2010. szeptember 28., kedd

Recept...

Akciók idején nagyobb dózis sertés husikat szoktunk vásárolni, mert különben elég drága. Szóval akkor vesszük mikor olcsóbb. Viszont sok husinál hamar kimerül a bevált receptár, igy neki kellet állnom új receptek után nézni. A mostaninak egy egyszerűbb verzióját én már csináltam régebben. De ez sokkal kiadósabb tartalmasabb verzió.
Végy 4-5 db sertéskarajt lisztben megforgatod (lehet olajban megdinsztelni,de nem fontos).Tűzálló tálat kikensz margarinnal és megszórod liszttel,belefekteted a karajokat és leöntöd a következõ trutymóval : összekeversz 2dl tejfölt,2dl tejet,1db egész tojást, 20dkg reszelt sajtot (markáns izűt) ,ízesíted õrölt szerecsendióval és fehér borssal és az egészet ráöntöd a karajra és sütõben kb 1 vagy 1,5 óráig sütöd ! Köretnek elsőre bármilyen furán is hangzik de makaróni a legjobb hozzá ! :-))

2010. szeptember 27., hétfő

Munka...

Munka kapcsán pár gondolat, észrevétel. Nos, itt az a bevett szokás (építőipar), hogy az embert mindenhová vállalkozóként veszik csak fel. Nincs vállalkozói kártya - nincs munka. A dolog érthető hisz igy a cégek hárítanak magukról mindent. A vállalkozó csak egy vállalkozó nem céges alkalmazott. Nem kell neki szabadságot, betegállományt fizetni és nincs végkielégités sem, sem semmi. A vállalkozónak joga van dolgozni. Aztán nagyjából ennyi is. Ha hirtelen le kell épiteni az embereket ő az akit legelőször elküldenek. Ha bűnbakra van szükség tökéletes hisz a cégnek semmiféle felelőssége nincs irányába. A jogtalan eljárásokért a vállalkozó nem fordul biróságoz mert nincs jogalapja, hisz ő csak egy vállalkozó. Ki lehet rúgni ha nem tetszik a képe, ki lehet rúgni más helyett ha az a másik mondjuk alkalmazott, ha jól dolgozik azért, ha rosszul azért, ki lehet rúgni azért mert anyag nélkül nem tud dolgozni. Ki lehet rúgni azért mert elfelejtették neki megmondani hogy a munka határidős és sietni kéne vele. Ki lehet rúgni bármiért. Sőtt még felmondása sincs. És még a szemébe se kell nézni és úgy kirúgni. Nem sokkal stilusosabb ha felhivjuk az ügynökét és azzal közöljük a tényt hogy a vállalkozóra többet nincs szükség. Az ügynök majd továbbitja ezt a kényes információt és ő néz szembe a vállalkozóval nem a bátor és gerinces munkaadó aki egyébként soha életében nem látta a vállalkozót, sem a munkáját.
Következtetések:
Ne tégy szivességet a főnöködnek. Ne dolgoz túl jól, mert a rosszat már jobban megszokták. Nem is érdemes jól dolgozni, mert úgysem ismerik el és nem is becsülik semmire. Nincs jelentősége, ha minden nap rendesen késés nélkül bejársz dolgozni, hisz te vagy ezzel a kivétel ami erősiti a szabályt.
És a legfontosabb az istenért ne vedd ezt az egészet magadra és ne hagy hogy örökké bele másszanak a lelkedbe. Nem éri meg. Pont.

2010. szeptember 24., péntek



Újabb sexy oldalam készült nemrég.
Felhasználtam:
DSDesign_PinkLife
Coffecup

És ahová készült: egy újonnan induló blog sexy történetekkel. Előre szólok hogy a sztorik bőven 18 karikásak szóval aki prűdebb az inkább hagyja ki. :-))

