2011. augusztus 25., csütörtök

Royal News

Kicsit elmaradtam a hirekkel. Igy lemaradtam a tradicionális Swan Upping az éves hattyú népszámlálásról is amit minden év július harmadik hetében tartanak. A hattyúk a mindenkori uralkodó tulajdonát képezik és a szokás a XII. századból ered amikor is a madarak még rendszeresen az asztalon végezték mint az ünnepi menü részei. Mára a hattyúk erősen megfogyatkoztak igy a népszámlálás többek közt az éves népeség csökkenést mutatja ki. De ilyenkor megmérik és megvizsgálják őket, ellátják az esetleges sérüléseket.























Forrás: Telegraph, Royal Gov.

2011. augusztus 21., vasárnap

Ez + az avagy back to school és car booty hirek.



A hétvégénk leginkább a shopping jegyében telt. Itt van az augusztus második fele ideje lassan beszerezni a gyerkőcöknek az iskolához szükséges dolgokat. A mindenhol zajló back to school akciók kiváló lehetőséget adnak erre. Mi ilyenkor vesszük meg pl. az éves irószer készletet, mert egyrészt ilyenkor van a legnagyobb választék, másrészt most a legolcsóbb. A toll és ceruza meg fogyóeszköz igy elég sok kell belőle. A másik nagy falat ilyenkor a uniform "alkatrészeinek" beszerzése. A legtöbb iskolánál a blézer a nyakkendő és a torna-polók amik a suli cimeresek igy azokat az iskolában kell beszerezni. A többi az ing, a nadrág, a cipő, a zoknik az "plain" vagyis egyszerű akárhol beszerezhető alap egyenruha. Nálunk az ing fehér, minden más fekete ennyi a kitétel ezeknél és bárhol megvehetőek mindenkinek igény és pénztárca szerint. Nagyobb gyerkőcöknél van némi nehezités. Mint a fiamnál is, mivel hogy a kapható legnagyobb méretű nadrágokat múlt évben hordta és most nagyobb kéne. Na ilyenkor figyel be a férfi konfekció. Szerencsére nem csak az iskolában "divat" az élére vasalt ruhatár, de a hétköznapi életben is, igy lényegében igy se nehéz vásárolni neki, max drágább. Ingben még idén jó lesz neki a hármas csomagban kapható suli ing. De jövőre már azt is a férfi osztályon kell beszereznünk. Kell még három pár cipő. Egy utcai, egy suli, egy torna + néha ragaszkodnak a stoplis foci cipőhöz. Ez utóbbi esetében csak először hagytam rászedni magam. Először megvettük, mert hogy benne van a listában. Aztán két évvel később bontatlanul adtuk el a szép kis cipedlit, mert Márk úgy nőtte ki hogy egyszer sem volt rajta. Azóta az ilyeneknek nem ugrom be. Idén az új egyenruhához már spéci suli cimeres tornazokni se kell csak sima fekete. Ennek külön örülök, mert Márknál ez is fogyóeszköz volt. Vagy ellopták vagy elhagyta és hetente 4 font/darab áron venni a zokedniket kicsit drága sport.

És hogy jöjjön egy kis élvezet is. A héten megérkezett az ebay-on leütött retro varrós dobozom. Régóta nézegettem mindenféle stilusban őket. A meglévő kanadait ugyanis rég kinőtem. Végül ez az '50-'60-as évekbeli darab lett a nyerő.





A hétvégén voltunk a megszokott car booty körsétán is. Igazából nem sok érdekességet láttunk most. De azért igy is találtam két teáskannát ami hazajött velem. :-))







