2016. január 23., szombat

Az elmúlt két évben már többször belém villant hogy írni kéne Szilvi új munkájáról, hisz több mint két éve már hogy elköszönt a Tesco-tól. Amit azóta is sajnál, de a fizetés ugye...az nagy úr. A környékbeli boltokba nem is tudunk úgy bemenni azóta se hogy ne kérdeznék mikor jön vissza. De most nem a Tesco-ról akarok beszélni hanem a zöld óriásról, amiről a sajtóban ugye sok jót eddig nem írtak. Tény ami tény, a cég jó ugródeszka, de hosszú távra senki nem tervez itt. A vezetés finoman szólva hagy kivetni valót maga után, aztán csodálkoznak hogy a 10 karbantartóból miért fut világgá 7-8 egy éven belül (sebaj, majd jönnek újak, mindig jönnek újak...meg mennek is, gyorsan). Mondjuk azért mert akinek támogatnia, értékelnie, védenie kéne a dolgozót az inkább ellenség. Mikor a vezetés nemcsak emberileg de szakmailag is totál alkalmatlan. Ismerős? Igen erőteljes hasonulást érez az ember a régi szocialista  rendszerrel, mintha csak valahol kelet-Európában lennénk nem Angliában 2016-ban. Nem tetszik valami? El lehet menni. Sőt kimondottan erre játszanak. Mert ha valaki mer egyet nem érteni a vezetéssel akkor az gyorsan nemkívánatos személy lesz. Persze mindig hozzáteszik hogy nagyon jó szakember, csak még jobb lenne ha befogná. Meg hogy ha netán szólni mersz a HR-nek akkor kirúgunk ám. Ami itt eleve nonszensz, hisz a HR pont ezért van, többek között. Különben is itt minden a te hibád. Nincs anyag a gépet megjavítani, a te hibád. Ha a főnöködnek kellet volna rendelni, csak épp szart rá akkor is. Ha elromlik bármi a te hibád, az hogy 0-24-ben megy a gyár 10 éves gépekkel az nem számít, ez a te hunyód. Ha a kollégádat kirúgták mert midig elkésett, egy másik kilépet mert nem fizették ki a műszakpótlékját és kb. 10 perc alatt talált másik helyet ahol még több is a fizetés, nos ez is a te hibád. Ha a váltóműszakod nem végzi el a munkáját az is a te hibád, végtére is te mint zöld óriás dolgozó felelősséggel tartozol mindenért a gyárban, akkor is ha épp a szabadnapodat töltöd. És nehogy már azt mond hogy ez nem a te dolgod és ezért téged nem fizetnek meg. Ja, igen ezért a főnököd kap plusz pénzt, de akkor is a te sarad. És mi az hogy nem szerelsz be  egy motort csak azért mert az nem a gépbe való és se gyorsaságban, se teljesítményben nem megfelelő. Tessék beszerelni! Tönkre fog menni? Kit érdekel?! Szereld be! És tessék elvégezni a betanított munkás munkáját is akinek itt kéne lenni, de nem rendeltük be mert csak. Majd te megcsinálod, neked ez kutya kötelességed ha már itt vagy. És nem, nem fogjuk kifizetni neked hogy egy másik ember munkáját is végzed. 
Még sorolhatnám sokáig az elmúlt két év apró szösszeneteit amivel a cég bőszen igyekszik elüldözni a megmaradt embereit. Szilvi mostanra jutott oda hogy elég volt. Már vissza se szól, nem vitatkozik. Egy figyelmes főnök már ebből tudhatná hogy baj van. Csak azt nem tudom hogy azután ki fogja megjavítani azokat a gépeket amivel képesek voltak heteket várni hogy vissza menjen szabadságról, mert nincs más aki meg tudná csinálni. Pedig van még rajta kívül 9 másik karbantartó, plusz 5 főnök amiből 4 szakképzet elvileg. De a gépek megvárják míg ő visszamegy. Hát egyszer majd várhatják. Végtére is lehet azokat a szendvicseket kézzel is csinálni.

2016. január 19., kedd

47

Megint eltelt egy év. Bőszen trappolok az ötödik X felé. Más extra nem nagyon lesz ma se szerintem. Tegnap viszont jót vigyorogtam. Férjem kérdezte vegyünk e pezsgőt a szülinapomra. Nézek rá, te mondom harminc éve ismersz. Erre ő hogy hát csak úgy kérdezte. Mondom oké vehetünk ha kiönthetem az egész üveggel. Kitaláljátok? Nem vettünk. :)
A szülinapi ajándékkal is bajban vagyok, vettem végre egy turmix gépet, erre férjem mondja az háztartási gép, nem pedig ajándék. Szóval kezdhetem elölről hogy kitaláljam mit szeretnék. A baj az hogy ugye én defektes vagyok ilyen szempontból, mert mindig az az első hogy megkérdem magamtól tényleg kell ez nekem? Egyedül carbooty-n veszek meg bármit gondolkodás nélkül, mert ott pennykbe kerül minden. De arra még várnom kell két és fél hónapot.Végül lehet csak megveszem azt az ágytakarót amit több mint egy éve nézegetek....
Szívesen elmennék egy ominózus kínai étterembe kajálni, de a férjem műszakja meg a fiam sulija között nehéz egy-egy olyan napot találni amikor mindhárman itthon vagyunk. Szóval marad a piri-piri csirke meg némi csokitorta, mert az jár. :)

2016. január 17., vasárnap