2010. július 12., hétfő

Dühöngés

Alapjában véve kezdetektől fogva cenzúrázva irom a blogot. Ami túl kényes vagy nem publikus inkább le se irom. Jobb a békesség cimszóval.
De most muszáj kidühöngenem magamból. Ugyanis végérvényesen teli a hócipőm. Előre is elnézést de most nem leszek jól nevelt és nincs kedvem moderálni magam.
Szóval azzal csordult túl a pohár hogy ma az én majdnem tizenhárom éves nagyfiam az iskolából hazaérve egy órán keresztül zokogott mondván hogy részéről vége elege van nem birja tovább.
Hogy mi történt? Nos az történt hogy két hete célpontá vált. Állandó jelleggel mindenhová követi 5-6 srác szekálják, próbálják megütni, elveszik a cuccait, folyamatosan fenyegetik. Iskola előtt, után, alatta az órákon...mindig. A tanárok pedig próbálnak úgy tenni mint akik nem látnak semmit. Gyerekem két hete próbál úgy létezni a suliban hogy kitérjen az útjukból és elkerülni őket. Leginkább a haza úttól félt mindig mert ott egyedül van és ha öten-hatan nekiesnek akkor az gáz lehet. Tudja mert volt már benne része ez nem az első eset.
S hogy mindezt mivel érdemelte ki? Azzal hogy véleményt mert nyilvánitani. S mert történetesen ezt egy pakisztáni rovására merte tenni (akitől egyébként utóbb kinjában bocsánatot kért) ezzel menten ki is kiáltották rasszistának és vendettát hirdettek.
Megmondom őszintén eddig se voltam odáig értük ugyanis túlságosan sok köztük a tapló, minősithetetlenül bunkó ember(tisztelet az elenyészően kevés kivételnek). Végtelenül arrogánsak, lenézőek mindezt kb. egy majom inteligenciájával. Eddig túltettem magam ezen mondván ez van (bár az angolok is utálják őket)
és mindenki aki rendszeresen összeakad velük. Ez itt ugye nem nehéz hisz több van belőlük mint mondjuk angolból. Szóval teli a puttonyom! Úgy döntöttünk hogy a gyerek idén már nem megy suliba, igy kicsit össze szedheti magát. Ha őszig nem aluszák ki magukat a fiúk és újból rászálnak a gyerekre akkor viszont megtesszük a megfelelő lépéseket. Gondolom nem véletlen hogy be akarták záratni ezt az iskolát....

13 megjegyzés:

éva judit írta...

Igazad van és egyet értek veled de én a Te helyedbe nem várnák meg még egy incidenst és átiratnám másik iskolába mert a gyereken félelem van és ez kihat a tanulásra és ha félelmet érez akkor félve is megy a suliba és nem mer kimenni már az utcára sem és mindentöl félni fog és ez lelkileg is meg viseli
Szerintem gondold át
Ez csak egy vélemény

Romesz írta...

Nekem is volt kb 13éves koromban hasonló gondom, sokszor kellett megfutamodnom a túlerő elöl. Egyik alkalommal sarokba lettem szorítva és kénytelen voltam verekedni (soha nem voltam verekedős). Az ellenfelem a verekedés után a legjobb barátom lett pedig közben a karja is eltört. Azt hiszem én szerencsésen kerültem ki a dologból, mert többet soha senki nem akart bántani. Az osztályban és az iskolában is mindig a sor végén álltam, mert kicsi voltam. Ez a teenager kor a legrosszabb a fiuk teljesen megbolondulnak sajnos.

Gabriella írta...

Szerintem is másik suli! Gyorsan! Inkább legyen messzebb!!!Nem kéne megvárni az őszt. De persze ez csak az én véleményem.
És nagyon nagyon sajnálom a kisfiadat! És téged..

Monika írta...

Ez nagyon -nagyon szomorú!:(

Névtelen írta...

Kedves Christine,

régóta olvasom a blogodat, de nehhez az írásodhoz szeretnék hozzászólni: Egyetértek az előttem szólokkal, hogy teljesen felesleges megvárni a következő tanévet, mert szerintem ha most nem lépsz, akkor az olyan, mintha a tapló fiúk oldalán állnál. Még mire akarsz nekik esélyt adni? Hogy megváltoznak? Na, azt nem fognak. Legalábbis nem olyan irányba, amire Te vársz. Sajnos.

Természetesen ez az én meglátásom, nem tanácsként szántam.:)

Szilvi

LaceE írta...

