2013. február 28., csütörtök

Five pound

Manka  és Euthymia után én se tudom megállni hogy ne mutassam meg a kedvencemet. Ő az angol öt fontos.

 Aki járatos a szigetország pénzeiben az tudja hogy valójában az öt fontos az bankjegy. Ilyen:


Szóval annak ellenére hogy hivatalosan az öt fontos az papirpénz, azért még jelen vannak ezek a szép méretes öt fontos érmék is...úgy 1990-óta. És nem csak a gyűjtőknek. Hanem mint rendes fizető eszköz. El kell hogy fogadják, ha a boltban ezzel akarnék fizetni, mint ahogy én is a boltban kaptam. Persze ettől még ritkaság, hisz a majd nyolc év alatt össz-vissz kétszer kaptam ilyet visszajáróként a pénztárosoktól.

Itt melléjük sorakoztattam a jelenleg forgalomba lévő többi érmét is hogy látni lehessen mekkora is valójában az öt fontos. Sorban a két font, egy font, húsz penny, öt penny, kettő és egy penny. Sajna ötven penny és tiz penny épp nem volt a pénztárcámban igy azok kimaradtak most a sorból.


2013. február 24., vasárnap

Titkos Anglia - London legrégibb utca táblái

Egy új sorozatot inditok útjára Titkos Anglia cimmel. Titkos vagy csak épp nem feltünő dolgok, tárgyak, helyek amik itt felejtődtek a múltból, amik mellet lehet naponta elmegyünk de nem vesszük őket észre. Elsőnek lássuk London legrégibb utca tábláit.

A Yorke Street táblája 1636-ból való és az utcát ma már Tavistock Street-nek hivják és a Covent Garden-ben van. A táblát állitólag nagyon nehéz megtalálni, nekem se sikerült kiszúrnom a google segitségével.
 
Tavistock Street
A Cowley Street táblája 1722-ből való és Westminster-ben található.

Cowley Street
A Cowley Street tőszomszédságában van a Barton Street egy 1722-őt iró táblával.


Szintén Westminster-ben található a Smith’s Square-en egy 1726-ból való táblát.

St John's, Smith Square
 Forrás: wikipedia, google map, secret-cities.com, yourbestlondon.com



