Iskola - Egyetem

Legutóbb ugye ott tartottunk, hogy Márknak választania kellett hova is fog járni végül egyetemre. Mérlegelt sokáig mindenféle szempontból, hogy melyik is lenne jobb számára és mi az amit hajlandó bevállalni az egyetem kedvéért. Végül a közeli egyetem mellett tette le a voksát. Ahogy mondta neki nem ér meg annyit az egyetem hogy elveszítse a teljes korábbi életét, a családját, a barátait. No meg nem volt elhalva a nagyüzemi futószalag szerű képzéstől ahol a tanárok előre kijelentik hozzájuk ugyan senki ne forduljon semmivel ők leadják az órát azt csókolom. Plusz tisztában volt vele hogy Bournemouth anyagilag is nagyon megterhelő lett volna számunkra is. Mert ott hiába a különféle kölcsönök, azok nem fedeztek volna minden kiadást. Itt a Bucks-nál nincs ilyen gondja. De hogy is néz ki ez pontosan? Tudni kell hogy Angliában az állam a tandíjat alanyi jogon megkapják a diákok ha itteni állampolgárok vagy igazoltan tartósan itt élnek. Ezen felül lehet még igényelni kölcsönt mindenféle címszóval legyen szó  megélhetési költségekről (pl.albérlet) vagy egyéb költségekről (pl. utazás, tankönyv, felszerelés). Ez utóbbi kölcsönöknél már nézik a család összjövedelmét és az alapján állapítják meg az összegeket. Cserébe viszont nem kell mindegyiket visszafizetni. A visszafizetés kapcsán még jó tudni hogy az iskola elvégzése után nem kell fizetni addig semmit amíg az illető éves jövedelme £21.000 alatt van, ha többet keres akkor az e fölött lévő összegnek is maximum 9 százalékát kérhetik, persze fizethet többet ha tud és akar. Ha pedig 30 évig sem sikerült az illetőnek kinyögni a kölcsönt akkor nemes egyszerűséggel törlik a tartozást.
Bővebben minden infó fent van a hivatalos oldalakon ITT  vagy ITT.
És hogy jó választás volt e? Egy szóban: igen. :)) Nagyon jól érzi magát itt a fiam. Sikerült új barátokat szerezni már az első napokban, míg ugyanezt a college-ben két év alatt sem sikerült elérnie. A tanárokkal is sikerült jó kapcsolatot kialakítania. Teljesen normális nekik ha a fiam kijavítja az általuk vétet programhibákat. :)) Illetve ma reggel mondta hogy később jön mert órát kell tartania. Egy pillanatig csak néztem hogy mi van? Aztán meséli hogy felkérte az egyik tanár hogy délután adjon le egy különórát az osztálytársainak programozásból, mert ahogy már többször is jelezték ő már most igazi programozó. Hát itt tartunk most, két hónap egyetem után. Hogy miért csak két hónap? Mert az egyetemek valamiért később kezdenek. Így Márk is szeptember 23.-ig nyári szüneten volt. De tudok olyan egyetemet ahol csak október végén kezdték meg az oktatást. Igaz cserébe itt kimaradt az őszi szünet, majd csak karácsonyra lesz nekik pihenő.

Iskola -Egyetem néző

Az utóbbi hónapok az egyetem választás izgalmában teltek. Öt egyetemre lehet jelentkezni összesen. Fiam nem használta ki maximálisan a lehetőséget ő csak hármat jelölt meg. Mindhárom helyre fel is vették. De hamar rájöttünk hogy igazából kettő között fog eldőlni a dolog. El mentünk hát a nyitott napokra hogy a netes szemrevételezés után kapjunk egy kis valóság-közelibb képet a helyekről.

A távoli egyetem szuper, jó nevű, jó a képzés, eszméletlen lehetőségek van pl. legális hacker képzés is náluk ami mondanom sem kell nagyon érdekli a fiamat. Aztán ugye ott van még a tény hogy a város gyönyörű, tengerpart, pálmafák. Mint a mesében. 

 DE. Teljesen személytelen nem emberközpontú. Kerek perec megmondták ők nem tudnak személy szerint foglalkozni a diákokkal bármi gond is legyen. Leadják az anyagot azt csók, boldoguljon mindenki ahogy akar, oldja meg ahogy akarja, forduljon a diák a problémájával ahová akar csak a tanáraihoz ne. Távol a családtól, minden segítségtől egy ilyen környezetben....

Aztán van a közeli egyetem ahová itthonról bejárhat. Kis egyetem, emberközpontú, sok-sok támogatással, személyre szabott foglalkozással.

Viszont ők szakmailag nincsenek a toppon, nincs annyi választható ágazat és olyan szintű képzés mondhatni itt képzik a rendszergizdákat ott meg a programozókat. Hát ebből kell választani... 

Pénzügyileg sem mindegy a választás hiszen a távolabbi egyetemnél egyértelmű hogy nincs hazajárás vagyis lakni, élni kell valahol. Egy szoba bérlése igaz számlákkal együtt de mégis csak többe került mint az itteni lakásbérletünk. Akkor még ott van a kaja és más egyéb kiadások. Mindezek a közeli egyetemnél nincsenek a képben ugye. Persze a kiadásokra miként a tandíjra is vannak mindenféle kölcsönök, diákhitelek, de hamar rájöttünk hogy ezek nem lesznek elegek, szóval nekünk is be kell szállnunk havi apanázzsal, mi feszegeti a pénzügyi kereteinket. Mindent összevetve volt min rágódnia a fiamnak. Márk mérlegre tette az előnyöket, hátrányokat, hogy mi mennyit ér és mennyi áldozatot hajlandó hozni a diplomájáért egy olyan szakmában ami lényegében folyamatos tanulást, továbbképzést igényel.

