2016. december 25., vasárnap

Rövidke karácsonyi szösszenet a múltból a Határátkelőn.

Kanada, 2000. december
Az első külföldön töltött karácsonyunk nagyon különleges volt. A kanadaiak ugyanis imádják a karácsonyt. Ennek köszönhetően november végén mindig van egy nagy parádé, ami a karácsonyi szezon kezdetét jelöli. Ekkor díszítik föl a házakat kívül belül egyaránt és ekkor állítják fel a karácsonyfát.
Van valami különös meghitt hangulata ezeknek a heteknek, amit szavakkal nehéz visszaadni. A mindig friss hó eltompítja a város neszeit, betakarja és ünneplőbe öltözteti. Az utcasarkokon karácsonyfákat állítanak, a gyerekeknek van kisvasút és állat simogató (ingyenes). A bátrabbak pedig ülhetnek a Mikulás ölében is. :-))
Még egy polaroid képet is kaptunk ajándékba erről a nagy találkozásról. Mindez együtt valami fantasztikus hangulatot eredményez. Szívünkbe lopta magát nagyon.
A tél amúgy is mindig gyönyörű volt rengeteg hóval, hideggel és még több napsütéssel. Kimondhatatlanul élveztem, hogy mint egy gyerek hempereghetek a hóban. A fiamról nem is beszélve.
Az első télen leszokott a babakocsiról, mert térdig érő hóban képtelenség volt vele közlekedni. De inkább gyalogolt a mínusz 38 fokban, csak hogy mindennap lemenjünk a kisvasúthoz. Ő vasutazott, azalatt én hozzáfagytam a korláthoz, de semmi baj, jövünk holnap is... :-))
Különlegesség volt számomra, hogy a városban a hókotrók nem csak félretolták a havat, de teherautókon hordták ki a városból, különben nem lehetett volna tőle közlekedni, annyi volt belőle.
Beszélni kell még a jótékonyságról is. A kanadaiak egész évben szeretnek jótékonykodni, de a karácsonyi szezonban turbófokozatra kapcsolnak. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a legszegényebbeknek is legyen ünnepi ebéd-vacsora az asztalon és pici ajándék is jusson a fa alá.
A rászorulók elmehetnek a lakóhely szerinti kijelölt helyre és ott részben összeállított élelmiszercsomagot kapnak, illetve a meg lévő készletekből válogathatnak, hogy mit szeretnének maguknak.
Plusz egy külön teremben lehet a család minden egyes tagjának egy-egy ajándékot választani. Mert a boldog karácsony mindenkinek jár.”

2016. december 20., kedd

MBBK Karácsony


A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége karácsonyi titkos-sorsolós-ajándékozós játékot hirdetett. Secret Santa ahogy az angolok mondanák. Nekem Kaufman Ili a nemvagyegyedül blog írója lett az akit meg kellet ajándékoznom. Ili egy életmód tanácsadó blogot vezet. Mindenféle témában érdekes posztokat lehet olvasgatni nála. A Nevadában töltött tíz hetes kalandozásáról szóló írásokat még csak most kezdtem olvasni, de mire ez a bejegyzés megjelenik biztos a végére érek. :)
Ismeretlen emberekkel én mindig bajban vagyok mit kéne írni nekik, vagy milyen ajándékot vegyek. Szóval csak remélni merem hogy örülni fog az apróságoknak amiket küldtem. Persze becsomagolás előtt jól elfelejtettem fotózni, úgyhogy a netről voltam kénytelen összelopkodni a képeket.
És persze írtam még egy pár soros buta levélkét is....tisztára iskolásnak érzem magam, de annyira zavarban voltam hogy miről-hogy is kéne írnom.

