2010. július 3., szombat

Vénember bejegyzése megihletett.

Legtöbbször hajnalban fennt vagyok mert kivet az ágy. Fájnak a csontjaim és csak forgolódom, egy idő után inkább felkelek hogy nem ébresszem fel mocorgásommal a páromat is. Inkább kiosonok kávét főzni. Mig a kávé fő felöltözöm, kihúzom a függönyt és ablakot nyitok. Beömlik a friss illatú reggeli levegő. Szeretem ezeket a perceket. Az ablakkal szemben vörös téglafal, közepén apró levelű futó bokor nyújtogatja friss hajtásait minden irányban. A fal mögött fák, bokrok élnek és rengeteg magár. Csivitelésük idáig hallatszik. A kis völgyecskében "mozdony" pihen, ide hallatszik a szuszogása. A falon foltokban táncol a felkelő napsugár, érdekes mintákat rajzol. A peremen kövér galamb pár egyensúlyoz. Reggeli megbeszélést tartanak ki hova menjen magokat keresni. De lehet hogy épp szeretetükről biztositják a másikat. A fölöttünk lévő erkélyen a kizárt pitbul dobol mancsaival a deszkán. Mászkál a szűkre szabott helyen. Ha meglát megmerevedik, rám szuszog majd elsordul és tovább köröz. Egy magasabb erkély korlátján hosszú szőrű vörös macska trónol. Nyújtózkodik, szemlélődik, néha lepillant rám, de a galambok érdekesebbek.
Az apró neszeket leszámitva csend van és nyugalom. Később mikor a lakók felébrednek lesz hangos beszélgetés, gyerek sirás, zenebona. Ki kell élvezni hát a nyugalom pillanatait. Reggel van, csend, süt a nap, friss a levegő és az egyik bokor olyan illatot áraszt amit leirni nem lehet. Elkortyolom a kávét. Kezdődhet a nap. :-)

3 megjegyzés:

Pyry írta...

Ez jó volt most így korán reggel, köszi :)

Gabriella írta...

Jók és jóillatúak a nyári reggelek.
Még sok hasonló kellemes percet neked!

éva judit írta...

Hmm.... ezt vártam:9 imádom az irásaid és ahogy leirod öket ugy képzelem magamelé a köfalat a madarakat és mindent,én nyugodtan olvasok szinte megrágom a szavakat és feltudok töltödni az ilyen leirásoktol
Ezt vártam,hogy ilyet irj
Tudom,hogy ritka pillanatok de ilyenkor az ember megelégedett a sorsával
Várom a következöt:)