Iskola - College

Az előzményekről irtam már ITT és ITT. Mostanra pedig a fiam már két és fél hónapja koptatja a college padjait, megvannak az első benyomások. Szereti, jól érzi itt magát szóval mindenképp jó választás volt a suli. Persze hiányoznak a régi barátai, de az élet az már csak ilyen, mindig máshová sodor. Idővel majd lesznek új barátok.
Mivel Márk 10 éves kora óta foglalkozik komolyabban a számitógéppel igy egyenlőre kevés új dolgot tanult még, de azzal vigasztaltam hogy legrosszabb esetben is legalább lesz egy papirja arról amit már eddig is tudott. Mégse potyára tellik el ez a két év az egyetemre várva és a tudása se rozsdásodik be.
Az még fura hogy itt teljes idős oktatásnak számit az ha csak két és fél napot vannak bent. Mert jelenleg egy héten ennyit töltenek a suliban. Igaz itt már nincs üresjárat ez az idő mind-mind a gépekről és velük kapcsolatos dolgokról, szofwerekről, programnyelvekről, grafikus dizájnról szól. Csoda hát hogy élvezi? Soha ilyen örömmel nem csinált még leckét. :-))
Az iskola pedig támogatja őket mindenben. Olyasmiben is amire nem is gondoltam. Ilyen pl. az utazási költség, ami nem olcsó 10 font 30 penny egy nap. Szivtuk is a fogunkat mikor kiderült. A busz az fele ennyibe kerülne, de mivel csak három óránként jár igy az kicsit nehézkes ha épp lemarad róla az ember. Igy maradt a vonat. Az jár félóránként. A suli pedig megoldotta az utiköltség kérdését. Adtak ugyanis vonat bérletet. Ezáltal is ösztönözve a diákokat a tanulásra. Hogy ne ezen múljon.

Iskola - furcsaságok

Előre jelzem hogy nem kell feltétlen negativnak érezni amit irok. Nem azt mondom hogy rossz, csak más, nagyon más és persze fura. :-))
Én nem tudom más angol iskolákban hogy mennek a dolgok én csak azt tudom amit mi megtapasztaltunk itt eddig szám szerint három darab iskolában ahová eddig járt a fiam. Ebből kettő primary egy meg a most befejeződő high school. Főleg ez utóbbiről lesz most szó. Szóval....nekem a mai napig fura hogy még szinte jelzés értékűen sem tartanak semmiféle ünnepet, eseményt. Nincs Karácsony, nincs Húsvét (szünet persze van, oldja meg mindenki otthon az ünnepet magának) és a legfrissebb még a high school-ban sincs ballagás. A primary-nál volt egy ünnepség ahová mehettek a szülők is, meg kaptak búcsúajándékot. De ott se vitték túlzásba a dolgot. De itt most a high school-ban....szinte semmi. Volt nekik egy kb. fél órás zárt körű búcsúztató. Szülők nem mehettek. És ennyi. Isten veled fakereszt. Nem kell többet jönni. Kérdeztem a gyereket erről és mondta hogy az amcsi filmekből olyan jól ismert talláros sipka dobálós gimis búcsúztatókat itt max az egyetemen tartanak, ha tartanak, de ott se feltétlen. Szóval angol módon elsompolygott a végzős évfolyam. Persze van aki még bejár vizsgázni, akinek még van elmaradása. De akinek ez sincs, annak már nincs bent helye. Majd augusztusban megkapják a papirt a végeredményekkel. Gyerek persze örül, hisz igy lényegében megduplázódott a nyári szünete. Az ünneplést meg nem hiányolja hisz sose volt. Utoljára az ovodából ballagot el még Magyarországon, nyolc évvel ezelőtt.....Meg különben is alig várja hogy az új suliba járhasson. :-))
A másik fura dolog nekem ez a képmutatás amit megy itt a sulink részéről. Nemrég volt náluk az ofsted report ami lényegében az iskolák szinvonalát, minőségét vizsgálja hogy a szülők illetve mindenki akit érdekel az igy kiállitott report alapján tud tájékozódni az iskolákról hogy teszem azt hova érdemes beiratni a gyereket. Fiam pedig beszámolt arról hogy manipulálja az iskola ezt a vizsgálatot. A felügyelők előre kiválasztott diákokkal beszélnek akiknek gondosan a szájukba van rágva, hogy mit szabad mondani és mit nem. Illetve hogy tartottak kamu órát a felügyelőknek. Merthogy a tanár nem épp a tanrend szerit tanit, de arról persze nem szabad beszélni. Inkább tartottak egy kamu órát hogy úgy nézzen ki mindtha rendesen leadná az anyagot. Az óra végeztével a felügyelők távoztak, a tanár pedig felszólitotta az osztályt hogy dobják ki amit csináltak és vissza a régi menetrendhez. Ezek után nem tudom vajon hogy lehet megbizni ezekben felmérésekben. Gyököt vonunk az ott leirtakból? :-)) Főleg mióta megnéztem a honlapot és látom hogy a diákok létszáma is a felére lett lehazudva....érdekes.
Ragozhatnám még a dolgot, de mint mondtam tényleg nem a negativnak akarom ezt én érzékelteni csak egyszerűen furának.

