-->

"Gyula úgy érezte, hogy a tűzhely kíméletlenül süti a hátát s ugyanakkor a mellét is, ezért kicsit az ajtó felé húzódott.

– Hová mégy? – érkezett meg Nancsi néni az üveggel.

– Süt ez a sparherd…

– Szerencsétlen! Iszen nincs is befűtve…"
(Fekete István - Tüskevár)

Hát valahogy úgy vagyok én is mint Tutajos azaz "süt ez a sparherd". Pedig már két nap eltelt, de meg mindig. A vörösség se múlik....úgy festek mint aki meglógott a kannibáloktól ebéd készités közben....
Ráadásul az éjjel alvajárás alatt leeshettem a lépcsőn vagy mi, mert más okot nem tudok rá hogy mitől húzodott meg a vállam. Ennek következtében a jobb kezem félig használhatatlan. Mivel nem tudom a karom emelni illetve mozgatni. Pontosabban bizonyos keretek között mozog max. beszarok közben (bocs). Gépezni úgy tudok hogy bal kézzel főlhúzom a jobbot az asztalra ott elfektetem és alá tolom a billentyűt. A csuklóm hál istennek gond nelkül mozog. Viszont az egerezéshez két kéz kell. Mivel hülye fejjel totál jobb kezes vagyok igy bal kézzel nem tudok egerezni ezért most két kézzel egerezem. A működő bal ráteszi a jobbot az egérre és úgy a jobb máris kattinthat. Majd visszarak a billentyűre. Kicsit macerás de működik. :-)) A párom próbálta gyógy masszázsal javitani a helyzetet....azóta jobban fáj....

Mivel már tegnap is gyönyörűséges idő volt igy elhatároztuk hogy kihasználjuk az alkalmat és kimegyünk árulni a car boot sale-re. Fél nyolc előtt már ki is értünk, de ma minha mindenki meg táltosodott volna már nagyon sokan voltak, pedig elvileg csak kilenctől éri meg bejönni a vásárlóknak. Ezért mindjárt ki is pattantam hogy rezelváljak két asztalt magunknak amig még van miből. Alighogy elkeztünk kirámolni egyből meg is rohatak minket. Mikor minden kint volt igazából akkor jöttünk rá hogy a sok kacat csak a garázsban meg a szobában tűnt olyan soknak igy itt a többiek mellet határozottan kevés volt. Sebaj, végül is sokan csak a buli kedvéért csinálják. Igyekeztünk mi is annak felfogni. Végül is ha a kukába szánt dolgokból sikerül egy kis pénzt csinálni akkor abból baj már nem lehet. A nap szépen sütött, az emberek özönlettek. Dél felé már kezdett kissé felforrni az agyvizem, de hiába minden a zsúfolt placról nem lehet csak úgy meglógni. Végül fél kettő körül szabadultunk. Addigra szó szerint ropogósra sültem. A maradék lomot elfurikáztuk a recycle centerbe majd irány haza mert Szilvinek már kopogott a szeme az éhségtől. Itthon derült ki hogy a döglesztő meleg amitől oly rosszul voltunk az mindössze 21 fok volt. Ebből is látszik hogy túl régóta vagyunk itt......:-))) Én meg nem győzöm kencézni magam mert a leégett bőrőm úgy csinál mint egy kiszáradt szivacs akármit rákenek fél perc alatt eltünteti....
Ja és még valami, csak úgy lábjegyzetként. A cheshami magyarság ugye rendszeres látogatója és élvezője ezeknek a rendezvényeknek mégis úgy csinálnak mintha az itt való árulás valami szégyelni való dolog lenne. Nem tudom ha mindenki szégyelné az árulást hogy akkor ugyan hol vásárolhatnának meg kitől. Arról nem is beszélve hogy a garnitúra kétharmada úgy ment el melletünk mintha ott se lettünk volna, pedig mindenki ismer minket. Hát ennyit a külföldre szakadt hazánk fiairól....