Akitől pedig én kaptam ajándékot az Andrea (bandita) a Kezem Nyomán blog írója. Gyönyörű manikűröket lehet nézegetni a blogján. Pedig én eléggé kritikus vagyok a témában, de tényleg szépeket ajánl. Az ajándékom nagyon aranyos. Látszik hogy bele olvasott a blogomba. Így kaptam tőle egy tündérkével díszített üvegcsét. Külön örültem a dunakavicsnak, mert egyrészt nem ettem már vagy húsz éve, másrészt megmutathattam a fiamnak hogy milyen is egy retro magyar édesség. A kedves sorokért is köszönet jár. Nagyon jó meglepetés volt. :)

2016. december 14., szerda

Adventi meséink - Mézeskalács, pulyka, puncs

Mézeskalács még mindig nem. :) Pulyka viszont mindig. Mivel itt a pulyka hús év közben csak korlátozottan kapható ezért kiváló ünnepi fogás. Nálunk évek óta ugyanaz a menü és nem unjuk, hisz csak évente egyszer ilyenkor karácsonyra kerül az asztalra. Szóval veszek egy szép nagy pulykát. 8 kilósnál nem nagyobbat semmikép, ezt megtanultam a saját káromon. Kiolvadás után alkatrészeire szedem majd az aprólékból leves készül, szárnyát-combját lesütöm fokhagymásan, a melléből pedig kijevi készül. Desszertnek pedig christmas pudding brandy szósszal illetve custard-al. Hagyományosan szoktunk venni 1-2 doboz Lindt Lindor csokigolyó válogatást, csokiba mártogatott mézes puszedlit, és persze jó pár doboznyi mince pies-t.


2016. december 11., vasárnap

Idén úgy döntöttünk nem kívánunk bútort tologatni a karácsonyfa kedvéért, így az egy nagy fából lett sok kicsi. Az külön jó hogy az elmúlt hat évben (ekkor vettük az előző fát) határozottan nagyot fejlődött a műfenyő ipar. Bár a képek nem igazán adják vissza, de meglehetősen szépek és szuper volt mikor kibontogattam őket a dobozukból. A két legnagyobbnál először még az is felmerült, hogy akarom e én ezt egyáltalán feldíszíteni, vagy szépek önmagukban is. Azért került mindre valami. Igaz a mesés karácsonyfadísz kollekcióm nagyobb része ezzel a döntéssel okafogyottá vált, mivel túl nagyok a díszek ezekre a pici fákra. De majd eztán legalább gyűjthetek újra mini fákra való díszeket. :)
Ez a kis behavazott a legnagyobb kedvenc.
 
 Az íróasztalomra is került egy kicsike ez a másik nagy kedvencem.

2016. december 10., szombat

Adventi Meséink - Legyen a fa alatt

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége karácsonyi játékának második része a Legyen a fa alatt címet viseli. Lássuk hát...
Mi ahogy már tavaly is volt róla szó, nem szoktunk egymásnak ajándékot venni. Egyikőnk se szereti igazán a meglepetéseket úgyhogy nálunk ez úgy működik, hogy novemberben mindenki kap egy összeget amit arra költ amire akar. Nekem idén a könyvek kerültek előtérbe.
Egy képeskönyv Chesham-ről. Lehet ebből még fogok csemegézni a blogon.
Egy könyv a carbooty-ról, hogy milyen kincseket érdemes vadászni.
Aztán régóta piszkálta a csőrömet Keri Smith: Nyírd ​ki ezt a naplót című kreálmánya. 
"Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá." - Na, ennek könyvnek vettem meg a második kiadását angolul.
Az előbbihez hasonlóan kreativitást veszi célba Austin Kleon: Lopj ​úgy, mint egy művész!
"Nem kell zseniknek lennünk, csak legyünk önmagunk! Ne féljünk beismerni, hogy szinte semmi sem eredeti a művészetekben, hagyjuk, hogy a minket érő hatások újabb ötleteket és képzettársításokat szüljenek! A kreativitás ott van mindenütt és mindenkiben.
Austin Kleon tíz inspiráló tanácsa előhozza művészi vénánkat, és egy sokkal kreatívabb élethez vezet. Foglalkozzunk azzal, ami igazán leköti bennünket, járjuk a saját utunkat, hogy mielőbb megtaláljuk szenvedélyünkben életünk értelmét! Felejtsük el régi berögződéseinket, írjuk meg a könyvet, amelyet szívesen olvasnánk, vagy rendezzük meg a filmet, amelyet szívesen megnéznénk!" Ebből is egy angol verzió figyelt be hozzám.


Végül pedig készül majd újabb fotókönyvem is, egy legalábbis mindenképp, már csak át kell fésülni és megrendelni. Hát ezek eddig az én karácsonyi ajándékaim. 