2010. szeptember 22., szerda

Vásárlás...a la Tesco

Vásárlás, mert az ember olyan hogy vásárol. Kaját is, feltéve ha enni akar. Néha nem hétköznapi kaját. Teszem azt kitalálja hogy ő vasárnap mondjuk kaviárt akar enni. Mert rég evett. Mert finom. Mert szereti. Meg különben is....
Bemegy a boltba hogy ő most akkor vesz kaviárt. Keresi a konzervek között. Keresi a nemzetközi élelmiszerek között. Keresi a hűtőpultban. Keresi a halas részlegen a tenger gyümölcseinél, a kis üvegcsét a fényes fekete vagy piros "gyöngyökkel". Keresi mindenhol Á-tól Z-ig. Mikor háromszor bejárta az egész áruházat centiről centire úgy dönt segítséget kér. Keres egy eladót. Aki épp ráér. És aki talán segít. Elmondja neki mit keres oly nagyon. Kaviárt. Hogy könnyebb legyen tegyük azt is hozzá valószínűleg orosz lesz az a kaviár. Eladó pislog, emésztgeti a kérdést. Majd barátságosan visszakérdez: a kaviár az valamiféle ennivaló? Igen, vágja rá lelkesen vásárlónk az egy ennivaló. Hal féle ennivaló. Izé a halból van. Halikra, halpete, tojás, akármi. Eladó továbbra is pislog, emészti az újabb közlést. Majd felcsillan a szeme. Konzerv? Kérdi. Mmmm....igen, lehet. Bár inkább üvegecske. Mindegy. Eladó boldog mosollyal az arcán vezeti a furabogár vásárlót a konzerves polchoz és mutatja hogy válogassunk van ott több tonnányi olajos hal. Meg paradicsomos. Meg sós vizes. Meg akármi. Kagyló is van. De kaviár az nincs. Bogaras vásárló köszöni szépen a hasznos segítséget és hagyja az eladót értelmesebb munka után nézni. Majd nagy sóhajjal másik eladót keres. Jobbat. Tájékozottabbat. Újabb eladó már technikásabb. A számítógépben keresi a kaviárt. Bár megkéri bogaras vásárlóját ugyan betűzze le neki hogyan is kell írni a kaviárt. Mert azt nem tudja. Leirják. Számítógép keres. És talál. Kell lenni kaviárnak. Három félének is. Elvileg. Számítógép okos, megmondja melyik sorban, hányas polcon csücsül a kaviár. Az új eladó visszakíséri bogaras vásárlót ismét a konzerves polchoz. És elkezd keresni a legfelső polcon. És láss csodát. Van kaviár. Igaz csak egy féle, és nem is legjobb minőség, de kaviár. A konzervek között. Papírdobozban. Bogaras vásárló boldog. Van kaviár. Ehetünk. :-))

2010. szeptember 21., kedd

Cewe heti kihí vására vizpartos kép volt a feladat.
Sokág keresgéltem melyik képet is dolgozzam fel erre a kihivásra. Aztán megtaláltam ezt az alkonyatkor készült szürkéskék Portsmouth-i fotót és tudtam ez kell nekem. Persze megint előállt a bűvös-kocka efektus (csűröm-csavarom)nálam, mert sehol se találtam kedvemre való idézetet. Végül ilyen lett.


Felhasználtam:
CG_SD sea element
Moani_Sea forever
Janka WA

Utóbb persze eszembe jutott mit is kerestem annyira....

2010. szeptember 20., hétfő

Ma reggelre új szépséges fotómodellem akadt. :-))



Gyerekkorom óta oda vagyok a babákért. Persze nem akármilyenekért, hanem az igényes szép és lehetőleg minnél nagyobb babákért. Az első ilyenem nagyobb volt nálam, mikor megkaptam. :-)
Aztán persze a gyerekkori babák eltűntek az idő homályában. Remélem jó helyen vannak....
Viszont néhány éve kezdtem szemezni a felnőtteknek készült gyűjteménybe való babákkal. Eddig csak csodáltam őket. Mondván túl sok helyet foglalnak, túl drágák, stb. kifogás volt bőven miért ne kezdjek el babákat IS gyűjteni. Aztán tegnap az utolsó előtti car booty-k egyikén valahogy úgy jártam mint Ziebi a macival. Azzal a különbséggel hogy én még fizettem is (igaz nem sokat) azért hogy megmenthessem az enyészettől e szép hölgyikét. Kukába való szütyőből került elő, szégyenletesen piszkosan és elhanyagoltan. Egyszerűen nem volt szívem otthagyni, főleg hogy még szutykosságában is gyönyörű volt. Aki árulta mondta ugyan vegyem meg a többit is, erős volt a kisértés, de úgy voltam vele hagyok másoknak is megmenteni valót.
Aztán itthon rögvest "pucérra" vetkőztettem szegényt hogy rendbe tehessem.





Amit le lehetett hámozni róla azt leszedtem. Ekkor derült ki hogy nem csak elhanyagolt de két ballábas is a drága.



Mindenét szépen kimostam, megszárogattam. Haját is rendbeszedtem. Aztán ma reggel újból felöltöztettem és megcsodáltam.











Szerintem megérte. :-))

2010. szeptember 16., csütörtök

Libák és a templom...

Mivel a libákat notóriusan csak a távolban látom.



Ezért úgy döntöttem közelebb megyek hozzájuk. Tehát ma fogtam magam és kibattyogtam a parkba libákat nézni közelebbről.