Iskola - felvételi

Többen kérdezték hogy ment a fiamnak a felvételi a college-be. Erről írnék most egy kicsit. Metróval-vonattal mentünk hogy ismerkedjen a gyerek az útvonallal, hisz az elmúlt években mindkét suli 15-20 perc gyaloglásnyira volt tőlünk. Míg ez most kb. egy óra metró-vonat átszállással. Jóval korábban indultunk, hogy legyen időnk bámészkodni, ismerkedni a környezettel. Gond nélkül meg is érkeztünk Aylesbury-be. Ott ért minket a meglepetés hogy a mindenfelé használatos Oyster kártyánkal amivel Chesham-ben beszáltunk azzal itt Aylesbury-ben nem tudunk kimenni. Mert hogy az ott már Oyster free zóna. Vagyis nem használhatjuk a kártyánkat, csak épp a vonatra való átszállásnál erről elfelejtették tájékoztatni az embert. Sebaj odamegyek belülről a pénztárhoz és elmondom a gondunkat, miszerint is beszorultunk. Gondolom nem mi vagyunk az elsők akik így jártak hogy visszapattantunk a kapuról, mert nincs rajta Oyster kártyaolvasó. Nem is foglalkoznak velünk sokat, vegyünk jegyet és már mehetünk is kifelé. De ha haza is akarunk menni akkor retúr jegyet vegyünk, mert a kártyánk visszafelé sem fog működni. Jó. Jegy megvesz, mi kiszabadulunk az állomásról. Aki nem járt még angol földön azok kedvéért elmondom hogy itt a metró vagy vonat az területileg teljesen zárt. Nem csak az állomások, de a teljes pálya is az. Beléptető kapukkal, drótkeritéssel. Ergó nem lehet csak úgy simán ki-be sétálni az állomásra vagy akár csak a sinek közelébe. Sikeres szabadulásunk után séta az iskolához. Még mindig volt majdnem egy óránk az interjúig. Körbesétáltunk kicsit, majd mikor gyerekem kellően átfagyott mondtam neki menjen be nyugodtan. Ő szépen fel is iratkozott a látogató listára a recepciónál, majd belépett a jövő világába. Már úgy képletesen szólva. Én meg jól elmentem a várost fényképezni, mert nem akartam odafagyni a suli udvarára. De erről már volt szó ITT.  Később mikor eluntam a fényképezőgép sétáltatását visszamentem a sulihoz. Kiderült jól tettem, mert gyerekem hamarabb végzett mint vártuk. Mivel előbb ment be így ő került az elsők közé akikkel foglalkoztak. Kezdésnek írtak egy szintfelmérő tesztet angolból és matekból majd ez után következett a beszélgetés a szakág vezetővel. Fiam a jelentkezésében részletesen leírta hogy (ugye IT területről beszélünk) mikkel foglalkozott eddig és hogy erősen softwer orientált ugyan, de azért látott már gépet belülről is. Na erre mindjárt lecsaptak, mondván akkor mesélje el hogy is rakna össze egy computert. Gyerekem szépen elmesélte. A tanár meg teljesen eksztázisba esett hogy végre valaki aki azt is tudja mivel dolgozik, meg hogy tényleg látott már belülről gépet. Szóval nagyon örültek neki és olyanokat mondtak neki hogy ilyen tanulókra van szükségük, akik szeretik és értik is a tárgyat amit tanulnak és nem csak melegedni fog odajárni, hanem látják hogy tényleg érdekli. Ez amúgy tényleg így is van, fiam alig várja hogy ott tanulhasson és hogy végre tényleg őt érdeklő dologról tanulhasson. Végül azt is mondták neki hogy mindenképp akarják őt és az se érdekli őket ha év végén nem lesz megfelelő a GCSE eredménye, ők akkor is fenntartanak neki egy helyet. Max Level 3 helyett Level 2 szinten kezdi a tanulást. Mi már tudjuk hogy erre nem lesz szükség mert  a fiamnak ez már megvan, csak ugye papirt majd év végén fognak kapni róla. Hogy érthetőbb legyen: a legtöbb college-be szinte nincs is felvételi, bárkit felvesznek akár F-el is. Az Aylesbury College szűr kicsit, ők C-t kérnek angolból, matekból plusz IT szaknál még öt másik tantárgyból.
Hát igy esett az interjú, hazafelé indulva felhivott a férjem hogy a gyerek felvételét még emailban is megerősitették, csak hogy biztos legyen.

Iskola - Továbbtanulás

Elérkezett ez az idő is. A pályaválasztás, a továbbtanulás kérdése. Fiam idén végez a high school-ban, szeptembertől már új vizekre evez. Eredetileg úgy terveztük itt marad helyben és két évet lehúz a sixth form-ban hogy összeszedje az egyetemhez szükséges ucas pontokat. De mióta megkaptuk a listát hogy milyen tantárgyakból lehet választani azóta tudjuk hogy jobban jár ha elmegy innen mert nem tud olyan tantárgyakat felvenni a következő két évben ami a hasznára is válna. Viszont ezt a két évet nem szeretné "kidobni az ablakon", vagyis haszontalanul eltölteni. Igy körülnéztünk college fronton végül az Aylesbury College-re esett a választása ott nézet ki magának ICT kurzust. Jövő héten lesz az interjú. Erre a héten behivattak minket a suliba beszélgetésre, többek közt azért is hogy elmondják ők szeretnék ám nagyon hogy itt maradjon a gyerek. Megadnak neki minden segitséget. Nem akartam mondani hogy ezzel picit elkéstek. Főleg hogy én hiányoltam a suli részéről az együttműködést a továbbtanulás kapcsán. Magyarán eddig a továbbtanulás témában annyi történt hogy tudtuk lehet sixth form-ban tovább tanulni itt és ennyi is, ezen kivül egy szó nem sok annyi nem esett arról hogy gyerekek ideje beadni a jelentkezési lapokat vagy valami. Mikor primary school-ból igazolt át a high school-ba akkor ez automatice volt, hogy orrunk alá tolták a papirokat. Itt semmi. Csak most hogy hát jó lenne ha itt maradna, mert hogy szorgalmas, jó tanuló. Fiam erre mondta hogy csak az a bibi hogy nincs mit tanulnia, mert ICT vagy akár business-finance ágon nem kinálnak semmit ami olyat amivel már ne rendelkezne.
Itt tartunk jelenleg. Kedden interjú, aztán remélhetőleg sikeres felvételi hirek.

