2010. január 10., vasárnap

Ma fölhivtam Krisztiánt. Csak úgy, hogy mi van vele. Kicsit körbe beszéltük a semmit. :-))
20.-án viheti haza Apu hamvait. Mást nem nagyon intézett a héten. Igaz nem csak rajta múlik....A lomtalanitási kedve is kimerült abban az egy alkalomban. Nehezményezi hogy a szomszédok etetik és hogy nem nézik ki belőle tud magának kaját csinálni. Én meg jót vigyorogtam magamban. Mert még az is jobb ha mérgelődik mintha teljesen magába süppedne. Az éhenhalás pedig amúgy sincs genetikailag belénk kódolva.
Az internetet inkább nem forsziroztam nála. Majd annak is eljön az ideje. Végül is számitógépe van neki már több mint hat éve. Már csak a delej hiányzik belőle. És reméljük a haveri nyomás (miszerint játszhatnának online) elegendő lesz ahoz hogy túl lépjen a tesze-toszaságon. Végtére is....már nincs aki ellenezze hogy minek az.
A búcsúzásnál persze bele estem a szokásos csapdába. Mikor elköszönvén mondta hogy vigyázzunk magunkra én meg kapásból rávágtam hogy "ti is".......

3 megjegyzés:

Tinkmara írta...

Ó... Egyik szemem sír, a másik nevet.
Lépésről lépésre, ahogy csinálod, tökéletes. Úgy sajnálom, hogy ilyen nehéz neked ilyen messziről. De mindent megteszel. :)

Csilla írta...

Jól van, csak így tovább, jól csinálod!

Pyry írta...

Örülök nektek. :) Jó is a semmiről beszélgetni. Mindegy, csak halljuk a másik hangját. :) CSak így tovább. :)