyu urnája mindig ott volt a képben. Azt hiszem ez minden embert fel őrölne. Amúgy Apunak daganatot találtak a tüdejében és az agyában is. Ez utóbbi talán lehet magyarázat a fura viselkedésre.
Elkezdte a lomtalanitást is. Anno én is igy reagáltam Mamus halálára. Szinte egyből kidobtam mindenét. Ruhákat, iratokat, bútorokat, mindent. (Igaz ezt utóbb részben megbántam.) Szerintem Krisztiánba ugyanez dolgozik, csak neki sokkal több feldolgozásra váró "anyag" van. Mivel a szüleim az elmúlt harminc évben nem hiszem hogy bármit is kidobtak volna.
Mondtam neki hogy ha túl lesz ezen az időszakon akkor beköttethetné végre az internetet is. A régi fanyar humorával válaszolt. Szóval talán nincs még veszve minden. Talán még visszakapom a testvérem. Remélem.....
Mindenesetre a hétvégén igyekszem újra beszélni vele. Mert ugye addig kell ütni a vasat amig meleg. :-)

2010. január 3., vasárnap

Mejegyzések kapcsán

Köszönöm mindenkinek aki velem érez! Jó hogy vagytok nekem és nagyon örülök hogy ismerlek titeket. Talán nem is sejtitek mennyire fontos ez nekem....

Csilla kérdései kapcsán. Nem tudok igazából semmi konkrétumot. De mivel előzőleg Anyut se temették el ebből arra tippelek hogy Apunak sem lesz temetése.
Haza menni most nem tudok. Mert most holnaptól tudjuk igazából elkezdeni intézni a kanadai bevándorlási dolgokat. Ez az első két hét eléggé zsufi lesz és mivel határidőhöz vagyunk kötve igy nem halaszthatom el a dolgot két hetet már igy is veszitettünk az ünnep miatt. És lehet ez most lelketlenül hangzik, de számunkra most ez a legfontosabb. Az egész jövőnk múlik ezen.
Férjem amúgy is ellenzi hogy tegyek bármit is. Nagyon haragszik az öcsémre. És azt hiszem valahol jogosan.
Hogy Krisztián miért ilyen? Fogalmam sincs. Egyetlen testvérem, másom most már nincs is lényegében a családból. Veszekedés viszály nem volt köztünk sosem. Ő egyszeűen csak elfordult tőlünk. Ez még anno a fiam születése után kezdődött és tavaj anyu halála után tetőzött. Nem hiv, nem jelentkezik a levelekre nem válaszol. Ha én hivom akkor se beszél csak tőmondatokban és igyekszik mielőbb lerázni. Már nem tudok vele mit kezdeni.

Valahogy olyan távoli ez az egész. Mintha meg se történt volna. Anyuról is még mindig jelen időben beszélek, mintha még mindig ott lenne pedig lassan egy éve is megvan hogy elment már. Olyan rég nem láttam őket. És ez utan már nem is láthatom hisz valójában nincsenek ott. De ezt felfogni vagy megemészteni képtelen vagyok......

2010. január 2., szombat

Rossz hir

Megint egy rossz hirt kaptam.
Szilveszter napján délben meghalt Apu.
Az iwiwen irta meg egy távoli rokonom.....öcsém nem hivott.....nem tudom mit mondjak.....

2010. január 1., péntek

Cewe heti kihivására készült oldal.



Felhaszáltam:
RR_ChristmasTreats_AddOn,
leemonca_Merry Christmas