Iskola - work experience week

Még a nyári szünetben mikor megnyitottuk a fiam első bankszámláját, még nem is sejtettük hogy ilyen hamar hasznát fogja venni. És igen képletesen szólva megkapta élete első fizetését. Merthogy a héten work experience week volt nekik tartva. Ez magyarul azt jelenti hogy egy hétre munkába állt minden 11.-es diák. Május végén kapták meg a papirokat hogy munkahelyet kell keresniük maguknak hogy most szeptemberben tudjanak dolgozni egy hetet. Mivel elég sok kitétel volt hogy hol/hogy nem dolgozhatnak (pl. szülővel együtt, vagy olyan helyen ahol munkavédelmi felszerelés kell hordani) ezzel eléggé megnehezitették a diákok helyzetét. Végül akik nem találtak semmit azoknak az iskola vette kezébe az ügyét. Igy került az én fiam is egy hétre egy kis szoftver fejlesztő céghez dolgozni. Persze az egy hét sokmindenre nem elég, de kicsi bepillantást nyernek a gyerekek a munka világába, hogy milyen is dolgozó embernek lenni. Fiam élvezte nagyon. Persze ahol van billentyű meg monitor ott vele már sok probléma nem lehet. Ahogy szokta mondani a tornát is azért utálja mert sehol egy billentyűzet. :-))
Apró munkákat végzett, adminisztrált, rendszert frissitet, meg ilyesmik. Tetszett neki hogy csend van és nyugalom és hogy senki nem zavarja a feladatai elvégzésében. Ami ugye az iskolában nem igazán van igy. Munkaadói meg voltak vele elégedve, szivesen tanitották volna, de idő ugye nem volt rá mert pikk-pakk elrepült a hét. Hivatalosan nem kaphattak semmiféle fizetést, ezt az iskola kikötötte. Nem hivatalosan a főnök mintegy gesztusként adott neki egy csekket harminc fontról, zsebpénz gyanánt a jól végzett munkáért. Igy megkapta élete első fizetési csekkjét, mindjárt el is ment vele a bankba és használatba vette az új bankszámláját. Mit mondjak....gyorsan felnőnek a gyerekek. :-))

Szünet

Végre vége a sulinak és kezdődik a gyerek nyári szünete. Az utolsó hónap már nagyon nehezen telt el neki. Főleg hogy még az utolsó héten is irták a teszteket a GCSE keretein bellül. De mától szünet van és pihenhet. A "bizonyitvány" megint egy sajtcetli volt és némileg hiányos, talán azért mert majd' a fél tanári kar felmondott. Mindenesetre matekból egy szintel sikerült feljebb tornásznia magát. Valamint meglepetés volt hogy business-finance-ből dicséretessel végzett. Ez némileg kezd új távlatokat nyitni ami a jővőjét illeti. Mert eddig csak IT területen gondolkodott, de azt mondja a finance annyira könnyű neki, hogy szinte jön magától. Szóval elgondolkoztunk azon lehet más irányba is mennie. Majd még elválik. Hogy ne legyen teljesen felhötlen az utolsó nap köddé vált a teljes torna cucca. Zárás után még egy órát kódorgott a folyosókon, tantermekben mondván hátha meglesz valamelyik bokorba vagy kukába bevágva. De nem lett meg. Azon kivül hogy kiszúrásból elviszi valaki messzire ugye nem megy a névre szóló tornacuccal. De legyen vele boldog.
Mától pedig szünet van és ez most neki a lényeg! :-)

Gondolatok az iskola kapcsán...

Többen kértek irjak még az iskola témáról. Vidéki iskolák, ezt fontos megjegyeznem. A londoniak az más téma. Először arról irnék amiről már beszéltem de nekem továbbra is nagyon furcsa. És ez a szöges ellentét ami a primary és a high school között van. Mert amig primary-ban tényleg nagyon alaposan és személyre szabottan, odafigyelve foglalkoznak a gyerekekkel. Alacsony osztály létszámmal (15-20 gyerekre két tanár jut), mindenre felügyelve. Tehát nem csak az oktatás terén, de a viselkedésben is. Még azt is számon tartják melyik gyerek mit visz be lunch-re és abból mennyit eszik meg. Figyelik hogy viselkednek a szünetekben, nincs renitenskedés, másik szekálása. Ha mégis és akkor azt kezelik, nem elmennek mellete. Sokáig nincs túl nagy tanulási megterhelés se. Sok helyen nincs vagy alig van lecke. A dolgok az utolsó évben 6.-ban változnak meg hirtelen ami a tanulást illeti. Egyszeriben mintha eszükbe jutna hogy "jaj hát jövőre már high school-ba mennek" és hirtelen az összes tanár gőzerővel azon van hogy kihajtsa a gyerekekből azt amit előtte öt évig elfelejtettek. Ezáltal olyan stressznek kitéve őket amit előtte nem tapasztaltak. Akkoriban nem értettem ezt és a fiam se aki azóta is düh rohamot kap és lila köd üli meg az agyát ha a volt matek tanáráról beszélünk. Holott volt oka a dolognak. Ugyanis a primary békés világából bedobják őket a mélyvízbe...és ez a viz mintha hemzsegne a piranhaktól...és itt nem csak a tanulmányi követelményekre gondolok.... Az addig gondosan felügyelt gyerektársadalom kikerülve a vigyázó szemek alól egyszeribe megvadul és átmegy vademberbe. Rendszeresek lesznek a verekedések és az egymás szekálása, terrorizálása. Egyszeribe mindenki kifordul önmagából. A tanárok pedig az esetek nagyrészében elmennek a dolgok mellet vagy úgy csinálnak mint aki nem lát semmit. Ez részben érthető hisz 1500-1800 gyerek jár minden high school-ba szemben a primary-k 150-200 fős létszámával. De amúgy is úgy vannak velük hogy ők ott már "fiatal felnőttek" és ennek megfelelően úgy gondolják majd megoldódnak a konfliktusok valahogy. Az a visszás az egész dologban, mikor a gyerek arról számol be hogy a tanár nem tudja leadni a tananyagot mert a roppant felnőtt tanulók ezt nem hagyják és a gyengébb idegzetű tanárok ugyanúgy megsinylik a terrorizálást mint a szintén érzékenyebb gyerekek is. Az az egy-két keménykezű tanár meg nem elég ahhoz hogy kiegyenlitse az erőviszonyokat.
Mindezek ellenére az oktatás azért persze folyik. Jól-rosszul...mikor hogy. Eddig még nem voltak eget rengető követelések, de most igy 10. osztályban egyszeriben megint bekeményitett a tantestület mivelhogy a 10-11 a GCSE évei azaz az "érettségié". Ami itt nem egyetlen nagy vizsga sorozatból áll hanem már most vannak tesztek amik majd jövő év végén bele fognak számitani a végeredménybe. Aki nem akarja elbaltázni az egészet annak bizony el kell kezdeni tanulni, ha eddig nem tette volna. Persze mindenhol vannak olyanok akik szarnak az egészre, de őket igyekeznek elkülöniteni úgy hogy tanulmányi eredmény szerint a hasonló szinten lévőket próbálják meg egy kupacba tenni igy némileg nő az esélye annak hogy az igenis tanulni akaró diákok hagyni fogják egymást tanulni és nem züllesztik szét az órát a viselkedésükkel.
És amit ki akartam hozni ebből az egészből az az hogy nem értem miért nem lehet a high school-okat is úgy működtetni mint a primary-t. Jobb lenne a szülöknek, jobb lenne a tanároknak, jobb lenne a gyereknek is és jobb eredményeket lehetne talán felmutatni. De a dolgok változnak. Itt talán kicsit lassabban mint máshol, de azért itt is változnak. Hisz ötven éve még nádpálcával nevelték a kölyköket a tanárok. Most meg a diák üvölti le a tanár fejét ha nem tetszik valami. Büntetésül legfeljebb jól hazaküldik...
De talán harminc év múlva megint másképp lesz majd, talán jobb - talán rosszabb. Ha mi nem is de az unokáink majd meglátják. :-))

