2013. február 22., péntek

Orvos

Még októberben irtam az orvosi ellátásról. Ott addig jutottunk el hogy a körzeti orvos utalja tovább az embert gond esetén. Itt ugye nincs SZTK, a kórházaknak vannak járóbeteg ellátásai oda utal be a háziorvos. Nálam ez októberben történt meg és tegnap jutottam a történet végére...úgy nagyjából.
Konkrétan két külömböző kórházba lettem beutalva. Az első időpontom novemberre (extra hamar) kaptam a közelebbi helyre, ahol egy hasi ultrahangot csináltak. Az intézmény belüllről kimondottan barátságos képet mutat, semmi kórházi jellege nincs. Padlószőnyeg mindenhol, kényelmes székek, fotelek. Kórház szag nuku. Kedvesen, barátságosan kezelik az embert. Várakozás minimális. A vizsgálat fesztelen hangulatú és alapos. Mások számára ez lehet nem fontos, de én aki pánik rohamot kapok már attól is ha csak az orvosi rendelő mellet kell elmennem, számora ezek fontos dolgok. Végül a vizsgálat végeztével tájékoztatást kap az ember hogy a vizsgálati eredményeket mikorra továbbitják a házi orvoshoz és hogy akkortól lehet hozzá visszamenni a kiértékelésre. Ez igy is történt. Két hét múlva újra körzeti rendelőben ültem. Doktornő tájékoztat a vizsgálat eredményeiről és a javasolt teendőkről. Pont.
A másik kórházba először januárra kaptam időpontot, majd pár héttel később jött egy újabb levél (levélben értesitik az embert mikor és hol van jelenése) hogy az időpontomat átteték egy hónappal későbbre, azaz februárra. Így négy hónappal a beutalás megtörténte után végre tegnap túl jutottam a második kórházon is. Itt a kórház felújitása/átépitése miatt kicsit harctéri jelleg volt. De a személyzet kedves, néhol kimondottan tapintatos. Távozásomkor határozottan jól kezelték némileg reszketeg pillanatnyi sokkhatás alatt áló lényemet. Itt a recepción kezdtem, mert a másik kórházzal ellentétben itt a levélben semmiféle tájékoztatás nem jött hogy hova, melyik szárnyba, melyik emeletre kell mennem. És a harctéri állapotok miatt igazából azt se tudtam jó bejáratom mentem e be ergo jó helyen járok e vagy sem. De a recepciós kedvesen eligazitott hogy arra meg arra aztán balra. Én szépen mentem, persze arra meg arra aztán balra egy üres folyosót találtam, igy az első utamba kerülő nővérkét megkértem hogy legyen az iránytűm. Ő szépen elvezetett ahová kellet. Szinte azonnal betereltek egy vizsgálóba, majd jött a doktor. Köszönt, bemutatkozott majd barátságosan érdeklődött mi járatban vagyok. Csináltunk egy gyors kórtörténetet (mikor kezdődött, milyen tünetek, milyen gyakran, stb.). Majd elmondta hogy egy szondás vizsgálatot fognak elvégezni rajtam, majd pedig ha beigazolódik a sejtése és az a bajom ami, akkor ezt hogy fogja rögtön kezelni is. Ez után kedvesen érdeklődött milyen programot is terveztem délutánra. Mondtam hogy vásárolni szeretnék még menni, ha itt végeztünk. Ő pedig mondta hogy szerinte én nem igazán akarok majd vásárolgatni mire végzünk, majd az után érdeklődött hogy jöttem illetve hogy jutok haza. Mikor mondtam hogy a férjem kint ül a kocsiban akkor megnyugodott. Én pedig kezdtem kapsgálni hogy ez itt, ami rám vár nem lesz egy trallalla érzés. Aztán úgy is történt minden ahogy a jó doktor elmondta. Szépen aprólékosan beállitott milyen pozitúrába kell feküdnöm a szondázáshoz. Nyugtatgatott hogy lazitsak szépen, majd egy nővérke segitségével tette a dolgát. Nem sietett mégis viszonylag tempósan ment a vizsgálat, majd a megbeszélt kezelés is. Továbbra is kedvesen nyugtatgatott hogy lazitsak, mindjárt végzünk. Még a vizsgáló ágyról való leszállásnál is kommandirozott hogy és miként forduljak hogy véletlenül se essem le az ágyról. Aztán kérdezte hogy ugye érzem már miről beszélt és most ugye inkább szépen hazamegyek, mintsem vásárolni. Bőszen bólogattam. Nővérkétől kaptam egy leirást arról hogy milyen tünetekre, érzésekre számitsak a következő napokban. Össze szedték amit idegességemben széthagytam. Megbeszéltük hogy 6 hét múlva vissza kell mennem hogy újra megvizsgáljanak és megnézzék kell e további kezelés. Én pedig kitámolyogtam a páromhoz a kocsiba. Az ezt követő délutánról és estéről csak annyit tudok mondani ilyen érzéseket, ingereket utoljára akkor éreztem mikor a fiamat szültem. Ma már némileg jobb és ha hinni lehet a papirnak amit kaptam holnapra már nem érzek majd semmit. Csak remélni merem nem kell megismételni a kezelést mikor visszamegyek...

9 megjegyzés:

Unknown írta...

Jobbulast, Christine, gondolok rad!

Ziebi írta...

Uh, ez nem hangzott jól, remélem minden rendben lesz.

Amúgy én mostanság kezdek kigyógyulni abból hogy gyomorgörcsöm legyen ha orvoshoz kell menni...

GlobalGrover írta...

szegeny. jobbulast neked.

ps. sajnos mostanaban en is a dokikat jarom ugyhogy at tudom erezeni.

kata írta...

Hű, szegény, remélem, egyre jobban vagy azóta. További gyors felépülést kívánok ismeretlenül is!

kata írta...

Jobbulást kívánok!

Zsofia írta...

Remélem minden rendben lesz hamarosan és újra egészséges leszel :) A bánásmód itt is ilyen és bizony az rengeteget számít!

Unknown írta...

Ajaj! Nem hangzik tul jól, de remélem már jobban vagy! Vigyázz magadra! Nagyon ám! Ne tapasztalatból kelljen mesélned az angliai körülményekről!

Kriszti írta...

Remélem jobban vagy!!! Hülyeség, de nem kell tőlük "félni", mert csak rajtad akarnak segíteni. Láthattad, hogy tapintatosak. Jobbulást és lazíts, mert minden lelki ok megmutkozik a szervezetben. Mi az ami nyomja a "gyomrodat" amit esetleg nem tudsz megemészteni? Ezeken érdemes lenne kicsit elgondolkodni :-)

éva írta...

Szépen körbeírtad :) fogalmam sincs mi bajod :(