Ha számitógépről van szó mindig érik meglepetések az embert. Például hogy mint egy rossz gyerek képes a sumákolásra. Tegnap délután ugyanis nekiduráltam magam hogy átnézzem az egy ideje félbehagyott Márk baba-albumot. Illetve akkor még úgy gondoltam hogy majdnem kész de igy utóbb rájöttem hogy tévedtem. :-)) Jólvan mondom akkor csináljuk, van most pár készlet ami nem hagy nyugodni igy muszáj leszek átvariálni a már kész album egy részét. Kinyitogatom a photoshop-ot, képnézőt, kiválogatom a feldolgozandó képeket......és ekkor kiderül hogy amiből dolgozni szeretnék készletekből azok bár úgy tűnik mintha, de valójában nincsenek is ott. Megvan a dosszié amibe raktam őket, a képnéző feltünteti az első képeket is a dosszién mintha valóban benne lennének. Aztán jön a lepetés mikor kinyitom a dosznyét akkor az bellül bizony tök üres! Szóval a gép sumák módon elhitette velem/velünk hogy megvan minden pedig dehogy. Pont ezért tegnapig nem is kerestem semmit hisz az adat vissza nyerésnél kiirta hogy mi az ami hiányzik, mi az amit nem tud visszavarázsolni. Nem volt sok, nem volt vészes java részét pillanatok alatt pótoltam. Erre most kiderül hogy dugiban hiányzik még egy csomó anyagom. Ugyanis vagy harminc dosszié üres. Mert az első meglepődés után végig nyálaztuk az egész könyvtárat csak hogy tudjuk mi is a valós helyzet. Hát ez a helyzet! Igy a tegnap délutánom scrapbook készités helyet gyűjtögetéssel, meg nyomozó munkával telt mert ugye mindig vannak olyan készitők akik elfelejtik a nevüket adni a munkához és utóbb mikor rendezem a begyűjtött anyagokat akkor mindig van néhány "névtelen" remekmű ahol nem tudok a készitőnek külön dossziét nyitni. S ha egy ilyen eltűnik akkor az az igazi próbatétel hogy rájöjjek honnan is származhat az adott készlet. De nem ragozom tovább, ma is el leszek a folytatással a jelek szerint....mrrr rossz kutya!

Tegnap nagy örömömre megismerhettem személyesen is Merikát es Tinát. Már nagyon vártam őket és a velük való találkozást. Kicsit kurtára sikeredett a randevú, mert vegül csak délre értek ki ide hozzánk. Viszont az esős reggeli után kaptunk egy-másfél órányi ajándék napsütést igy kicsit körbe tudtunk sétálni a városban. Kicsike izelitő a kisvárosi milliőből. Remélem tetszett nekik és jól érezték magukat nálunk! Én nagyon örültem hogy megismerhettem őket.



Átadtam a nekik szánt meglepetés oldalakat és én is kaptam tőlük melepi ajándékot. Ezúttal is köszönöm őket mégegyszer a magam és a fiam nevében is! Az egyik egy igazi Merikás blanket album. Gyönyörűséges! Imádom! Már csak a képeket kell bele varázsolnom.




Kivánok nekik a látogatásukból hátra lévő néhány naphoz is jó szórakozást és kevés esőt! :-))

Nem birom tovább! :-)) Talán most már nem lövöm le a meglepit.... Szóval az első hagyományos oldalaimat Merikának és Tinának szántam mivel ha minden úgy megy ahogy megbeszéltük akkor holnap meglátogatnak. Mostanra már vagy megérkeztek vagy úton vannak London felé és holnap délelőttre beszéltünk meg randevút. Remélem minden jól alakul majd. De erről majd bővebbet csak később tudok mesélni.
Szóval....eredetileg valami welcome-s üdvözlő lapot, vagy képeslap félét akartam összehozni. De mivel nem tudok kicsiben gondolkozni.....igy ez lett belőle. Remélem tetszeni fog nekik!



Két egyformát akartam, majdnem sikerült is, de hát ugye mindig menet közben jönnek az új és jobb ötletek. A lefotózásukkal viszont bajban voltam. Nehezen sikerült jó képeket csinálnom róluk.
Most már csak drukkolást kérek hogy holnapra jó idő legyen és a "kedves" angol időjárás ne húzza teljesen keresztül amit elterveztünk.

Jelentem tegnap neki kezdtem életem legelső hagyományos scrap oldalának. Nem, nem lett kész. :-)) De kivállóan eltöltöttem vele az egész délutánt. Párom mondta is csinálhatom ezt minden nap, addig se a tévét nézem. Mondtam sokba kerülne az neki. :-))
Hogy mi fog kisülni belőle azt még nem tudom. Mindenesetre eddig úgy tűnik számomra hogy jóval nehezebb a hagyományost késziteni mint a digitális verziót. Egyrészt elég jó kézügyesség kell hozzá. Másrészt ha itt elrontok valamit akkor pocsékba megy az anyag. Mig a digitalisnál nincs ilyen gond. Mindenesetre van még mit tanulnom……De azért ezt is ki kell próbálni.

