2011. április 10., vasárnap

Highgate

Ma egy képzeletbeli utazásra hívom az engem olvasókat. Egy olyan helyre ahová szeretnék egyszer majd személyesen is ellátogatni. Rendhagyó és mégsem hétköznapi helyről van szó. A londoni Highgate Cemetery-ről. Biztos lesznek akiknek ez morbid mint kirándulóhely, de engem vonzanak a temetők. Talán azért mert a nagymamám is egy temetői virágárus volt nyugdíjas éveiben és mert ennek köszönhetően kicsi gyerekként is gyakran vittek temetőbe. Ki tudja? Mindenesetre mindig szerettem a temetők hangulatát. A csendet, a nyugalmat, az illatokat, árnyas fasorokat és az egész hangulatot amit egy ilyen hely áraszt. A Highgate Cemetery minden tekintetben tökéletes megtestesítője ezeknek. Kérdezhetnék miért nem megyek oda magam, ha ennyire vonz. Egyszer el fogok….remélem. Bár a családom nem igazán osztja a lelkesedésemet. Főleg a fiam, mondjuk a gyerekek amúgy sem annyira szivesen látott vendégek a Highgate-ben. Másrészt ide nem is lehet csak úgy besétálni mint mondjuk otthon az Új-Köztemetőbe. Hétközben napi egy túra van és előre be kell jelentkezni minimum egy héttel. Hétvégén pedig az érkezési sorrend dönt. Mert egy csoport max 15 emberből állhat. Éééés….Londoban van, amit ki nem állhatunk. Szóval egyszer majd szeretnék elmenni, de addig is marad a képzeletbeli vagy virtuális túrázás…
A tizenkilencedik század elején London temetői döbbenetesen zsúfoltak voltak. Évszázadokon át az volt a szokás, hogy a templomkertbe temetkeztek. Az emberek a városba tódultak: elkezdődött az ipari forradalom, a gyáraknak pedig munkásokra volt szükségük. Nem maradt hely a temetkezésre, ám az emberek továbbra is meghaltak. 1800-ban London lakossága megközelítette az egymilliót. A század közepére jócskán meghaladta a kétmilliót. A templomkertek nem tudtak lépést tartani a halottak nagy számával. Ráadásul a templomkertek egészségügyi szempontból is veszélyt jelentettek. Megfertőzték a talajvizet, tífusz- és kolerajárványokat okoztak. Mivel nem volt hely új sírok számára, a tetemeket ki kellett ásni, hogy a friss halottakat eltemethessék. Teljes zűrzavar uralkodott.
1832-ben a parlament törvényt fogadott el a magán-, azaz üzleti célból létesített temetőkről. A következő kilenc évben hét temetőt nyitottak meg, gyűrű alakban az akkori városmag körül. Ezt nevezzük a Pompás Hetesnek: Kensal Green, West Norwood, Highgate, Nunhead, Brompton, Abney Park és Tower Hamlets.
A Highgate 1839-ben nyílt, és hamarosan London legkívánatosabb temetőjévé vált.
Két kápolna volt, anglikán és nem anglikán protestáns, együtt, egy épületben, ami egészen egyedülálló. A temető területe tizenhét hold volt, ebből kettő a nem anglikán protestánsoké – vagyis a baptistáké, a presbiteriánusoké, illetve a John Glas skót lelkész és mások alapította protestáns szektáké. 1854-re a Highgate annyira népszerű lett, hogy terjeszkednie kellett, így hát a Londoni Temető Társaság vett további húszholdnyi területet a Swain's Lane túloldalán, hogy létrehozza a keleti temetőt. Ez gondot okozott. Miután a szertartást elvégezték az anglikán kápolnában, hogyan vihették volna át a koporsót a keleti oldalra anélkül, hogy elhagyják a megszentelt földet? A Swaine's Lane-t nem szentelhették meg, ezért tipikus Viktória korabeli találékonysággal alagutat ástak az út alatt. A szertartás végén a koporsót pneumatikus felvonó szállította le az alagútba. A koporsóvivők várták, átvitték, azután a keleti oldalon újra felemelkedett.
Túl azon, hogy keresztény temetkezési hely, a Highgate temető üzleti vállalkozás is volt. Hogy még kívánatosabb legyen a kiemelkedő viktoriánus halottak számára, az kellett, ami minden flancos helyen: látványosság. Az 1830-as évek vége felé, amikor a Highgate megnyílt, nagyon divatos volt minden, ami egyiptomi, ezért épült az Egyiptomi Sugárút. A bejárat alapja egy luxori sír. Eredetileg színes volt, és maga a sugárút sem volt ilyen sötét. Az égboltra nyílt, és a most fölé hajló fák még nem nőttek itt.
A Libanoni Kör. Ez volt a legnépszerűbb pontja a temetőnek. Arról a hatalmas libanoni cédrusról kapta a nevét, amelyet ott áll a kripták fölött. A fa mintegy háromszáz éves most, de már akkor is impozáns volt, amikor a Highgate temetőt létrehozták. A terület eredetileg a londoni püspök birtokának része volt, és a fa körül körben kezdték el kiásni a Libanoni Kör kriptáinak helyét.
Az első világháború előtt itt huszonnyolc kertész dolgozott. Minden takaros volt, tágas és derűs. De az összes egészséges férfi harcolni ment, és azóta semmi nem a régi. A növényzet elburjánzott, elfogyott az új sírok számára a terület, nem kaptak pénzt.
1975-ben a nyugati részt lezárták, és gyakorlatilag átengedték a vandáloknak.
A temető meglehetősen flancos környéken helyezkedik el, a lakókat pedig nyugtalanította, hogy a sírokat meggyalázzák, és egyfolytában kétes alakok lebzselnek itt. Többen összefogtak, és néhány fontért megvették a Highgate temetőt. Aztán hozzáláttak, hogy rendbe tegyék. És feltalálták azt, amit „szabályozott elhanyagoltságnak” nevezünk, és pontosan azt jelenti, amit mondtam: nem próbálják újra takarossá tenni, és utánozni, amit Viktória korában csináltak. Úgy intézik, hogy az ember lássa, mit tett a temetővel az idő meg a természet, de ezt nem engedik veszélyesen elfajulni. Bizonyos értelemben véve ez múzeum, ugyanakkor működő keresztény temető is.
Mintegy 167.000 ember temettek el itt 52.000 sírban. Mindegyiknek saját története van…
Ez itt James William Selby, az egykori híres kocsis sírja. Szeretett gyorsan hajtani akármilyen időjárási viszonyok közepette. Az ostora és a kürtje jelzik a foglalkozását. 1888-ban fogadott, hogy nyolc óránál rövidebb idő alatt hajt Londonból Brightonba. Hét óra ötven perc alatt sikerült neki, hét pár lóval. Ezer fontot nyert, de öt hónapra rá meghalt.
Thomas Sawyer a híres boxoló sírja, amelyet Oroszlán, a kutyája őriz türelmesen.
George Wombwell állatidomár sirját kedvenc oroszlánja Nero őrzi.
Itt nyugszik Karl Marx aki vitathatatlanul a világ egyik legbefolyásosabb politikai filozófusa és akit itt mint Nagy-Britannia leghíresebb menekültjét emlegetnek.
William Henry Thornton, egy klasszikus zenét játszó zongorista aki első világháborúba menő csapatoknak játszott.
Az alvó angyal sokak szerint a legszebb faragott angyal Highgate-ben.
Forrás:

