Chesham Italian Automoto Festival

 Amolyan guruló cirkusz érkezett a városba, egyik állomásaként országjáró körútjuknak. Megcsodálhatjuk az olasz autóipar remekműveit. Kimentünk mi is bámészkodni kicsit.

A végére találtam egy videót is a youtube-ra feltöltve.

Budapest 5. nap

 Az utolsó napunkra Márk kérése egy magyar "carbooty" volt. Így találtam a neten a Budai Zsibvásárra ami lényegében egy bolhapiac a Budaörsi úti Virágpiac területén minden szombat és vasárnap. Retro korszak kedvelőinek igazi kincsesbánya. Messze itt vettük a legolcsóbb emléktárgyakat. Gyerekem gyűjti a retro műszakit, de most az egész nyaralás alatt inkább az apróbb dolgokból (jelvényekből) vásárolt be. De azért gazdagabbak lettünk pár könyvel, bögrével, de még egy régi zseblámpával is. Rá kellet jönnünk, hogy legközelebb kell egy feladandó bőrönd is, mert kézipoggyászba ugye sok mindent nem lehet. A gyűjtőmánia nagy úr. :))

Mivel ez volt az utolsó napunk ezért délutánra már nem terveztem semmi programot. Elmentünk a szálláshoz közeli bevásárlóközpontba ebédelni és venni pár kilónyi csokit, kolbászt és túró rudit amit haza akartunk hozni magunkkal. Este még pakolás, hogy aztán másnap reggel fél nyolckor már búcsút intsünk a városnak és induljunk a reptérre.

Viszlát Budapest!

Nem saját képek forrása a Google és Budai Zsibvásár oldala.

Budapest 4. nap

 Mivel egy nap kimaradt így némileg szelektálni kellett a tervezett programot. Volt valami amit semmiképp nem akartunk kihagyni, mégpedig a fiam miatt aki nagyon szerette volna a másik kedvencéről készült szobrot megnézni. Hogy tuti meglegyen, ezért a napot a Corvin közben kezdtük a Bud Spencer szobornál.

Itt épp egy sörfesztivál szerűség zajlott így eléggé körbe volt rakva padokkal, asztalokkal de azért csak lettek fotóink róla. Gyerek boldog volt. Kicsit ücsörögtünk a nagy pofonosztó társaságában aztán indultunk tovább. Megnéztük a felújított Moszkva...pardon Szél Kálmán teret. Jó hogy a metró épületét megtartották eredeti formájában. Ezen kívül ugye nem sok minden maradt, viszont van lift a dombra felmenő lépcső kiváltására és ez nagyon jó.

A várbusszal szépen felmentünk a Mátyás templomhoz. Épp dél volt és harangoztak, a tér akusztikája nagyon jó.

                                       

Láthatóan itt is sok felújítás és építkezés zajlik akárcsak a várban, miként azt ott még novemberben láttam.

A Halászbástya legtöbb része szinte ki sem látszott a turistáktól, de azért legalább azt is láttuk.

A kilátás gyönyörű innen.

A neten kinéztem egy régimódi cukrászdát, a Ruszwurm-ot ahol még árulnak régimódi sütiket is. Hát kiderült ez is tipikus turista csapda hely, semmi olyasmi nem volt amit kerestünk, azt hétvégére tartogatják. Eljöttünk inkább. A másik nagy vágya Szilvinek hogy egyen olyan igazi klasszikus grillcsirkét mint amilyeneket anno mindenhol árultak. Történetesen a Corvin mozi oldalában van egy ilyen nagybetűs grillcsirkés hely, gondoltuk kipróbáljuk. Újabb csalódás, mert bár már két óra is elmúlt a grill hideg és üres, csirkék sehol. Kezdtünk morcosak lenni. Még jó hogy délelőtt már jártunk itt, ezért tudtuk a sörfesztiválnál árulnak frissensült mindent is. Így visszatértünk ide hogy megtömjük a hasunkat. Kicsit volt bennem félsz a korábbi gyomorrontás miatt, de semmi bajunk nem lett tőle és minden nagyon finom volt.

A tervezett fagyinak már nem maradt hely és fáradtak is voltunk így haza villamosoztunk.

