Ma nagy örömként ért minket hogy sokadik nekifutásra végre sikerült elérni a DVLA-nál hogy a férjem jogositványában az ő neve szerepeljen ne pedig valami egészen más. Igy ma kapott végre egy az ő nevére szóló kártyácskát. Már okirat hamisitással se vádolhatnak minket ezek után. :-)) Négy év és kb. ugyanennyi próbálkozás eredményeként. Mondjuk ha nem az útlevél alapján állitanák ki....de hát ne legyünk telhetetlenek ugye. :-))
Más téma. Biztos más is küzd a gyermekeink felruházása neveztű probléma körrel. De valaki igazán számba rághatná hogy mi a csudáért nem lehet gyerekruhákat kapni 10 éves kor felett? Nagyjából két éve komoly gondot okoz hogy hol és miként vegyek ruhát a gyerekre. A gyerekruhából mint fentebb is irtam már kinőtt. Viszont a felnőtt ruhákba még nem nőtt bele. Na most akkor miből ruházkodik a köztes korosztály? Időnként ugye egyenruhán kivűl is fel kéne venni valamit....csak éppen nincs mit. Jelen esetben két várost szálaztunk át télikabátért. A legnagyobb kapható gyerek méretből úgy kettő kellene rá hogy beleférjen. A legkisebb felnőtt méretből viszont húsz centi le kéne vágni hogy jó legyen rá. Egy nadrág felvarrására még csak vállalkozom igy kézi erővel akár farmerból is, de egy télikabáttal nem tudok mit kezdeni. Az már túl nagy falat nekem.
Holnap újra nekifutunk a témának egy harmadik városban....
Persze ha addigra nem hömpölyög félméteres viz az utca helyén. Mert most pillanatnyilag az időjárás mindent elkövet ezért. Meglátjuk.
Napok óta éreztem hogy valami motoszkál bennem. Hogy valamiről megfeledkeztem. Aztán egyszercsak beugrott. A héten lett harminc éves a "kisöcsém". Szégyen de elfelejtettem! Igaz az elmúlt egy évben nagyon rapszodikus lett a kapcsolatunk....magyarán lepatintottak mint állat....
De azért ez úton is kivánok BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT neki!
És végül mutatok egy korai mikulást is. :-)))
Most nézem csak hogy kicsit Donald kacsára hajaz az én Mikulásom. :-))