8 megjegyzés:

éva judit írta...

Hát ezért szeretek idejárni:)

kata írta...

Christine, ez egy fantasztikus post, gyonyoru kepekkel, egy elmeny volt olvasni es nezegetni!

Gabi írta...

Hátborzongatóan szép! Remélem sikerül elmenned oda és mindezt megnézni !!

treza írta...

mehetnénk együtt :)
még esetleg Krisssz és Jociandi is jöhetne...így virtuálisan rögtön felpiszkáltál ezzel a sok gyönyörűséggel; köszönöm!

JuditAu írta...

Juuuj, a képeket nézve az jutott eszembe, hogy egy nagyon ijesztő horrorfilmet lehetne itt forgatni.
De amúgy meg megértem, én is nagyon szívesen sétálgattam a Farkasréti temetőben anno... :)

Szoffy írta...

Gyönyörű, remélem hamarosan meglátogathatod, én is szeretem a temetőket :)

Ziebi írta...

Szerintem nem morbid, tudod, mi is szeretjük. Ez a hely meg egyszerűen csodásnak tűnik! Remélem hamarosan eljutsz ide :)

Toni írta...

A temetők gyönyörűek, főleg a régi történelmiek. Ha járok a környékén már biztos, hogy nem hagyom ki, köszi az áttekintést és a tárlatvezetést!