2011. augusztus 16., kedd

Beilleszkedés-nyelvtanulás-iskolai felzárkózás

Mivel mostanában többen megkerestek e témában igy irok kicsit erről is. Leginkább a gyerek kapcsán. Tehát elsőként egy kis visszatekintés:
Aki elejétől kezdve olvas az tudja hogy a fiamnak volt egy pici előnye a nyelv terén, hiszen három évig éltünk Kanadában 2000-től 2003-ig. Onnan mire hazatértünk Márk (akkor 5,5 éves volt) jószerivel csak angolul beszélt. Értett mindent magyarul csak épp nem használta, mondván mindenki más angolul beszél. Aztán persze az otthon töltött 2,5 év alatt megfordult a dolog és az angol háttérbe szorult. Viszont végérvényesen sikerült megtanulnia magyarul. És ennek valahol örülök. :-)) Főleg hogy mindezt annak ellenére hogy magyar iskolának otthon még csak a közelébe sem engedték, mondván iskola alkalmatlan a nyelvtudás hiánya miatt.
Aztán 2005 augusztusában kiköltöztünk ide Angliába. A kezdetekről bárki olvashat ITT. Mivel először Londonban éltünk igy ott szembesültünk először az angol iskola rendszerrel és annak hátrányaival. Vagyis hogy nem vették fel sehova, mindenhol várólisták vannak. Igy jobb dolog hijján nekiálltam otthon megtanitani őt irni-olvasni. Persze magyarul. Mert az anyanyelvünkön is épp elég nehéz volt ez, (nem vagyok tanár) igy az angolt nem mertem megkisérteni. Főleg hogy eddigre már tudtuk a brit angol meglehetősen különbözik a kanadai angoltól. Szóval otton tanulgattunk irni-olvasni, meg alap szinten számolni. Végül 2006 januárjában felvették Márkot egy tőlünk kicsit távolabb eső iskolába. Anno ezt irtam erről: "Akkor nagyon örültünk neki, de később be kellet látnunk hogy nem a legjobb választás volt. Fiam jószerivel egyedüli fehér gyerekként az osztályban először érdekes volt, majd két héttel később már céltábla. Rendszeresen belekötöttek, megverték. Végül a szüneteket a wc-ben bujkálva töltötte. És egyre jobban utálta az iskolát. Közben a tanárnéni felhivta a figyelmemet azon apróságra miszerint jó lenne ha megtanitanám a fiamat angolul olvasni. Én?!?! Kérdeztem. Hát igen, felelte ő mert hogy erre neki mint tanárnak nincsen ideje. Na ekkor rendült meg végleg a bizalmam a Preston Park School-ban. Holott az angol iskola rendszer ellen már akkor is berzenkedtem mikor kiderült hogy ők nem veszik tekintetbe egy gyerek előéletet vagyis iskolázottságát (a mi esetünkben ennek teljes hiányát) illetve a nyelvtudás béli hiányosságokat sem. Egyedül a gyerek életkora érdekli őket aszerint kapja meg a évfolyam beli besorolását aztán vagy megszokja vagy megszökik. Mi megszöktünk, igaz csak pár hónappal később."
2006 májusában sikerült végleg kiköltöznünk Londonból ide Chesham-be. Itt kb. tiz perc alatt beirattam Márkot jóformán az első utamba eső iskolába. Ez a kis apróság sokmindent elárul szerintem a London-vidék különbségekről. Mint ahogy fentebb is irtam, kizárólag a gyerekek életkorát veszik figyelembe igy Márk kapásból negyedik osztályba került. Mi is tartottunk a dologtól főleg hogy már tanév vége volt igy alig két hónapot töltött el negyedikben és már kezdhette is az ötödik osztályt. De mivel a két hónap alatt szerzett néhány barátot igy a tanárok azt javasolták hagyjuk menni a dolgokat a maguk útján vagyis ne kérjük hogy tartsák őt ott negyedik osztályban. Hallgattunk rájuk.