(legközelebb pedig a továbbtanulást rágom körbe)

Ez + az avagy back to school és car booty hirek.

A hétvégénk leginkább a shopping jegyében telt. Itt van az augusztus második fele ideje lassan beszerezni a gyerkőcöknek az iskolához szükséges dolgokat. A mindenhol zajló back to school akciók kiváló lehetőséget adnak erre. Mi ilyenkor vesszük meg pl. az éves irószer készletet, mert egyrészt ilyenkor van a legnagyobb választék, másrészt most a legolcsóbb. A toll és ceruza meg fogyóeszköz igy elég sok kell belőle. A másik nagy falat ilyenkor a uniform "alkatrészeinek" beszerzése. A legtöbb iskolánál a blézer a nyakkendő és a torna-polók amik a suli cimeresek igy azokat az iskolában kell beszerezni. A többi az ing, a nadrág, a cipő, a zoknik az "plain" vagyis egyszerű akárhol beszerezhető alap egyenruha. Nálunk az ing fehér, minden más fekete ennyi a kitétel ezeknél és bárhol megvehetőek mindenkinek igény és pénztárca szerint. Nagyobb gyerkőcöknél van némi nehezités. Mint a fiamnál is, mivel hogy a kapható legnagyobb méretű nadrágokat múlt évben hordta és most nagyobb kéne. Na ilyenkor figyel be a férfi konfekció. Szerencsére nem csak az iskolában "divat" az élére vasalt ruhatár, de a hétköznapi életben is, igy lényegében igy se nehéz vásárolni neki, max drágább. Ingben még idén jó lesz neki a hármas csomagban kapható suli ing. De jövőre már azt is a férfi osztályon kell beszereznünk. Kell még három pár cipő. Egy utcai, egy suli, egy torna + néha ragaszkodnak a stoplis foci cipőhöz. Ez utóbbi esetében csak először hagytam rászedni magam. Először megvettük, mert hogy benne van a listában. Aztán két évvel később bontatlanul adtuk el a szép kis cipedlit, mert Márk úgy nőtte ki hogy egyszer sem volt rajta. Azóta az ilyeneknek nem ugrom be. Idén az új egyenruhához már spéci suli cimeres tornazokni se kell csak sima fekete. Ennek külön örülök, mert Márknál ez is fogyóeszköz volt. Vagy ellopták vagy elhagyta és hetente 4 font/darab áron venni a zokedniket kicsit drága sport.

És hogy jöjjön egy kis élvezet is. A héten megérkezett az ebay-on leütött retro varrós dobozom. Régóta nézegettem mindenféle stilusban őket. A meglévő kanadait ugyanis rég kinőtem. Végül ez az '50-'60-as évekbeli darab lett a nyerő.





A hétvégén voltunk a megszokott car booty körsétán is. Igazából nem sok érdekességet láttunk most. De azért igy is találtam két teáskannát ami hazajött velem. :-))

Beilleszkedés-nyelvtanulás-iskolai felzárkózás

Mivel mostanában többen megkerestek e témában igy irok kicsit erről is. Leginkább a gyerek kapcsán. Tehát elsőként egy kis visszatekintés:
Aki elejétől kezdve olvas az tudja hogy a fiamnak volt egy pici előnye a nyelv terén, hiszen három évig éltünk Kanadában 2000-től 2003-ig. Onnan mire hazatértünk Márk (akkor 5,5 éves volt) jószerivel csak angolul beszélt. Értett mindent magyarul csak épp nem használta, mondván mindenki más angolul beszél. Aztán persze az otthon töltött 2,5 év alatt megfordult a dolog és az angol háttérbe szorult. Viszont végérvényesen sikerült megtanulnia magyarul. És ennek valahol örülök. :-)) Főleg hogy mindezt annak ellenére hogy magyar iskolának otthon még csak a közelébe sem engedték, mondván iskola alkalmatlan a nyelvtudás hiánya miatt.
Aztán 2005 augusztusában kiköltöztünk ide Angliába. A kezdetekről bárki olvashat ITT. Mivel először Londonban éltünk igy ott szembesültünk először az angol iskola rendszerrel és annak hátrányaival. Vagyis hogy nem vették fel sehova, mindenhol várólisták vannak. Igy jobb dolog hijján nekiálltam otthon megtanitani őt irni-olvasni. Persze magyarul. Mert az anyanyelvünkön is épp elég nehéz volt ez, (nem vagyok tanár) igy az angolt nem mertem megkisérteni. Főleg hogy eddigre már tudtuk a brit angol meglehetősen különbözik a kanadai angoltól. Szóval otton tanulgattunk irni-olvasni, meg alap szinten számolni. Végül 2006 januárjában felvették Márkot egy tőlünk kicsit távolabb eső iskolába. Anno ezt irtam erről: "Akkor nagyon örültünk neki, de később be kellet látnunk hogy nem a legjobb választás volt. Fiam jószerivel egyedüli fehér gyerekként az osztályban először érdekes volt, majd két héttel később már céltábla. Rendszeresen belekötöttek, megverték. Végül a szüneteket a wc-ben bujkálva töltötte. És egyre jobban utálta az iskolát. Közben a tanárnéni felhivta a figyelmemet azon apróságra miszerint jó lenne ha megtanitanám a fiamat angolul olvasni. Én?!?! Kérdeztem. Hát igen, felelte ő mert hogy erre neki mint tanárnak nincsen ideje. Na ekkor rendült meg végleg a bizalmam a Preston Park School-ban. Holott az angol iskola rendszer ellen már akkor is berzenkedtem mikor kiderült hogy ők nem veszik tekintetbe egy gyerek előéletet vagyis iskolázottságát (a mi esetünkben ennek teljes hiányát) illetve a nyelvtudás béli hiányosságokat sem. Egyedül a gyerek életkora érdekli őket aszerint kapja meg a évfolyam beli besorolását aztán vagy megszokja vagy megszökik. Mi megszöktünk, igaz csak pár hónappal később."
2006 májusában sikerült végleg kiköltöznünk Londonból ide Chesham-be. Itt kb. tiz perc alatt beirattam Márkot jóformán az első utamba eső iskolába. Ez a kis apróság sokmindent elárul szerintem a London-vidék különbségekről. Mint ahogy fentebb is irtam, kizárólag a gyerekek életkorát veszik figyelembe igy Márk kapásból negyedik osztályba került. Mi is tartottunk a dologtól főleg hogy már tanév vége volt igy alig két hónapot töltött el negyedikben és már kezdhette is az ötödik osztályt. De mivel a két hónap alatt szerzett néhány barátot igy a tanárok azt javasolták hagyjuk menni a dolgokat a maguk útján vagyis ne kérjük hogy tartsák őt ott negyedik osztályban. Hallgattunk rájuk.



