2015. május 1., péntek

Iskola -Egyetem néző

Az utóbbi hónapok az egyetem választás izgalmában teltek. Öt egyetemre lehet jelentkezni összesen. Fiam nem használta ki maximálisan a lehetőséget ő csak hármat jelölt meg. Mindhárom helyre fel is vették. De hamar rájöttünk hogy igazából kettő között fog eldőlni a dolog. El mentünk hát a nyitott napokra hogy a netes szemrevételezés után kapjunk egy kis valóság-közelibb képet a helyekről.

A távoli egyetem szuper, jó nevű, jó a képzés, eszméletlen lehetőségek van pl. legális hacker képzés is náluk ami mondanom sem kell nagyon érdekli a fiamat. Aztán ugye ott van még a tény hogy a város gyönyörű, tengerpart, pálmafák. Mint a mesében. 
 DE. Teljesen személytelen nem emberközpontú. Kerek perec megmondták ők nem tudnak személy szerint foglalkozni a diákokkal bármi gond is legyen. Leadják az anyagot azt csók, boldoguljon mindenki ahogy akar, oldja meg ahogy akarja, forduljon a diák a problémájával ahová akar csak a tanáraihoz ne. Távol a családtól, minden segítségtől egy ilyen környezetben....

Aztán van a közeli egyetem ahová itthonról bejárhat. Kis egyetem, emberközpontú, sok-sok támogatással, személyre szabott foglalkozással.
Viszont ők szakmailag nincsenek a toppon, nincs annyi választható ágazat és olyan szintű képzés mondhatni itt képzik a rendszergizdákat ott meg a programozókat. Hát ebből kell választani... 
Pénzügyileg sem mindegy a választás hiszen a távolabbi egyetemnél egyértelmű hogy nincs hazajárás vagyis lakni, élni kell valahol. Egy szoba bérlése igaz számlákkal együtt de mégis csak többe került mint az itteni lakásbérletünk. Akkor még ott van a kaja és más egyéb kiadások. Mindezek a közeli egyetemnél nincsenek a képben ugye. Persze a kiadásokra miként a tandíjra is vannak mindenféle kölcsönök, diákhitelek, de hamar rájöttünk hogy ezek nem lesznek elegek, szóval nekünk is be kell szállnunk havi apanázzsal, mi feszegeti a pénzügyi kereteinket. Mindent összevetve volt min rágódnia a fiamnak. Márk mérlegre tette az előnyöket, hátrányokat, hogy mi mennyit ér és mennyi áldozatot hajlandó hozni a diplomájáért egy olyan szakmában ami lényegében folyamatos tanulást, továbbképzést igényel.

1 megjegyzés:

éva írta...

Jól döntött!