Tényleg vadlibák azaz akarom mondani idegen, átutazóban lévő vadlibák. Ugyanis a helyi benszülött jószágok ha embert látnak akkor rohamvást megindulnak feléje. Lévén az ember az kaja osztást jelent az ő észjárásuk szerint. Nos ezek a libák mint a fenti képen is látszik rögvest hátatforditanak és elhúzódnak. Ergó idegen libák.
Viszont lehet tényleg velük utazik Nils Holgerson is mert a fehérek is többen vannak. És ők se barátságosak.



Miután ilyen jól ki libagoltam magam gondoltam egy füst alatt körbefotózom a templomot is mert azzal még a múltkorról adós vagyok.

Tehát a St. Mary's Church....az első irásos emlékek 1153-ból valóak amik emlitik Chesham temlomát egy bronzkori kő körre épült ekkor még fából lévő templomot. Aztán 1257-ben mikor a város megkapta a heti piac jogát III. Henry-től akkor szentelték Szűz Mária temlomává. A századok során elnyerte pattintot kőből készült mai formáját. Többször felújitották és jelenleg is dolgoznak rajta.

Igy nézett ki 1897-ben.



És igy fest ma.









Csak a bozót...pardon a kertben lévő fák, bokrok lettek nagyobbak és talán a sírfeliratokat mosta még olvashatatlanabbra az idő. De más nemigen változott. Be nem akaróztam menni mert mindenfelé létrás, szerszámos emberek mászkáltak. Örültem hogy nem zavartak el és legalább kívülről körbe fotózhattam. Iszonyat csend van a kertjében és itt sétálva mindig úgy érzem megállt az idő. Megérint a történelem és falakból áradó időtlenség. Aztán azon kapom magam behatoló vagyok, nem ide illő. Hisz én élek, mozgok, öregszem. És rég meghalok, de ezek az ódon falak még utánnam is ugyanigy fognak állni. És jönnek újabb kiváncsi ember akik rácsodálkoznak majd ezen ősi falakra....

További fotók itt.

2010. szeptember 14., kedd

Cewe eheti kihívása a saját gyermekkorunkról szól. Ez alkalommal egy vigyorgásra késztető képet hoztam az ovodából. Már akkoriban is utáltam ha fotóztak. :-)


Felhasználtam:
RR_EK_CelestialBliss_Cluster012
RR_CelestialBliss_AddOn

2010. szeptember 11., szombat

Naplemente az ablakból.


Sajnos a kedvenceimről megint lemaradtam. Hetek óta kötelék repülést végeznek a város fölött a nehézbombázók. Sokan vannak, zajosak és nehéz elcsípni őket a fényképezőgéppel. Ők a kanadai vadludak. Nagyon szeretném őket lefotózni röpgyakorlat közben, de eddig még nem sikerült. Addig marad a naplemente....esetleg nem tud valaki beajánlani Nils Holgerson-hoz? :-))

2010. szeptember 9., csütörtök

Gyűjtögetés


Lassan finisébe ér a car boot sale szezon. Mostanában megint úgy érzem hogy előre hoztuk a karácsonyt. :-))
Régi vágyam teljesült ezzel a kis szütyővel:


Sajna nekem egy kép se lett igazán jó mert fénylik és nem is adja vissza. De a neten találtam fotót.

Nem tudom ki hogy van vele, de nekem első látásra szerelem volt. :-))

Aztán. Szintén régóta vágytam hogy a parfűmös gyüjteményem kiegészithessem kinai faragvány darabokkal is. Ez is sikerült nemrég.


Véletlenül egy kupis dobozból ugrott a kezembe ez a kis gömbőc. Legalább nincs egyedül a piroskám. :-))



A levélbontók már régebbiek:


És ők is lemaradtak legutóbb:


2010. szeptember 8., szerda

Fotózni veszélyes?

Már többször emlitettem hogy rendszeresen érzékelem a nemtetszést mikor fotózom, pl. legutóbb is itt a városban. Meg már évek óta lényegében. Sose értettem miért. Aztán a nyáron gyerekem megadta a felvilágositást: mert terroristának néznek! Picit ledöbbentem. Hittem is meg nem is. Holott tudom gyerekem a suliból szerzi információit ahol is a többiek beszélgetéseiből sokminden kiderült már eddig is.
Aztán kicsit kotorásztam a neten és igen, tényleg igy van. Sőtt!
Az angol újságok részletesen témáznak róla:
http://www.telegraph.co.uk/culture/art/3558719/Has-our-increasingly-paranoid-society-declared-war-on-the-humble-weekend-snapper.html

És a magyar oldalakon is találni cikeket:

http://www.sg.hu/cikkek/63643/angliaban_a_rendorseg_fel_a_fotosoktol

Szóval....lehet óvatosabban kéne bánnom a fényképezőgéppel?

2010. szeptember 3., péntek

Ezt a videót ma kaptam valakitől. Elgondolkodtató.
És szerintem van mit tanulnunk, példát vennünk.