Az iskola biztosit az angol nyelvel küzdőknek külön tanárt. Igy a fiam főbb tantárgyai az első két évben az angol és a matematika lettek. A többit hagyták hogy a háttérbe szoruljon, a nyelvi felzárkóztatás a fontos. Az itteni tanterv szerint rengeteget olvasnak. Minden nap hozott haza kis 10-15-20 oldalas könyvecskéket amiket közösen elolvastunk itthon, majd néhány mondatos összegzést kellet irnia róla. Ezek az olvasmányok idővel rendes könyvekké nőtték ki magukat ahogy fejlődött. Mindig dicsérték hogy jól halad. Igy mire ötödik osztály végén jött az 11+ vizsga jobban teljesitett mint azok a gyerekek akik elsőtöl kezdve ide jártak. Igaz még ez sem volt elég ahhoz hogy szabadon választahassunk high school-t a számára. Chesham-ban érdekes az iskolák elosztása. 5-6 primary school-ra jut 2 azaz kettő darab high school. Abból az egyik egy magas felvételi követelményeket támasztó és egy "mezei". Márk ez utóbbiba lett felvéve. De mielőtt átkerült volna, a hadodik osztályban nagyon keményen tréningezték őket arra hogy a következő évben már "nagyok" lesznek. Fiam sokat berzenkedett akkoriban ez ellen. Holott később rájöttünk kellet ez a felkészités. A high school mindenféle tekintetben más mint a primary. Itt már bizony vérre mennek a dolgok. Mig a primary-ban figyeltek rájuk, felügyelték és fegyelmezték őket addig a high school-ban ez épp csak nyomokban fellelhető. Valahol érthető a dolog hisz mig a primary-ba kb. 150 gyerek járt addig a high school-ba 800 és 1500 közötti létszámok vannak. Ez érthetővé teszi hogy itt bizony már keményebb a világ. Mindennaposak a verekedések és a durva játékok. Az itteniek ezt természetesnek veszik mondván hogy ez is az életre késziti fel a srácokat. De azért sok gyerek szenved ettől. Márknak több mint két évébe telt mire lelkileg és fizikailag is elég ellenáló lett hogy újra ide is beileszkedjen. Új barátokat szerzett. Tanult. Itt is ugyanúgy biztositottak számára a tanitási időn bellül külön angol és matek órákat. Igazából ezt ő már eléggé kikérte magának mondván hogy a jegyei jók és az angolt is lassan anyanyelvi szinten beszéli. És ez igy igaz, hamisitatlan Buckighamshire-i tájszólása van. :-)) Szeptemberben kezdi a tizedik osztályt az új tanmenet szerint. Erről már irtam ITT.
Közben az iskolát átkeresztelték az előkelő Academy névre ezzel is jelezvén a szinvonal emelkedését. Persze új egyenruha is jár a névvel. De azt majd csak szeptemberben tudom megmutatni. Ez még a régi:


Jelenleg nyári szünet van a suli csak szeptember 7.-én kezdődik újra igy a srácok élvezik a hat hetes nyári szünetet. Mai gyereként a Skype-n lógva tartják egymással a kapcsolatot. Fiam továbképzést ad a barátainak számitógépes ismeretekből, illetve csereberélik egymás között a játékokat. Jól érzi magát. Itt van itthon. :-))

