2010. június 26., szombat

Hogyan vegyük rá a gyereket hogy olvasson

Avagy miért nem olvas a most felnövő generáció....
Egy ideje már értetlenül állok szembe a problémával. Miszerint nem szeret olvasni a gyerekem. Ez fura számomra hisz én alig vártam anno hat évesen hogy olvashassak és ne kelljen többet senkinek meséért kuncsorognom. Férjem is nagy könyv faló volt annakidején. Erre a fiunk nem és nem akar olvasni. Mondhatnám hogy későn érik. Ami igaz is, hisz bizonyos dolgokban valóban későn érik. De maholnap tizenhárom éves és a könyvolvasásra még mindig úgy tekint mint büntetésre.
Mondhatnám hogy a mai mozifilmekkel nem tud egy könyv lépést tartani mert nem elég pörgős nem elég eseménydús. De mikor végre találok olyan könyvet amin a gyerek nem unatkozik akkor azt hihetném: végre. Pedig dehogy, mert gyorsan kiderül mindez nem elég.
Mondhatnám azt is a mai felgyorsult világban a computernek és a technika egyéb vivmányainak köszönhetően azt lehet mondani a könyvolvasás az információ bevitel túl lassú formája. Mondhatnám. Mint még sokminden mást is. Mindenesetre tény, a gyerek nem szeret olvasni. És én már nem tudom mivel tehetném vonzóbbá a könyveket számára, illetve mit adjak a kezébe olvasni ha egyszer semmi nem elég izgalmas, semmi nem elég jó ahoz hogy az érdeklődését fentartsa a könyv végéig.

6 megjegyzés:

Ziebi írta...

Okosat nem tudok mondani, hiszen én is könyvfaló voltam, lennék, sosem értettem hogy valaki miért nem szeret olvasni, olyan mintha egy másik aggyal gondolkodna..nehéz beleélnem magam. szerintem egyszerűen vannak ilyen típusok, akik nem szeretnek, nem vesznek el egy könyvben, nem ragadja el őket ... emlékszem képes voltam úgy olvasni hogy a nyálam is kicsordult közben :D

Szerintem még simán találhat magának olyat ami majd egyszer csak elragadja...jön még a kamaszos ábrándozós korszak. :)

Kósa Andrea írta...

szerintem ő kéne magának találjon egy olyan könyvet, ami elvarázsolná... és akkor megtörne az ellenállása... ha meg kényszeritik továbbra is, akkor csak még rosszabb... ha van egy olvasó barátja, akkor az nagy előny lenne, az ő ajánlása sokkal eredményesebb lehetne... persze, faladni szerintem nem kell és beletőrődni sem... kár lenne kihagyni az életből... ez olyan mint a zene... és milyen a világ zene nélkül?

Gabi írta...

Nálunk is gond ez. Néha már azt hiszem hogy ráéreztek az ízére...pl. a Harry Potternél, aztán elmúlik. Az olvasás egyenlő tanulás .
Mondhatnám Bezzeg az én időmben brrr .

Csilla írta...

Na, nálunk ugyan ez van! De a lányokkal is ez volt a helyzet annakidején, mégis megszerették a könyveket mára.

Itt nehezebb. Nyaranta mindig egy autónyi könyvvel jövünk vissza, akkor kell megvennem az egész évi olvasnivalókat.

Megmondom őszintén, hogy nagyon odafigyelek a gyerekekre, miről beszél, mi érdekli, ha valamit érint, akkor azonnal lecsapok, hogy na ez meg ez nagyon tetszene neked, stb. És tényleg, időnként bejön. Nem mindig sajnos, de azért sikerül egy-egy könyvet becsempészni a mindennapjaikba. Olyan is történt már, hogy pár nap alatt elolvasta, szinte ette minden sorát, de amikor végére ért, akkor már utána nem akart olvasni, mert hogy olyan jó már ugy se lesz a másik.

Dávidot rendkivül érdeklik a vonatok, sok ilyen könyvet vettem neki, naná, hogy elolvassa őket.

Barnust meg most rákapattam Janikovszky Évára (iskolai ünnepség kapcsán), hangosan nevet mikor olvas. Hogy meddig tart? Fogalmam sincs, de mindig ugrásra készen kell lennem, és az első adandó alkalommal oda kell dörgölnöm az orruk alá a könyvet. Abban reménykedem, hogy addig addig dörgölöm, mig ők is rákapnak a könyvolvasás izére, mint a lányok!

Azért ha lesz egy tuti ötleted, akkor mindenképpen oszd meg velem! :)))

éva judit írta...

Én el vinném a könyves boltba és hagynám hagy válogasson,közbe én is válogatnék és fél szemmel lesném a gyereket,hogy miket néz meg,ha nem is választ akkor leg közelebb is elcsalnám mintha én nézegetném,többször meg csinálnám hátha valamelyik meg tetszik neki,talán igy szoktatnám rá

Romesz írta...

Mi érdekli legjobban az embert? A körülötte történő dolgok. Tehát ha valaki sokat néz tévé-t annak a gyereke is azt fogja csinálni. Tisztelet a kivételnek de szerintem kilencven százalékban áll ez az igazság. Én édesanyámtól örököltem a könyvmolyságot, először sokat mesélt nekem és mikor megtanultam olvasni akkor többször kérte, hogy olvassam felneki a meséket amit elötte tőle hallottam. Jól becsapott, mert azt monta nem emlékszik már rajuk haha. Késöbb már nem kellett becsapni olvastam én magamtol és egymás kezéből kapkodtuk el a konyveket.