Budapest 3. nap

 Ez a napunk kényszerpihenővel telt, ugyanis a Vásárcsarnokban evett ebédünk utóbb megbosszulta magát. Már az éjszaka is rosszul telt a fiúknak hasfájással és gyakori vécére rohangálással, aztán ez folytatódott reggel is. Dél körül elengedtem a dolgot, hogy menjünk aznap már bárhová is. Igaz Márkkal azért négy óra felé kimentünk sétálni, mert mindezek ellenére mehetnéke volt. Megnéztünk egy cukrászdát, hátha kapunk valami jó sütit, de végül üres kézzel távoztunk. Márk megnézett egy korábban kiszúrt bizományi boltot, hátha talál valami érdekességet.Igazi ószeres bolt volt ott minden, én két retro hűtőmágnessel lettem gazdagabb, ő pedig egy jelvénnyel.

Aztán elsétáltunk az utca végén lévő rétesboltba. A mennyország várt minket. :)) Lehet mondani, hogy gyomorrontásra nem pont a legjobb rétest enni de nekünk bevált. Főleg a meggyes-mákos, meg a túrós, meg a megyes...meg a csokis-meggyes...tudom tudom ez itt nem a Gombóc Artúr, de isteni volt.

Képek forrása a Google a Kincsvadász Bizományi esetében, a Házi rétesbolt pedig a Facebook-on.

Budapest 2. nap

 Ezen a napon kései indulást terveztünk, mert a második programunk csak délután négytől volt elérhető. Szóval ebédidőben érkeztünk az első célponthoz a Vásárcsarnokhoz. Reménykedtünk valami finom magyaros ebédben, meg egyéb érdekességekben mivel a neten mindenhol ott van, hogy itt van ám a nagybetűs hungarikumok utcája. Hát kérem szépen, az ominózus jól kitáblázott utca a pincében helyezkedik el, homályos világosítással, kongó ürességgel és erőst horrorfilmekre hajazó hangulattal. Találtunk ott három savanyúságot áruló standot, meg egy halast és pont. Az elsőn találni rengeteg szuvenír árust, kár hogy a háromnegyedük a klasszikus kínai szemetet árul. Aki nem az kalocsai vagy egyéb hímzést árul jól beárazva. Amit meg is értek tekintve meddig készülnek ezek a szépségek, de ahogy néztem nem csak én nem akartam százezer fölötti árat fizetni egy asztalterítőért. Ugyanitt található a kajálda részleg is, irgalmatlan tömeggel, a legtöbb bodegánál talponálló stílusban berendezve. Vagyis állva kell enni, műanyag evőeszközzel papírtálcáról. Utóbbi kettő még hagyján, de leülni azért jó lett volna. Igazából semmi kedvünkre valót nem találtunk, viszont piszok éhesek voltunk  így kinéztük a legelfogadhatóbbat. Sikerült is beszerezni a hetünk legdrágább ebédjét, de cserébe legalább az adag hatalmas volt, mi pedig sokat eszünk. Finom is volt, bár tekintve a későbbi következményeket mégse volt olyan jó választás, de erről majd később.

Ez után tovább indultunk a délutáni programunk felé, de közben volt néhány megálló. Először leszálltunk az Országháznál, ha már épp ott ment el a villamos mellette.

Majd némi bámészkodás után visszaültünk a villamosra és tovább mentünk. A következő megálló egy szobor volt, meglepetés a fiamnak aki nem nagy sorozat rajongó, de a Columbo-ért odáig van teljesen így meglátogattuk a szobrát a Falk Miksa utcában.

Én pedig találtam ráadásnak itt egy újabb Kolodko miniszobrot a halott mókust.

Ez után elindulhattunk végre a délutánra tervezett programunkra a Flippermúzeumba. Ők csak délután négykor nyitnak, cserébe éjfélig maradhatunk. A múzeum egy pincében van berendezve, de látszik hogy szívvel-lélekkel csinálják, a menthetetlen gépekből dekoráció lesz semmi nem haszontalan. Rengeteg jó gép van, én a flipperért nem vagyok annyira oda de sok árkád gép is volt illetve párosával játszható játékok így én is jól éreztem magam, a fiúk pedig teljesen odáig voltak tőle.

Jó két órát játszottunk, aztán elindultunk a szállásra. Ekkor szembesültünk csak azzal hogy a hármas metró még mindig nem száz százalékon üzemel, az meg hogy metrópótló honnét megy nem igazán van kitáblázva, mindenesetre végül este nyolcra hazakecmeregtünk. Jól telt ez a nap is. :))

Nem saját kép forrása: Wikipédia.