2016. május 27., péntek

Statisztika

Négy éve is megvan már hogy statisztikát néztem. Persze tudom az eredmények relatívak a robotok miatt, de azért iránymutatás szempontjából mégiscsak érdekes. A legtöbbet nézet poszt a Permanent Residence kártyáról szólt 1346 megtekintéssel. A második helyet még mindig fixen tartja Márk origami hajtogatásait bemutató poszt 1269 megjelenítéssel. A harmadik helyezett a Christmas crackers-ről szóló poszt volt 1148 kattintással.

Hozzászólások tekintetében a már fent is említett Permanent Residence kártyás poszt vezet 27 hozzászólással. A második helyen akárcsak négy éve a 43. szülinapi poszt van 23 hozzászólással. A harmadik helyen holtversenyben van 21 hozzászólással a Life in UK Teszt poszt és a Juszt is hozzászólok című poszt ami pont a hozzászólásokról szól.

Keresőszó tekintetében még mindig a ugyanazok vezetnek mint négy éve a blogom neve, hasonlóan a tökfaragás és az origami szavakhoz.

Országok szerint a legtöbben még mindig Magyarországról jönnek, illetve UK és US van a második és a harmadik helyen.

2016. május 26., csütörtök

Kókusztekercs

Nem olyan rég került elém ez a retro édesség recept, anno a nyolcvanas évek végén rengeteget ettünk aztán valahogy kikerült a képből. Számomra azért tökéletes édesség mert nem kell sütni, csak összerakni és behűteni. Készítés közben pedig még a dühkezelési problémáin is dolgozik az ember lánya. :)) Ugyanis errefelé nincsen darált keksz, bármennyire is keksz függők az angolok. Viszont van rengeteg féle édes kekszük. Már csak egy nagy zacskóra, egy sodrófára meg némi harci hévre van szükség és meg is van a darált kekszünk.

Kókusztekercs
Hozzávalók a tésztához:
    30 dkg darált keksz
    2 kanál kakaó
    1-2 kanál rum (én kihagyom)
    10 dkg porcukor
    kb. 2 dl tej (először száraznak tűnik, de ne önts hozzá több tejet)
    A krémhez:
    10 dkg puha vaj
    15 dkg porcukor
    5 dkg kókuszreszelék
   
+ 5 dkg kókuszreszelék a nyújtáshoz

Elkészítés: A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. Zsírpapíron vagy szilikonlapon a maradék kókuszreszelékkel kinyújtjuk - alul felül szórjuk - 3-5 mm vastagra nyújtjuk. Megkenjük az elkészített krémmel, és a papír segítségével feltekerjük. Kókuszban meghempergetjük, hűtőben pihentetjük, majd tálaláskor 8-10 mm vastag szeletekre vágjuk.

2016. május 21., szombat

Carbooty hírek

 Postaládás teáskanna nélkül nem élet az élet.
 Edényfogó kesztyű figurás kivitelben. Volt a néninek egy szatyorra való, azóta is bánom hogy csak kettőt vettem belőle.
 Üvegcukor.Kicsomagoljuk?
Kinőttem a fiókomat ezért sürgősen kellett valami amibe kimenekítem a fakanalakat, mielőtt háborúzni kezdenek a felszaporodott létszámú konyhakésekkel. Szerencsére gyorsan szembe jött velem ez köcsög, pont erre tervezték.

Üvegdugó-italtöltő. 50 pennyért adta a bácsi, csak ezért jött velem. :)

2016. május 15., vasárnap

Salsa chicken diner...

...avagy salsás csirke az egyszerűség kedvéért. Konyházzunk ismét kicsit, ez a recept nem olyan rég osont be a konyhámba.  Szeretem mert rugalmas. A fiam pl. utálja a hozzá való körítést, így neki csak kiszedem a csirke darabokat a tepsiből és sütök hozzá egy adag krumplit és már nincs is semmi probléma.
A recept a következő:
Végy egy adag rizst, egy  konzerv fekete babot, egy konzerv kukoricát, egy üveg salsa szószt (tetszőleges erősségűt), egy nagy csésze csirke húslevest, sót, borsot, chilit.
A fentieket összekeverjük egy tepsiben, majd csirke darabokat fektetünk a tetejére és fóliával letakarva 200 fokon egy óráig sütjük. Végül sajtot pirítunk a tetejére. Jó étvágyat!
A salsa szósz felbukkanásának nagyon örültem, eddig nem is vettem észre hogy itt is lehet kapni, holott Kanadában nagy kedvencem volt. Egyetlen aprócska tényt viszont figyelembe kell venni. Az itt kapható salsa szószok nem azonosak tengerentúli testvéreikkel. Ergo megvehetem a legerősebbet is az se lesz számomra elég csípős, míg odaát a leggyengébb verziótól is tüzet adtam a sárkánynak. De ez a probléma szerencsére könnyen orvosolható némi chili paprikával.:)