Az iskola biztosit az angol nyelvel küzdőknek külön tanárt. Igy a fiam főbb tantárgyai az első két évben az angol és a matematika lettek. A többit hagyták hogy a háttérbe szoruljon, a nyelvi felzárkóztatás a fontos. Az itteni tanterv szerint rengeteget olvasnak. Minden nap hozott haza kis 10-15-20 oldalas könyvecskéket amiket közösen elolvastunk itthon, majd néhány mondatos összegzést kellet irnia róla. Ezek az olvasmányok idővel rendes könyvekké nőtték ki magukat ahogy fejlődött. Mindig dicsérték hogy jól halad. Igy mire ötödik osztály végén jött az 11+ vizsga jobban teljesitett mint azok a gyerekek akik elsőtöl kezdve ide jártak. Igaz még ez sem volt elég ahhoz hogy szabadon választahassunk high school-t a számára. Chesham-ban érdekes az iskolák elosztása. 5-6 primary school-ra jut 2 azaz kettő darab high school. Abból az egyik egy magas felvételi követelményeket támasztó és egy "mezei". Márk ez utóbbiba lett felvéve. De mielőtt átkerült volna, a hadodik osztályban nagyon keményen tréningezték őket arra hogy a következő évben már "nagyok" lesznek. Fiam sokat berzenkedett akkoriban ez ellen. Holott később rájöttünk kellet ez a felkészités. A high school mindenféle tekintetben más mint a primary. Itt már bizony vérre mennek a dolgok. Mig a primary-ban figyeltek rájuk, felügyelték és fegyelmezték őket addig a high school-ban ez épp csak nyomokban fellelhető. Valahol érthető a dolog hisz mig a primary-ba kb. 150 gyerek járt addig a high school-ba 800 és 1500 közötti létszámok vannak. Ez érthetővé teszi hogy itt bizony már keményebb a világ. Mindennaposak a verekedések és a durva játékok. Az itteniek ezt természetesnek veszik mondván hogy ez is az életre késziti fel a srácokat. De azért sok gyerek szenved ettől. Márknak több mint két évébe telt mire lelkileg és fizikailag is elég ellenáló lett hogy újra ide is beileszkedjen. Új barátokat szerzett. Tanult. Itt is ugyanúgy biztositottak számára a tanitási időn bellül külön angol és matek órákat. Igazából ezt ő már eléggé kikérte magának mondván hogy a jegyei jók és az angolt is lassan anyanyelvi szinten beszéli. És ez igy igaz, hamisitatlan Buckighamshire-i tájszólása van. :-)) Szeptemberben kezdi a tizedik osztályt az új tanmenet szerint. Erről már irtam ITT.
Közben az iskolát átkeresztelték az előkelő Academy névre ezzel is jelezvén a szinvonal emelkedését. Persze új egyenruha is jár a névvel. De azt majd csak szeptemberben tudom megmutatni. Ez még a régi:


Jelenleg nyári szünet van a suli csak szeptember 7.-én kezdődik újra igy a srácok élvezik a hat hetes nyári szünetet. Mai gyereként a Skype-n lógva tartják egymással a kapcsolatot. Fiam továbképzést ad a barátainak számitógépes ismeretekből, illetve csereberélik egymás között a játékokat. Jól érzi magát. Itt van itthon. :-))

2011. augusztus 15., hétfő

A festés végeztével mondhatni már "csak" a berendezkedés vár ránk, hogy minden elnyerje a végleges formáját. Az alap koncessziót már múlt év novemberében kitaláltuk és elterveztük. Igaz azóta bővült kicsit a dolog. De nem baj hisz a megvalósitásra csak most adódott lehetőségünk. Igy a héten megérkezett a bútorok egy része-töredéke. El lehetett kezdeni az összerakásukat és a bepakolást. Konkrétan két szekrényről van most szó. Abból az egyik a párom "műhely" szekrénye. Ami a kupit hivatott megszüntetni, hogy ne legyenek mindenfelé elszórt, eldugott szerszámkupacok és áttekinthető legyen számára mi is van a háznál. Ez a "műhely" szekrény funkcióját tekintve nem kell hogy szem előtt legyen. Igy lopakodó üzemmódban van. Látjátok?



Nem? Akkor megmutatom közelebbről. :-))





Szóval ő hivatott magába fogadni párom mindennemű munka és barkács célokat is szolgáló eszközét, szerszámát, kutyafülét....

A másik szekrény lényegesen látványosabb. Hiszen térelválasztónak szántuk, igy elkülönitve a nappalit egy mozi-sarokra és egy nagyobb társalgós-étkezős részre.



Egy füst alatt befogadja a könyveinket és a teáskanna, ládika meg mifene gyüjteményt is.