2016. december 9., péntek

Van itthon vagy harminc darab teáskanna, de mikor ilyeneket látok nem tudok mellettük sóhajtozás nélkül elmenni.
A rózsaszín az még mindig nem a kedvenc színem de ez akkor is.....KELL.
 

 Ez ugyan nem kanna, hanem tányér, de ez is nagyon-nagyon....

2016. december 5., hétfő

A nap bloggere voltam

Engem ért a szerencse hogy a nap bloggere lehettem a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége játékéban. Ennek keretében kérdeztek tőlem mindenfélét a többiek, én pedig most válaszolok. Lássuk a kérdéseket:

1. Szia! Már ismertem a blogod a HÁ kommentjeid miatt, ezért is örültem, hogy kérdezhetek. Érdekelne, hogy miért kezdtél el blogolni és hogy mi a célod vele. A másik kérdés, hogy miért pont Chesham-ban éltek? Köszi!  (Gabriella - Frankfurti mesék)

A rövid válaszként azt szoktam mondani hogy ez egy webnapló nekem és a hozzám közel állóknak.  De az igazság az hogy a blog az egy új platform lett nekem amit magam is tudok kezelni, segítség nélkül. Volt ugyanis egy honlapom még anno Kanadában úgy 2001 környékén. Azért készült mert nem győztem fényképeket előhívatni és szétküldeni 8-10 szeres mennyiségben. Ezt akartuk kiváltani a honlappal. Viszont azt a férjem csinálta/szerkesztette, bár az anyagot én raktam össze. Rengeteg fotó és infó volt fent az országról, a maga idejében nagyon jó volt. De egy idő után egyszerűen elavult. Pár év üresjárat után már itt Angliában éltünk mikor elkezdtem körül nézni hogy mit is lehetne csinálni  helyette. Először jött a Picasa mint web-fotó album. Aztán rátaláltam a blogerre és 2007 decemberében kezdtem el írni a blogot. Sokszor hasznát veszem, mert az ember elfelejti a dolgokat. Így akárcsak egy naplóban meg van örökítve.
S hogy miért pont Chesham? Nos, őszintén szólva a férjem szeretett bele mikor 2004 nyarán kijött felmérni Angliát. Annyira megtetszett neki, hogy mikor 2005-ben kiköltöztünk már egyből ide jöttünk. Az már más tészta hogy elsőre nem sikerült, még egy hetet sem töltöttünk itt mikor rájöttünk hogy ez nem fog menni, mert referenciák nélkül nem lehetett lakást bérelni. Becuccoltunk Londonba egy időre, de 2006 májusában végleg ide költöztünk, azóta is itt élünk.

 2. Mi az általad gyűjtött tárgyak legfontosabb üzenete számodra? (Andrea - Kezem nyomán)

Üzenet? Talán az hogy itthon vagyok, ők az otthonom (már a szeretteim után persze) . Háromszor kezdtem újra az életem, ebből kétszer nulláról. Kell az embernek a biztonság és a komfort érzet.  Hogy itthon vagyok, nem megyek innen én már sehova. Majd tíz évig éltünk a levegőben lógva, bizonytalanságban. Horgonyok ők amik ide kötnek.


3. Mi újság most a hajaddal? Fogod festetni? ;) Komolyra fordítva.. kisgyerekes anyaként kérdem. Igaz,hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy? Lesz olyan,h már nem fogok állandóan aggódni? Nálatok hogy alakul a felnőtté válás, leválás? Neked ez könnyen megy? Vagy van, ami.feladja a leckét? (Cs. Eszter)

Nem, egyenlőre nem festem be. :)
Gondok terén az a helyzet hogy én nagyon szerencsésnek érzem magam a fiammal. Se kicsinek, se nagynak nem voltak olyan igazán ideg őrlő gondok vele. Nyugis gyerek volt. Aggódni viszont mindig fogok érte. Anya vagyok, nekem ő 30 évesen is a kisfiam lesz, akiért aggódni fogok. A felnőtté válás az apránként következik be, így az ha nem is észrevétlen, de viszonylag fájdalom mentes. A leválás az ugye végül nem történt meg hisz itthon lakik, itthonról jár egyetemre.  De ha bekövetkezik, az nekem hatalmas trauma lesz. Mikor felmerült hogy távolabbi egyetemre megy és elköltözik én lényegében összeomlottam. Még ha nem is nyilvánosan, de itt belül teljesen. Ha egyszer tényleg elmegy...hogy is szokták mondani? Ezen a hídon majd akkor megyek át ha odaértem.