Iskola

Tudom mostanában nem nagyon irok magunkról. De lassan próbállok vissza találni a régi kerékvágásba.
Fiam fontos állomáshoz érkezett ami az iskolát illeti. Tegnap este volt a suliban az Options Evening. Ez arról szól hogy merre tovább. Nem, még nem igazi pályaválasztás hisz még csak 9.-be járnak, hanem csak a főbb irányok kiválasztása. Konkrétan arról szól hogy mit fognak tanulni a következő két évben. Mert itt ebbe is van beleszólásuk. Pár napja kaptunk egy füzetecskét benne a választható szakokkal és a leirással hogy nagyjából mi mit takar. Ezekből választhatnak négy tantárgyat a kötelezők mellé és azokat tanulhatják majd vizsgázhatnak belőle ha itt az "érettségi" ideje.
Férjemmel számunkra ez a rendszer teljesen idegen, mi szakmunkások vagyunk és otthon anno mikor mi suliba jártunk nem volt lehetőség ilyen választásokra. Ilyen "előképzésre". Nézegetve a füzetecskét egyre erősödött bennem az érzés amit már jó pár éve tudok. Hogy milyen jó lett volna itt felnőni, itt iskolába járni. Itt olyasmiket is tanulhatnak amikről mi akkoriban huszon sok éve még csak nem is hallotunk és ezért nem is tanulhattuk. Persze a fiamtól nem várom hogy az én álmaimat valósitsa meg. Neki a sajátjait kell valóra váltani. És itt kezdődnek a gondok. Hogy csak nagy vonalakban tudja mit szeretne. Leginkább valamit aminek köze van a számitógépekhez. Nem is értem miért. :-))) Úgyhogy az ő választásai ilyenek mint Business & Communication Systems, Design & Technology:Graphics Products, I.C.T. és arra az esetre ha netán az apja nyomdokaiba lépne Construction. Az este folyamán volt lehetőség beszélgetni a kurzus vezetőkkel és megtudni mit is fognak tanulni ezek keretében. Ahogy emlitettem is ez nem szakképzés hiszen ez egy high school mindössze, azaz pardon nemsokára az előkelő Academy nevet viseli majd. Ami persze a lényegen nem változtat csak ugye az angolok szeretik szépen "becsomagolni" a dolgokat. :-)) Szóval...megtudtuk hogy Business & Communication Systems alatt megtanulják mi mindenre lehet használni a számitógépet a játszáson, szöfözésen és a Facebook-on túl. :-)) Leginkább az irodai programok használatára fognak ráfeküdni mint az Office és társai. Design & Technology:Graphics Products cimszó alatt amit csinálni fognak az picit hasonlit arra amit a scrapbook jegyében csinálnak a tervezők. Azaz a saját maguk által digitális formában megtervezett alkatrészekből felépitik a kivánt dolgokat albumokat, prospektusokat, plakátokat, bármit ami csak kell. Construction cimszó alatt egy alap képzést kapnak szinte mindenből ami egy épitkezésen zajlik: kőműves munka, villanyszerelés, festés, csempézés, asztalos és szönyeges munkák, stb. Ezekből választhatnak külön is hogy miket szeretnének és ha megfelő mennyiségűt választanak akkor a végén diplomát kapnak róla. Ha kevesebbet akkor "csak" mint érettségi tangyár lesz jelen. Reméljük mindenhova sikerül bejutnia ahova szeretne. Persze van lehetőség kiválasztani tartalék tantárgyakat, sőtt a tartalék tartalékát is ha netán valamely szakokra túljelentkezés miatt nem jutnának be a diákok. De igazából ő ezt a négy ágat szeretné.
Én is ki tudtam volna választani a nekem tetsző négyet, ha itt nőttem volna fel. :-)) Media Studies, Photography, Art & Desing és figyelembe véve az akkori hobbi irányzékomat Dance. Persze az is lehet hogy ha itt nőttem volna fel akkor teljesen más dolgok érdekeltek volna....
De ez most nem is rólam szól hanem a fiamról és az ő jövőjéről.

Dühöngés

Alapjában véve kezdetektől fogva cenzúrázva irom a blogot. Ami túl kényes vagy nem publikus inkább le se irom. Jobb a békesség cimszóval.
De most muszáj kidühöngenem magamból. Ugyanis végérvényesen teli a hócipőm. Előre is elnézést de most nem leszek jól nevelt és nincs kedvem moderálni magam.
Szóval azzal csordult túl a pohár hogy ma az én majdnem tizenhárom éves nagyfiam az iskolából hazaérve egy órán keresztül zokogott mondván hogy részéről vége elege van nem birja tovább.
Hogy mi történt? Nos az történt hogy két hete célpontá vált. Állandó jelleggel mindenhová követi 5-6 srác szekálják, próbálják megütni, elveszik a cuccait, folyamatosan fenyegetik. Iskola előtt, után, alatta az órákon...mindig. A tanárok pedig próbálnak úgy tenni mint akik nem látnak semmit. Gyerekem két hete próbál úgy létezni a suliban hogy kitérjen az útjukból és elkerülni őket. Leginkább a haza úttól félt mindig mert ott egyedül van és ha öten-hatan nekiesnek akkor az gáz lehet. Tudja mert volt már benne része ez nem az első eset.
S hogy mindezt mivel érdemelte ki? Azzal hogy véleményt mert nyilvánitani. S mert történetesen ezt egy pakisztáni rovására merte tenni (akitől egyébként utóbb kinjában bocsánatot kért) ezzel menten ki is kiáltották rasszistának és vendettát hirdettek.
Megmondom őszintén eddig se voltam odáig értük ugyanis túlságosan sok köztük a tapló, minősithetetlenül bunkó ember(tisztelet az elenyészően kevés kivételnek). Végtelenül arrogánsak, lenézőek mindezt kb. egy majom inteligenciájával. Eddig túltettem magam ezen mondván ez van (bár az angolok is utálják őket)
és mindenki aki rendszeresen összeakad velük. Ez itt ugye nem nehéz hisz több van belőlük mint mondjuk angolból. Szóval teli a puttonyom! Úgy döntöttünk hogy a gyerek idén már nem megy suliba, igy kicsit össze szedheti magát. Ha őszig nem aluszák ki magukat a fiúk és újból rászálnak a gyerekre akkor viszont megtesszük a megfelelő lépéseket. Gondolom nem véletlen hogy be akarták záratni ezt az iskolát....