Ez utóbbiak elrendezését ugyan a párom megvétózta. Mondván szerinte rontja "tájképet" a sárgult könyvek látványa a kannáim mögött. Hiába mutatnak szépen a másik oldalról....szóval majd még át kell rendeznem és száműzni szegény könyveket a kevésbé feltünő alsóbb régiókba. Mondjuk olvasni papir alapú könyvet már jó pár éve nem olvasunk. Egyrészt a meglévő készlet a mi nézeteink szerint elenyészően kevés. Másrészt pedig mert sajnos lassan már még szemüveggel se látjuk olvasni őket. Ez az oka hogy én aki mindhalálig ragaszkodni akartam a papir alapú könyvekhez kénytelen voltam őket elcserélni digitálisra. Igy legalább akkora betű mérettel olvashatom őket amivel jólesik. És mennyiségi korlátok sincsenek szabva. :-))

Még hátra lesz egy új asztal-fiókos szekrény kombó beszerzése a párom számára. Mert a mostani barkácsolt asztal már valahogy nem illik a képbe és nem is fér el rajta.



Érkezik még bónusz gyanánt nekem egy üveges szekrény a konyhába a csetreseimnek. Illetve szükség lesz egy másik szófára is mert most a társalgó részen hiányzik a kényelmes ülőhely.
Majd....apránként, mert mindent egyszerre nem lehet. Főleg mikor befigyelnek olyan váratlan kiadások mint most a három géphez egyszerre venni egeret-billentyűt, mert elöregedet az állomány és feléltük a tartalék készleteket is. Illetve megleptem magam álmaim varrósdobozával. Ő is hamarosan megérkezik...és mi tovább rendezkedünk...

2011. augusztus 8., hétfő

A hétvégén elkészült a nappali. Kifestve, szépséges új szőnyeggel gazdagitva. Család kipurcanva. :-))
Ma ha minden jól megy megyünk egy adag bútorért. Holnap hoznak egy másik adag bútort. Összerakjuk, belepakolunk, alakulunk. Kész? Neeeem. Még vannak terveink, de ahhoz picit több idő kell.

Kora reggeli gyors helyzetkép, még félig üresen.



2011. augusztus 4., csütörtök

Szülinap

Rendhagyó módon tartottuk Márk szülinapját. Igaz dátumilag csak holnap lesz, de az ajándékot két napja a tortát és ünneplést pedig ma kapta. Mert hétvégén most már aztántántán tényleg festjük a nappalit. :-)
Szóval csak azt akarom mondani hogy BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kisfiam!



Lassan tényleg a hóna alá vesz az én kis 14 évesem. :-))

2011. augusztus 2., kedd

Agymenés...avagy hogy aludjunk...vagy ne aludjunk..

Az apránként beteljesülő kívánságok időszakát éljük. A napsárga konyha után pár hete másik álom/álmunk teljesült. Vettünk egy rakás selyem ágyneműt. :-))
Kb. csak húsz éve vágytam erre, szóval már ideje volt. De ahogy az ilyen régóta húzódó kívánságoknál így ennél is az a tipikus helyzet állt elő amire valami ilyesmit szoktak mondani hogy "jól vigyázz mit kívánsz, mert még teljesül". Na, hát így jártam én a selyem ágyneművel. :-))
Gyönyörű. De igazán. Szépséges. Jó megérinteni. Imádom simogatni. Csodásan mutat. De aludni benne......:-)) Először is csúszik-mászik. Végtére is selyem. Mit várok tőle. :-)) Szóval a takaró többet van a földön mint az ágyon. Ha ráfekszem és mocorgok nyiszorog és zizeg a párna a fejem alatt. Éjszakánként ha nem épp a földre mászik a takaró akkor a huzat rendszeresen lepedőnek képzeli magát és bemászik alám. A takaró felgyürmölve a huzat egyik sarkába, a huzat többi része pedig alattam leledzik. Én meg persze nem tudok mivel takarózni. :-)) Figyelni kell rá hogy tökéletesre legyen csiszolva az összes körmöm, le legyen reszelve a sarkam és mellőzni kell mindenféle olyan gyűrűt ami akárcsak gyémánt mellet volt a polcon. Ugyanis minden bele akad. És belekapaszkodik. Kihúzgálja a szálakat belőle. És még sorolhatnám....:-))
De úgy döntöttem nem hagyom magam felhergelni. Nem szabadul tőlem. Juszt is benne alszom. Végtére is ez volt a vágyam. Nem? :-))))