2014. június 8., vasárnap

Mementó a múltból

A mai carbootyn került a kezembe ez a kerámia. Ahogy megláttam emlékek százai villantak fel előttem. Mert ez a fura kis kerámia figura arra emlékeztet honnan, miből jöttem. Ezt sokan hajlamosak elfelejteni egy idő után. Én eddig se felejtettem el, de ezentúl ha erre ránézek tuti hogy mindig eszembe fog jutni. Megmutatom. Aztán mesélek.
Igen jól látjátok. Ez egy pottyantós vécé. Aki csak innen a blogról ismer az nem igazán tudja rólam hogy miből jöttem. Hogy ez a kis potyogtatós mit jelent nekem. Nos, ez a múltam. Életem jó részét ennek árnyékában éltem le. És nem, nem vagyok vidéki. Ez Budapesten volt kis hazánk fővárosában. Akik nem életek ilyen körülmények között azok igazából el se tudják ezt képzelni, hogy milyen a komfort zónán kívüli élet. Mikor télen úgy mész pisilni hogy csizmát és télikabátot húzol. Mikor a lavór képviseli a fürdőszobádat és vajlingban mosogatsz. Mikor télen este bárhogy is befűtesz reggelre akkor is csak öt fok lesz a lakásban. Mikor folyóvíz csak egy másik különálló épületben van. Még a közeli barátnőim is akik nyaranta meglátogattak, még ők is csak azt látták hogy hatalmas gyönyörű virágoskert, hűvös-árnyas szoba és minő luxus egy régi fürdőkád a kert közepén. Hogy ez milyen falusi romantikus, meg tök jó buli. Persze. Az. Nyáron. Májustól augusztusig. De cseréljünk lakást egyszer egy hónapra mondjuk januárban. Ja, hogy az már nem buli. Szóval az emberek többsége nem érti mit is jelent ez az életforma. Én ebben nőttem fel, ebben éltem. A részem. A múltam. És nem fogom elfelejteni.

7 megjegyzés:

éva white vintage írta...

Én tudom mit jelent amit leírtál mert én is átéltem ugyan ezt azzal az egy különbséggel, hogy a wc az udvaron volt és mindenki odajárt a földszinten. 3wc volt 12 családnak + az udvarba volt egy asztalos műhely meg egy lakatos műhely és azok is oda jártak. 3 emeletes bérház volt és minden szinten volt az wc. Senkinek nem volt fürdője és teknőbe fürödtünk. Pici kályhánk volt amivel a szobát lehetett fűteni. Én is ugyan onnan jöttem mint Te és nem tudom elfelejteni milyen szegények voltunk...

Orsy írta...

Uhh Christine. Nem találom a szavakat.... Én egyszer 2 hétig "nyaraltam" Erdélyben, és ott volt pottyantós WC és kinti zuhany. Hááát amikor haza jöttem, mindent más szemmel láttam.

Aztán teltek múltak az évek, dolgoztam gimi és egyetem mellett is, de ezen kívül nem kellett otthon semmit sem csinálnom. Tehát Angliába úgy érkeztem mint egy királylány, aki semmilyen házi munkát nem tudott megcsinálni, maga a szüleim nélküli mindennapok furcsák voltak.

Nekem itt volt az a pont amikor észhez tértem. Megértettem milyen kényelmes életem volt, és most meg kell dolgoznom minen falatért. Ezt is teszem és most már hálás vagyok, hogy 20 évesen neki vágtam ennek a nagy kalandnak és felnőtté váltam...

Gabi írta...

Nagyon élethű kis kerámia. Szerencse, hogy már csak emlék.

Ziebi írta...

Hűűde ismerős amit írsz.
Amikor kétszer is meggondolod télen hogy tééényleg kell-e menned WC-re, mert bizony röpködnek a mínuszok,és olvasgatásról szó sem lehet mert odafagynál, alig várod hogy túllegyél rajta és mehess vissza a házba. Hát igen. Ha valakinek ezt mesélem a fiatalabb koorsztályból, már nem is értik.

nora.szoke@gmail.com írta...

Christine, nagyon kedvelem az irásaidat. Régóta olvaslak, de csak most olvasom az elejétől --Kanasdától -a "kalandotokat . Gratulálok ---irjál tovább nekünk !
Nóra / Tirolban dolgozó és szintén gyűjtögető :-)

nora.szoke@gmail.com írta...

Christine, nagyon kedvelem az irásaidat. Régóta olvaslak, de csak most olvasom az elejétől --Kanasdától -a "kalandotokat . Gratulálok ---irjál tovább nekünk !
Nóra / Tirolban dolgozó és szintén gyűjtögető :-)

hbogi írta...

Engem az vagott fejbe, amikor tavaly Bangdeshben megtapasztaltam mindazt ( a hideg kivetelevel) amit irtal. 25 nap alatt teljesen kicserelodtem es sokkal-sokkal jobban ertrkelem mindazt amim van es azt is, ahonnan jottem.
Kellenek neha az ilyen fejbevago elmenyek.