Iskola-dolgok

Hogy a megszokott módon kezdjem......az már ugye teljesen természetes hogy tankönyvek helyett itt fénymásolt papirokról tanulnak az iskolában. Az is természetes hogy a házifeladatként kapott fogalmazáshoz, esszéhez az internetről kell gyűjteni az anyagot és ha a csemetének nincs otthon internetje ekkor és kizárólag ekkor javasolják hogy menjen a könyvtárba anyagot gyűjteni.
De az hogy tegnap észrevettem miszerint a gyerekem az interneten online irja a leckét....na azon ledöbbentem. Van egy honlap ahová fölmegy, bejelentkezik a jelszavával és máris irhatja a házit. Esetünkben matek lecke volt. Bejelentkezett, a gép betöltötte neki a feladatlapot, szépen kitöltögette. A végén a gép kiirta az eredményt, mármint hogy hány rossz megoldás volt benne és javaslatot tett hogy ismételje e meg a feladatsort vagy küldje el. Mivel csak egy rossz válasza volt igy elküldésre került a házi egy gomnyomásra és kész is. Suliban a tanár értékeli....ha akarja. Mit mondjak.....ez már valóban a huszonegyedik század. :-))
Ja és büszke vagyok a csemetére mert "munkába" áll az iskolában. Egészen pontosan könyvtáros lesz belőle, ami nagy megtiszteltetésnek számit mert rengeteg a jelentkező és roppant "felelőségteljes" pozició. :-)

Egyenruha téma frissitve. Úgy látszik más is besokalt mert ma a gyerek már hozta az igazgatói engedélyt hogy igen végre levehetik azt a tetves blézert! Márk úgy jött haza hogy a gönceiből csavarni lehetett a vizet. Igy ha csak ideiglenesen is de enyhitettek a szigoron. Érdekes mert primary school-ban nem volt ilyen. Ott minden külön engedély nélkül el lehett hagyni a fölsőt. Nem hogy igazgatói engedély. Na jó nem pöfögök hisz végül is megoldódott a dolog. Csak néha az agyamra tudnak menni a vaskalaposságukkal.

Vissza a hétköznapokhoz

Hogy visszatérjünk a hétköznapokhoz hát ennek rendhagyó módját választottuk. Beteg az egész család. :-)) Férjem kezdte, majd szépen kiütött mindenkit. Jelenleg fúvós triót alkotunk avagy zeng a trombitától a lakás. Remélem jövő hétre kimászunk belőle, mert ügyintézni kellene. Kedden voltak itt a council-tól megnézni minket. Semmi nem változott igy minden marad a régiben kifizetik a lakbérünket. De mire új szerződést kell kötni addigra remélem lesz valami változás.

Közben szösszenet az angol iskolai életből. Én nem tudom mi vonzuk be ennyire a rosszat vagy mi a csuda van már. Itt mindenki, vagy legalábbis a többseg ámuldozik az itteni rendszeren hogy milyen gyerek barát, meg mennyit foglalkoznak velük és hogy a legtöbb kicsi milyen szivesen jár stb. Erre az én fiam legújabb jelentése szerint az évfolyam társai azaz 11-12 éves kölkök rendszeresen "szipuznak" az óraközi szünetekben. Hát esküszöm lementem az agyamról! Csak tudnám a tanárok minek állnak "őrséget" a szünetekben ha nem veszik az ilyet észre. Az hogy a kölkök fele cigizik az már mondhatni teljesen természetes.
Elötte való héten torna órán magasugráltak és rosszul voltak a matracok lerakva. Fiam mondta hogy szinte minden gyerek oda verte ezét-azát de a tanár nem engedett igazitani a szivacsokon csak hajtotta oket tovább. Végeredmény: Márknak egy hete fáj a gerince. Szóval ha nem múlik el jövő hétre se akkor mehetünk az orvoshoz.
Valamit emlitést kell tennem a kampány szerű iskolai zokni lopásról is. Csak hogy valami félig meddig vicces is legyen a listában. Kérem szépen, van ugye az iskolai egyenruha aminek a része az iskolai egyen torna zokni. Szép bordó szinben 6 font egy pár belőle. Gyereknek ellopták az első torna órán mindjárt. Két hétig tornázott nélküle, majd mivel a tanár nagyon forszirozta a hiányát vettem egy újabbat. Karácsony előtt azt is ellopták. Mondtam a gyereknek húzzuk kicsit az időt mert ha nem muszájos nem akarnék még további X pár voknit venni neki csak azért hogy ellopják. Mit ad isten mikor pár hét múlva rákérdezek a dologra Márk mondja hogy mostanra az osztályból mindenkinek ellopták a zokniját. Hát én csak néztem. A tornacucc egész nap velük van, nem hagyják ott sehol, csak az adott napokon viszik be. Szóval nem értem. Zokni evő virusok terjednek az iskolában vagy pedig a sportbolt ahol a zoknit vesszük retúrjegyet adott minden példánynak én nem tudom. De ha legközelebb zoknit veszek isten bizony kérek pórázt is hozzá. :-))

Egy hete elkezdődött az iskola. Új sulihoz új egyenruha jár. Ime:


Márknak nagyon tetszik ez az új "nagyfiús" stilus. Már pedzegeti a témát hogy egyedül is járhatna e iskolába. Csak az a baj hogy még a suliban is térképpel közlekedik és igy is rendszeresen eltéved.

Pénteken elmentünk megrendelni a sulihoz való torna cuccost. Mert hát egy high school-ba nem ám csak sima cucc jár. Névre szóló himzett holmi jár. Tornacuccba! Az agyam eldobtam tőle. Még ha az egyenruha volna, de nem ez a torna holmijuk. A másik amitől rosszul voltam hogy mennyi cipő kell. Mert kell egy futbal cipő ha kimennek fűre focizni. Vagyis igazi stoplis csuka. Aztán kell egy edző cipő amit gondolom a benti torna teremben használnak. Kell még egy sima fekete cipo a suliba járáshoz. Kéne valami civil cipő az utcára, ha nem egyenruhában van. No és még valami tenisz cipő is ajánlott volt, de mivel nem kötelező igy azt egyenlore kihagytam. Ez igy is négy pár cipőt jelent egyszerre! És hol van akkor még a többi holmi.....
Néha nem tudom mi rosszabb etetni vagy ruházni. Igazából mindkettő hisz már jó ideje többet eszik nálam. Pedig az nagy dolog, mert evésben verhetetlen vagyok. De lehet csak öregszem...:-))

Meg masfel honap van a sulibol. Szeptembertol pedig irany a high school. Novoget az en kicsikem. :-))
Mondjuk mas szempontbol is. Reggelente mar nem a rajzfilmeket nezi hanem az Animal Planet-et vagy a Discovery-t. Folajanlotta hogy szivesen kolcsonadja a spejzolt penzet ha szuksegunk van ra....mit mondhatnek....arany bogaram hogy oreganyam szavaival eljek. :-))
Remelem mire a szulinapja jon addigra rendbejovunk.