2011. január 17., hétfő

Ennek a bejegyzésnek talán az "özönvíz" cimet kéne adni. Merthogy esik. Ez mondjuk itt nem újdonság. De már két hete esik. Úgy rendesen. Ugyanennyi ideje hogy nem volt szerencsénk a napot se látni. És ez igy januárban - ami amúgy is egy depressziós hónap - fokozottan érzékenyen érint. Mert nem vagyok hal, nincs kopoltyúm és különben is...napot akarok látni!
A nap ugyan nem bújt ki, de reggel ettől függetlenül jót derültünk mikor párom dohányzás céljából ablakot nyitott és beáradt a kinti hangzavar. A madaraknál úgy fest eső ide vagy oda, de tavasz van. És olyan zenebonát csaptak hogy tiz méterrel odébb a lakás túlfeléből is hallotam az ablakon beömlő hangzavart. Kérdeztem is a párom hogy mi a fene van. Ő meg mondha hogy nem tudja de reggel ötkor már kétezer decibellel trombitáltak a tollas jószágok. Nem vagyok ornitológus szóval nem tudom a számunkra még nem létező tavasznak örömködnek e vagy netán az esőt szidják ők is ezerrel. Mindenesetre én jót vigyorogtam rajtuk....

2 megjegyzés:

treza írta...

Itt még szép, tavaszias idő dívik, de állítólag a hét második felében jön vissza a tél. A madarak amúgy nálunk sem bírnak magukkal :)
Kívánom, h mihamarabb láthasd a napot!

Csilla írta...

Hát, hivogatják a tavaszt, az esőt meg küldik, hogy elég volt!

Felénk is sokat esik, de legalább nem hó, aminek nagyon örülünk! Bár mondhatnánk, hogy ennyi volt a tél!