4. Miért mentél ki, és szeretnél-e hazajönni? Nem aggódsz-e, hogy elfelejted a magyar nyelvet? Vagy éppen ezért van a blog? Tudsz ott magyarul beszélni valakivel?)Látom, hogy saját képeket használsz a blogban. Melyik a kedvenc képed? És van-e valami ott kint, ami fontos neked, de mégsem mutatnád be fényképen? (András - Környezetblog)

Családdal jöttem ki. Mondhatni jöttem a férjem után. Kettőnk közül ő volt az akinek mindig mehetnékje volt, aki soha nem érezte igazán Magyarországot a hazájának. Persze az első "kóstoló" után én is rájöttem hogy többé nem akarok Magyarországon élni. Ebből következik hogy nem, nem akarok vissza menni. A magyar nyelvet szerintem kizárt hogy elfelejtsem. Lehet hogy semmi másban már nem, de anyanyelvemben mindig magyar leszek. Itt konkrétan a férjemmel és a fiammal tudok magyarul beszélni. Meg néha egy-egy itteni magyar ismerőssel. De írni illetve könyvet olvasni is inkább magyarul szeretek. Ez az a nyelv amin igazán ki tudom fejezni magam.
Fotók. Itt van pár kedvenc.
Szerintem nincs olyan számomra fontos dolog amit ne mutatnék meg a fotókkal. Leírni a dolgokat, na az már más tészta. Főleg mivel az utóbbi hónapokban erőst troll üzemmódra vagyok kapcsolva. :)

5. Szia Krisztina, Mesélnél nekünk, hogy anno mi volt a végső döntés, hogy elhagyjátok az országot?
A gyerekednek milyen volt a beilleszkedés az új közegbe? Mit szeretsz legjobban Angliában?
Látod-e lehetőségét, hogy valaha is hazaköltözzél? (Anna - Életem morzsái)

A fiam születése után két év alatt padlóra kerültünk anyagilag és nem nagyon láttunk ki a gödörből. Holott előtte se volt minden rózsaszín, de a gyerekkel végképp süllyedni kezdtünk. Mikor visszamentem dolgozni csak még rosszabb lett. Egy ismerősünk fia és az ő felesége akkor indult Kanadába, tőlük jött az ötlet és tőlük kaptunk sok infót az induláshoz. Hívtak menjünk velük együtt, de én pont akkor álltam újra munkába így passzoltuk a kérdést. De mivel a meló miatt minden csak rosszabb lett, így végül pár hónappal később nekivágtunk.
Fiam viszonylag könnyen beilleszkedett. Először mikor nekivágtunk akkor még pici volt, mikor Angliába jöttünk, itt pedig már alig várta hogy jöjjünk. Nagyon mehetnéke volt neki is, és boldog volt hogy jövünk. London annyira nem volt jó neki, de itt Chesham-ben hamar beilleszkedett.
Mit szeretek itt a legjobban? Azt hogy térdig járkálunk a mesében. :)) Fantasztikus az ország építészete, a házak, a környezet hangulata, a történelmi örökség.  Akármerre is jár itt az ember mindenhol mesélő falak, házak, kertek fogadnak. Én pedig szívesen nézem és hallgatom őket.
Nem, a hazaköltözés lehetőségét nem látom. Őszintén szólva csak rémálmaimban bukkan fel időnként.

2016. december 4., vasárnap

Rég nem kotorásztam már a youtube-on. De facebook-on tette fel valaki a kérdést hogy van e ismertető film a lakóhelyünkről. Találtam is egy relatíve új videót amit eddig még én se láttam.

Adventi meséink 1. – Dallamok, mesék és képkockák

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége (MBBK)idén is hirdetett több játékot a karácsony alkalmával. Az első ilyen az Adventi Meséink címet kapta. Ennek első heti része a Dallamok, mesék és képkockák.
 Dallamok:




Mesék: 
Andersen: A kis gyufaárus lány 


Andersen: A fenyőfa


Képkockák:
Aludj csak én álmodom