2010. június 13., vasárnap

Pacisimogatás

A hétvégi car booty-s kószálásainkat figyelembe véve lassan rá kellene szoknom hogy nehéz-nem nehéz de ilyenkor is magammal kéne cipelnem a nagy gépet, nem csak a "rendes" kirándulásokra. Mert mindig van valami látnivaló, bámulnivaló. És a régi kis fotó masinám ami állandóra van rendszeresitve a tatyómban, az bizony egyre többször cserben hagy. Szerencsémre ma nem tette ezt. Igy tudtam vele fotózni. Mert épp volt mit. :-))
Mióta csak itt élünk, jártunkban-keltünkben mindig ott vannak valahogy a lovak. De kéz közelbe mégis itkán jutok hozzájuk. Ma szerencsém volt. Az egyik legelőn ott volt egy csomó pac. És még a kocsival is meg lehetett állni, valamint volt kapu ahol hozzájuk lehetett férni. Mert amúgy sövény és szögesdót mindenhol. De igy most jutott egy kis csemege.



Ahogy megláttak minket a két legkiváncsibb egyből elindult felénk, aztán szép lassan jött utánnuk a többi is. Igazából nem is bántam hogy ott az a kapu amilyen lendülettel jöttek. :-))



Én imádom őket nagyon. Ők pedig gondolom kiváncsiak. Bár a friss fűnek is örültek. (A legelőjük már eléggé le van rágva.) Hagyták magukat simogatni. De azért a komolyabb taperolásnál egyből éreztették velem hogy, na ennyire azért nem vagyunk jóban.



A fiam fenntartásokkal, de szintén szereti őket. Tőle is ott maradhattunk volna akármeddig is.



Egyébként meg ki tudna ellenálni nekik? Okosak, értelmesek és nem utolsó sorban gyönyörűségesek.





További sok-sok kép itt.

3 megjegyzés:

Gabi írta...

De kalssz lehetett! A lányaim imádták volna! De tényleg szép barátságos paciknak látszanak.

Secima írta...

Érdekes, hogy csak úgy odamentek hozzátok a pacik. A fotók nagyon jól sikerültek így is. :)

Csilla írta...

Ó, lovak! Itt Belgiumban nagyon sok van, vannak akik csak kedvtelésből tartanak, mig mások kibérelnek egy karámot és ott tartják lovaikat. Ha betévedünk ilyen helyre, akkor mind barátságosan, kiváncsian dugja ki orrat, és kérdi, hogy hoztál répát?