2010. január 5., kedd

Lehet megtörik a jég

Talán, talán tényleg megtörik a jég. Felhivott Krisztián. Azt mondja nem fizette ki a számlát igy a mobil szolgáltató kikapcsolta nála a szolgáltatást. Nem tudom igaz e vagy csak kifogás. Nem is érdekel! Egyszerűen csak örülök neki hogy felhivott. Vagy húsz percig beszélgettünk. És rendesen, nem csak tőmondatokban! Ilyen nem is tudom mikor fordult elő utoljára. Főleg az elmúlt egy évben sose beszéltünk tovább öt percnél és abban sem volt egyszer sem köszönet.
Ahogy sejtettem temetés az nem lesz. A hamvasztást még ki tudja fizetni, de a többit már nem. Igy haza viszi Apu hamvait is és Anyuéval együtt szétszórja őket valahol. Megértem. Szabadulni szeretne. Ahogy elmesélte Apu nagyon ragaszkodott Anyu hamvaihoz. A szoba közepén a dohányzó asztalon "lakott". Igy akár tévét nézni ült le vagy csak bement a szobába Anyu urnája mindig ott volt a képben. Azt hiszem ez minden embert fel őrölne. Amúgy Apunak daganatot találtak a tüdejében és az agyában is. Ez utóbbi talán lehet magyarázat a fura viselkedésre.
Elkezdte a lomtalanitást is. Anno én is igy reagáltam Mamus halálára. Szinte egyből kidobtam mindenét. Ruhákat, iratokat, bútorokat, mindent. (Igaz ezt utóbb részben megbántam.) Szerintem Krisztiánba ugyanez dolgozik, csak neki sokkal több feldolgozásra váró "anyag" van. Mivel a szüleim az elmúlt harminc évben nem hiszem hogy bármit is kidobtak volna.
Mondtam neki hogy ha túl lesz ezen az időszakon akkor beköttethetné végre az internetet is. A régi fanyar humorával válaszolt. Szóval talán nincs még veszve minden. Talán még visszakapom a testvérem. Remélem.....
Mindenesetre a hétvégén igyekszem újra beszélni vele. Mert ugye addig kell ütni a vasat amig meleg. :-)

10 megjegyzés:

Euthymia írta...

Szia,tudom, hogy ez furán hangzik, de azt mondom, ragadd meg az alkalmat, bár szomorú alkalom, de hátha ez segít és tudtok újra testvérek lenni. Az ilyen szomorú alkalmak mindig kicsit közelebb hozzák az eltávolodott embereket.
Nagyon kívánom, hogy forduljon jóra a kapcsolatotok!!
Én is sok mindent kidobáltam, és most ahhoz a pár dologhoz úgy ragaszkodom, ami megmaradt, hogy nem adnám semmiért!!!!
Szép egymásratalálós napokat!!!

Csilla írta...

Ez tényleg jó hír! A szülők elmentek, emlékezni lehet rájuk, de ti itt maradtatok. Talán pont az ő haláluk ébresztette rá az öcsédet is, hogy már csak te maradtál neki, elgondolkodott. Remélem jó lesz az eredmény!

Az én mamikámnak mindenét kidobta annakidején anyukám. Sok-sok dolgot a szemétből szedtem ki. Többek között a krumplinyomóját, ami ki tudja talán 100 éves is megvan, de még mindig a legjobb a világon. És amikor a kezembe veszem, akkor mindig megemlékezem mamikámról. Tegyetek így ti is az emlékekkel!

LaceE írta...

Remélem helyre áll a testvéri szeretet nálatok. 5 évig nekem sem hiányzott a tesóm, de most, hogy megint beszélünk már érzem, hogy sokkal jobb, hogy így van. Ahogy kitünt Neked is olyan kevés rokonod van, mint nekem. Aki meg van, arra meg vigyázni kell és szeretni :) Szurkolok Nektek :)

Kriszti írta...

Örülök, hogy talán újra közelebb kerültök egymáshoz...biztos az öcsédnek sem volt könnyű édesanyátok halála után és ugye apukádat is lelkiekben támogatnia kellett...
Találjatok békét egymásban!:-)

Secima írta...

Kívánom, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy te szeretnéd!!!!

Christine írta...

Köszi mindenkinek!
Csilla, Euthymia hát igen utóbb jön csak rá az ember néha a dolgokra. Az a pár dolog ami Mamustól megmaradt az nálam is nagy becsben van. Sajnos mikor ide kiköltöztünk akkor a lakás kiüritése kapcsán nyoma veszett pár apróságnak amit szerettem volna megtartani. Máig se tudom mi lett velük vagy hová tüntek azok a dolgok. De annyira hirtelen kellet mindent fölszámolnunk hogy az a csoda hogy nem lett több veszteség.
Csilla, nekem egy hasonló koru sajt-káposzta reszelőm van. Szerintem engem is túl fog élni olyan massziv darab. :-)

Gabriella írta...

De jó, látod valami jó történik! Kapaszkodj bele, és rendbe jönnek a dolgok remélhetőleg.Kívánom, hogy minden jó legyen!

Livia írta...

Nagyon örülök a jó hírnek én is! Kívánom, hogy újra egymásra találjatok a testvéreddel, hiszen a köztetek lévő kötelék egyedi és megismételhetetlen.
Nem egyszerű, az biztos, de nem egyszer történik az életben, hogy valami rosszabbnak "kell" történnie ahhoz, hogy aztán valami jó is megszülessen... talán így van ez rendjén, nem tudom... Mindenesetre én hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek úgy, ahogy...

Kívánom, hogy sikerüljön a tesóddal újra egymásra találnotok!!

Üdvözlet Kanadából, s ki tudja, talán hamarosan találkozunk... ;)

Ziebi írta...

Drukkolok hogy minden jól alakuljon köztetek. :)

Marika írta...

Kívánom ,hogy találjátok meg újra egymást.
A szülők elvesztése nagy űrt hagy az ember lelkében ,de a testvéred kezét ne enged el mert még nagyobb űr lesz lelkedbe .