2013. február 22., péntek

Orvos

Még októberben irtam az orvosi ellátásról. Ott addig jutottunk el hogy a körzeti orvos utalja tovább az embert gond esetén. Itt ugye nincs SZTK, a kórházaknak vannak járóbeteg ellátásai oda utal be a háziorvos. Nálam ez októberben történt meg és tegnap jutottam a történet végére...úgy nagyjából.
Konkrétan két külömböző kórházba lettem beutalva. Az első időpontom novemberre (extra hamar) kaptam a közelebbi helyre, ahol egy hasi ultrahangot csináltak. Az intézmény belüllről kimondottan barátságos képet mutat, semmi kórházi jellege nincs. Padlószőnyeg mindenhol, kényelmes székek, fotelek. Kórház szag nuku. Kedvesen, barátságosan kezelik az embert. Várakozás minimális. A vizsgálat fesztelen hangulatú és alapos. Mások számára ez lehet nem fontos, de én aki pánik rohamot kapok már attól is ha csak az orvosi rendelő mellet kell elmennem, számora ezek fontos dolgok. Végül a vizsgálat végeztével tájékoztatást kap az ember hogy a vizsgálati eredményeket mikorra továbbitják a házi orvoshoz és hogy akkortól lehet hozzá visszamenni a kiértékelésre. Ez igy is történt. Két hét múlva újra körzeti rendelőben ültem. Doktornő tájékoztat a vizsgálat eredményeiről és a javasolt teendőkről. Pont.
A másik kórházba először januárra kaptam időpontot, majd pár héttel később jött egy újabb levél (levélben értesitik az embert mikor és hol van jelenése) hogy az időpontomat átteték egy hónappal későbbre, azaz februárra. Így négy hónappal a beutalás megtörténte után végre tegnap túl jutottam a második kórházon is. Itt a kórház felújitása/átépitése miatt kicsit harctéri jelleg volt. De a személyzet kedves, néhol kimondottan tapintatos. Távozásomkor határozottan jól kezelték némileg reszketeg pillanatnyi sokkhatás alatt áló lényemet. Itt a recepción kezdtem, mert a másik kórházzal ellentétben itt a levélben semmiféle tájékoztatás nem jött hogy hova, melyik szárnyba, melyik emeletre kell mennem. És a harctéri állapotok miatt igazából azt se tudtam jó bejáratom mentem e be ergo jó helyen járok e vagy sem. De a recepciós kedvesen eligazitott hogy arra meg arra aztán balra. Én szépen mentem, persze arra meg arra aztán balra egy üres folyosót találtam, igy az első utamba kerülő nővérkét megkértem hogy legyen az iránytűm. Ő szépen elvezetett ahová kellet. Szinte azonnal betereltek egy vizsgálóba, majd jött a doktor. Köszönt, bemutatkozott majd barátságosan érdeklődött mi járatban vagyok. Csináltunk egy gyors kórtörténetet (mikor kezdődött, milyen tünetek, milyen gyakran, stb.). Majd elmondta hogy egy szondás vizsgálatot fognak elvégezni rajtam, majd pedig ha beigazolódik a sejtése és az a bajom ami, akkor ezt hogy fogja rögtön kezelni is. Ez után kedvesen érdeklődött milyen programot is terveztem délutánra. Mondtam hogy vásárolni szeretnék még menni, ha itt végeztünk. Ő pedig mondta hogy szerinte én nem igazán akarok majd vásárolgatni mire végzünk, majd az után érdeklődött hogy jöttem illetve hogy jutok haza. Mikor mondtam hogy a férjem kint ül a kocsiban akkor megnyugodott. Én pedig kezdtem kapsgálni hogy ez itt, ami rám vár nem lesz egy trallalla érzés. Aztán úgy is történt minden ahogy a jó doktor elmondta. Szépen aprólékosan beállitott milyen pozitúrába kell feküdnöm a szondázáshoz. Nyugtatgatott hogy lazitsak szépen, majd egy nővérke segitségével tette a dolgát. Nem sietett mégis viszonylag tempósan ment a vizsgálat, majd a megbeszélt kezelés is. Továbbra is kedvesen nyugtatgatott hogy lazitsak, mindjárt végzünk. Még a vizsgáló ágyról való leszállásnál is kommandirozott hogy és miként forduljak hogy véletlenül se essem le az ágyról. Aztán kérdezte hogy ugye érzem már miről beszélt és most ugye inkább szépen hazamegyek, mintsem vásárolni. Bőszen bólogattam. Nővérkétől kaptam egy leirást arról hogy milyen tünetekre, érzésekre számitsak a következő napokban. Össze szedték amit idegességemben széthagytam. Megbeszéltük hogy 6 hét múlva vissza kell mennem hogy újra megvizsgáljanak és megnézzék kell e további kezelés. Én pedig kitámolyogtam a páromhoz a kocsiba. Az ezt követő délutánról és estéről csak annyit tudok mondani ilyen érzéseket, ingereket utoljára akkor éreztem mikor a fiamat szültem. Ma már némileg jobb és ha hinni lehet a papirnak amit kaptam holnapra már nem érzek majd semmit. Csak remélni merem nem kell megismételni a kezelést mikor visszamegyek...

2013. február 18., hétfő

Backstage..

A piros téglás fő utcát elölről már jópárszor fotóztam. Ma hátulról kerültem egyet a géppel. Mert vannak néhol érdekes épitészeti illetve vizelvezetési megoldások.

Mosdók vizelvezetése az egyik bank épületén.
Igen, az ott fent egy lakás bejárati ajtaja.
Ez kis csigalépcsős az egyik kedvencem.
Biztos ami biztos, tűzlépcső...

2013. február 11., hétfő

Behavazódtunk

Megint havas háztetőkre ébredtünk ma reggel. Párom igy szabadság utáni első munkanapján roppant mód örült neki. Az érintett weboldalak, miszerint lesz e máma nyitva iskola tiz perc alatt összeomlottak. Szóval helyben vagyunk. Hétfő van. :-)
Tegnap még vigan túrtam a netet hogy miféle lábasjószágot láttam itt a hátsó "udvaron" rohangászni. Csak annyit láttam hogy jókora fenéken billentett galamb mérete van, meg hogy irdatlan gyorsan fut amint a legkisebb mozgást érzékeli.  Kiderült hogy egy fürj a szentem. Nem tudom hogy tévedt ide a zárt hátsó udvarba, mindenesetre itt talán nem temette be a hó.


2013. február 2., szombat

Boldog Születésnapot!


Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod,
Másként kelt fel reggel a Nap, és másként járt a Hold.
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk,
És ajándékul fogadd el vidám kis dalunk:
Boldog, boldog, boldog születésnapot,
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.

                                           Bródy János