Múlt vasárnap volt otthon anyák napja. (Itt márciusban tartják.) Nem akartam oldalt csinálni. Mert nem...még nem. Számomra még mindig felfoghatatlan hogy elment. Még mindig jelen időben beszélek róla. De aztán bármennyire is nem akartam végül csak készült egy kép. Mert bár igaz a kapcsolatunk sosem volt egy olyan igazi anya-lánya kapcsolat, de attól még az ő gyereke vagyok és ezt mindig is igyekeztem észben tartani bármennyire is eltávolodtunk egymástól. Ezen a képen még olyan szép és fiatal volt. Itt még nem az alkohol uralta az életét az elméjét. Itt még igazi anyuka volt.


Még egy tartozásom van. Mégpedig egy hasonló oldal nyagyanyámról hisz igazából ő volt az én anyukám. (Törvény szerint is, de ez most nem ide tartozik.) És meg is fogom csinálni, mert tuti nem véletlen hogy Mamussal álmodom napok óta. Oka kell hogy legyen.....

Ma van a 19. házasági évfordulónk. Ennek örömére idézném Szilvi kedvenc klasszikusát és egy hozzám inkább passzoló ismeretlen szerzőt.....

Nem csak Magyarországon, de itt is hosszú hétvége van. Igaz itt a mai hétfői nap az ünnep. Ennek örömére mindhárom nap egyik car booty-ról a másikra jártunk. Jól esik a mezőn való sétálás a fűszag, a jó levegő kimondottan élvezet a sok bezártság után. Ma ide megyünk az egyik sport telepre mert ők is tartanak az ünnep örömére egy kipakolós napot. Kiváncsi vagyok, mert itt a városban még nem voltunk ilyenen (mivel nem szokott lenni) igy ez most lehet különleges "csemege" lesz. Majd kiderül.
Tegnap és tegnapelőtt viszont......vettem olcsón egy rakat alapanyagot a hagyományos scrapboook-hoz. Egy szatyorra való mindefele kicsecskét virágokat, szallagokat, matricákat, pecséteket, miegymást. Hirtelen felindulásból lecsaptam az e-bay-on hozzá egy nagy adag papirt is, már csak ragasztó meg tinta kell és megpróbálkozhatok az első hagyományos oldal elkészitésével. Persze parázok rendesen tőle, hisz a digitálist csinálom már egy ideje igy az annyival könnyebbnek tünik. De egyszer ezt is ki kell próbálnom és úgy vagyok vele hogy most volt lehetőségem egytized áron vásárolni akkor azt nem szabad kihagyni. Meglátjuk mi sül ki belőle. :-))
Közben már majdnem teljesen elkészült Márk baba albuma. Erre tegnap ugy festett elszállt a vinyó amin az összes mentést tartjuk. Azt hittem lemegyek az agyamról! Ugyanis a baba albumot még sehova nem töltöttem fel, nincs "dugi példány" belőle hogy pótoljam a veszteséget ha gáz van. Végül szerencsére Szilvinek sikerült vissza állitani az adat állományt, de sokkolt a lehetősége hogy elveszitek számomra pótolhatatlan dolgokat. Hisz egyre több mindenem van ami kizárólag digitális formában létezik és ha veszik akkor veszik örökre. Nem szeretem egy dolog ez. A DVD-n való adat tárolást régóta kinőttük, de amúgy is az adatok eltűnhetnek a DVD-ről ezt tapasztaltuk a film gyüjteményünknél. Igy átáltunk a vinyón való adat tárolásra. Már úgy értem adat vinyóra felmásol, majd fiókba jól eldug. Eddig ez volt a legbiztonságosabb megoldás. Erre most eltűnik az adat a vinyóról is. Pontosabban nem látja, nem tudja olvasni. Gőzőm sincs mitől és Szilvinek se (pedig az már nagy szó). Mindenesetre elbizonytalanodtam. Hová mentsem a menteni valót ha egyszer sehol sincs biztonságban. Mindent nem lehet kinyomtatva tartani. Egyszerűen képtelenség....
Vagy fogjam fel úgy hogy kell ennyi rizikófaktor? Azért ez nehezen fog menni.....