Én azt hittem, hogy ezek csak városi legendák vagy, hogy csak filmben vannak ilyen sztorik. Tényleg nehéz eset. 6ig, én voltam a legkisebb az osztályban, de csak szavakkal piszkáltak, de azt is ritkán. Aztán néhány hónap alatt megnőttem. +20 cm és +20 kg. Utána mindenki odajött és bocsánatot kért a piszkálásért és én kaptam a legnagyobb tisztelet mindenkitől, hogy nem álltam bosszút.
A fiadnak kitartást kívánok, Te pedig próbálj megnyugodni, ez nem segít a dolgon, ha Te is ideges vagy.

Zsofia írta...

Nekem is volt ilyesmiben részem pedig lány vagyok :) Van amikor nincs is magyarázat a miértre...
A másik iskola szerintem is jó ötlet

Tinkmara írta...

Christine, én is azt mondom, hogy el az iskolából. Pedagógus vagyok én is, tudom, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. El se tudjuk néha képzelni, mennyire. De ahol a pedagógusok nem cselekszenek, szemethunynak, ott a gyerekek tombolnak. Ez roppant szomorú. :(
Amerikában nem olyan régen tragédia lett ebből. Egy nagyobbacska, tinédzser lány nem bírta tovább a gonoszkodást... pedig a tanárok tudtak róla, enm tettek semmit, a szülők is tudták, de nem hitték volna, hogy ennyire kiborult a lányuk... lépjetek. :)

Kriszti írta...

Szeintem is keressetek egy másik iskolát!!

Ziebi írta...

Én még egy dolgot tudnék hozzátenni az előttem szólókhoz. Mindenképpen elküldeném a fiadat egy önvédelmi tréningre, vagy valamilyen küzdősportra, nem azért hogy megtanuljon verekedni, hanem hogy kicsit helyrerázódjon az önbizalma. Egyrészt. Másrészt sokszor ezeknek a kis gengsztereknek elég az, ah látják nem áldozat az illető.

Engem gimiben elsőben piszkált egy akkor harmadéves fiú, nagyon gonosz megjegyzéseket tett rám folyton, és nem volt nap hogy ne szóljon be. aztán egyszer eldurrant az agyam és úgy beolvastam neki a haverjai előtt, hogy csak lestek. Utána egy szót nem szólt. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy néha elég csak visszaszólni és a sarkunkra állni.

Viszont a suliváltással-ha azt szeretnétek én sem várnék.

euthymia írta...

Igazán sajnálom, hogy ilyenek vannak arrafelé :( Az előttem szólók elmondták, amit én írtam volna. Ziebi hozzászólásához még egy ikszet tennék is, hogy az tényleg nagyon jó ötlet ám, ha elmegy valami küzdősportra a gyerek (nem azért, mert verekedni akar a suliban, az utcán, hanem mert jót tesz a léleknek is)
Vigyázzatok magatokra!!!

Nikol írta...

Nagyon nehéz probléma ez.
Mert egyrészről elmenekülhetsz előle, azáltal, hogy átviszed a fiadat másik iskolába.
De nem menekülsz meg véglegesen más, esetleg hasonló helyzetek elől.
Ettől függetlenül jövőre átvinném egy másik (jobb) iskolába, de emellé még jó alaposan kielemezném a helyzetet vele, hogy ő hol követett el hibát, amiből az egész kialakult.
Nagyon fontos, hogy az egész helyzetet tisztán lássa, még akkor is, ha igazságtalanság érte. És neked ebben meg kell próbálni független szemlélőnek lenni, miután jól kidühöngted magad a gyerekek bunkóságán.

Nikol írta...

A küzdősport meg valóban jó ötlet, bár az utcán mit sem használ.
A küzdősportban koreográfiák vannak, bizonyos testrészeket nem is lehet ütni. Az utcán viszont semmi sem tilos. És teljesen váratlan helyzetek vannak. A küzdősportoló gyerekek törzse (gondolok gyomorra, mellkasra, hasra), karja viszonylag ütésálló lesz, de a sípcsontja, feje, nyaka ugyanúgy nem fogja bírni az ütéseket, mint a nem sportolóé.
A lányom több, mint 10 éve karatézik, de egy sípcsont rúgás teljesen le tudja bénítani őt is.
Ráadásul egy késsel szemben ő is majdnem védtelen.
Szóval mind a mai napig a futást választaná, ha éjjel megtámadnák.