2016. május 13., péntek

Hajmizéria újratöltve

Még tavaly november elején jutottam el odáig hogy elég volt. Elegem volt a hajamból. 2010 májusában voltam utoljára fodrásznál azóta egy hajász se fogta rám az ollóját. Oké, én vágtam magamnak kétszer is kicsiket, meg egyszer a gyerek de ő aztán sokat.  Szóval elegem lett, főleg mivel alapból utálom a hosszú hajat. Elkezdtem hát fodrászt keresni, méghozzá magyar fodrászt, mert az angolokkal teli lett a topánom az elmúlt tizenakárhány év alatt. Az angol fodrász (most tök mindegy hogy brit angol vagy kanadai angol) az idegeimre megy. Egyrészt ugye itt nincs olyan hogy beesel egy szalonba és azt mondod a szakinak hogy itt vagyok, ez itt a fejem, ilyen a hajam csinálj ebből valamit ami jól néz ki. Mert az angol fodrász ilyet nem tesz. Mert szegény tök bizonytalan hogy hát mi lesz ha nem tetszik, még a végén nem fizet a kedves vendég. Hiába tudom én magamról, hogy de én akkor is kifizetném ha nem tetszik, mert én nem ebben a rendszerben szocializálódtam ergo szembe se jut hogy ne fizessem ki. Idővel rászoktam hogy mindenkinek az a legjobb ha viszek fotót hogy milyen hajat szeretnék. Igen ám de az itteni fodrászokban akkor is dolgozik a bizonytalansági tényező. Tényleg ezt akarom, biztos hogy ekkorát, ilyen rövidet. Igen. Vágás közben is minden egyes tincsnél rákérdez újra hogy most ezt tényleg itt és ekkorára vágja le? Igen, kérlek csak vágd már le végre! Néha legszívesebben üvöltöttem volna.
Ezek után talán érthető hogy inkább magyar fodrászt kezdtem el keresni. Először itt a környéken...már úgy értem a környező városokban. Lehetőleg olyan helyen ahová busszal egyedül is el tudok jutni végszükség esetén. Hemel Hempstead-ben találtam is két hölgyet. Mindkettő kapásból úgy kezdte hogy legkorábban majd csak két hét múlva tudnának fogadni. Na, gondoltam ez jól indul. Aztán az egyik hölgy gyorsan kiesett mikor kiderült hogy ő bizony jó messze lakik a busz végállomástól. Maradt a másik, akivel neki álltunk időt egyeztetni. Melyik nap: kedd, mert akkor ér rám. Időpont: mondom nekem 10-től délután 5-ig bármikor jó. Renden mondja ő akkor dél körül vagy kora délután lesz. Kicsivel később rám ír hogy nem lenne jó inkább hétfőn este 7-8 körül. Mondom nem mert akkor már nem lesz busz amivel haza jöjjek. Jó, mondja ő akkor legyen kedd este 7. Én meg nézek mint az a bizonyos boci, hogy most hogy lett a dél körül vagy kora délutánból este hét, illetve melyik részét nem érti annak a mondatnak hogy akkor már nem lesz busz amivel hazajöjjek? Szépen megköszöntem a beszélgetést és vissza se néztem többet. Keresgélhettem újra. Rá is találtam a Figaro London oldalára. Ami egy komplett magyar szépségszalon bent London közepén. Messze van - nézegettem lemondóan. De a mi metrónk jár oda - csillant föl a szemem, na jó nem pont oda, de úgy 20 perc gyalog a metrótól a szalon. És még online is lehet időpontot foglalni.  Igen tudom defektes vagyok de utálok telefonálni. Nem csak angolul, de magyarul is. Szóval nálam jó pont hogy megoldható ez másképp is. Viszont az idő szépen telt, karácsony lett majd január. Az új évvel betegség is jött, egy makacsabb fajta, hónapokig nem tudtunk kimászni belőle. Én meg úgy voltam vele addig nem merek belevágni a dologba amíg ezt nem tehetem a megfulladás veszélye nélkül. De végül ez a nap is eljött. Bebumliztam szépen és kész. Le lett végre vágva a hajam, jó rövidre. És végre megint én nézek vissza a tükörből. :)
A képeken nem látszik bárhogy is fotóztuk, de bizony megőszültem rendesen. Viszont jól mutat, ezért erőst gondolkodóba estem akarok e én most hajat festeni.