Jogosítvány...

 ...na nem az enyém, nem kell aggódni. A fiamé. Ugye jó három éve már hogy elkezdtünk vezetni. Kb. 8-10 alkalom után férjem mondta, hogy a gyereknek nem tud többet tanítani ebben a formában, én meg olyan reménytelen eset vagyok, hogy nem tud mit kezdeni velem. Ideje volt hát oktatót keresni. Az élet viszont mást hozott, jött a covid meg két év bezártság, jó időre megállt az élet és bizonyos részei nehezen indultak újra. Még a kresz vizsga elég könnyen ment, egy appon készült fel rá, majd mikor úgy érezte kész van elment és levizsgázott. Viszont a vezetés vizsga az más tészta volt. Van pl. olyan tesztközpont a közelünkben ami csak most nyitott újra, országosan nagy a lemaradás így időpontot is, vagy nem kapni vagy nagyon nehezen hétfő reggelenként hat óra környékén pár percig, akkor is csak 6-8 hónappal későbbre. Végül lett időpont, majd a gyerek elkezdett oktatót keresni magának. Az első jó volt, könyékbeli, kedves és udvarias a ház előtt vette föl a gyereket és ide hozta vissza, így nagyon kényelmes is volt. Csak épp nem volt neki automata váltós kocsija csak manuál. A második versenyző már automata kocsival rendelkezett, de kizárólag High Wycombe területén vezetett (tőlünk kb. 15 mérföldre és egy órányira van busszal) ez még nem lett volna baj, de olyan stílusa volt neki hogy a fiam sík ide volt tőle. Többet ártott mint használt, így mondtam keressen szépen tovább. A harmadik versenyző Hemel Hempstead-ben volt (ez csak fél óra tőlünk busszal) és minden klappolt az autó is és az oktató is. Annyira, hogy szeretett volna vele vizsgázni. Átrakattuk a tesztjét az oktatónak megfelelő teszt központba, igaz így hátrébb csúszott januárról, márciusra az vizsga időpontja, de az oktató mondta majd ő elcsereberéli korábbra (igen lehet ilyet is). Így is lett, január elején szólt, hogy van két héttel későbbre időpont. Gyorsan megtolták még a hátralévő időben az órákat így végül jó 55-60 órát vett tőle a fiam mire vizsgázni ment. Nagyon izgult, az se segített hogy az oktató elárulta ötven százalékos a bukási arány a vezetés vizsgákon. Ez nem volt túl biztató gondolat. Plusz korábban is mindig nagyon stresszelt amikor próbavizsgát tartottak. Végül egy januári reggelen túl esett a vizsgán és igaz csak egy hajszálon múlt, de sikerült. Átment! Nagyon örültünk neki. :)) Mesélte utólag, hogy amit csak lehetett azt elrontott, illetve hogy a vizsgabiztos olyasmit is fölrótt neki amit elvileg nem lehetne a szabályzat szerint. Végül szerinte az vitte el a hátán az egészet hogy megelőzött egy balesetet amikor valaki majdnem beléjük hajtott. Emlékezetes nap volt ez számára az biztos. De a lényeg, hogy végre van jogosítványa.

Első vezetés

Ma délelőtt túlestem életem első vezetési gyakorlatán. 50 évesen, igen. :) Jobb késő mint soha. :) Angliában a jogosítvány megszerzésének első lépéseként először is igényelnünk kell egy ideiglenes jogosítványt azaz provisional driving licence-t. Ezen én túlestem néhány évvel ezelőtt, mert itt ezt használják személyi igazolvány gyanánt a népek. Ez után el lehet kezdeni tanulni az elméletet és a gyakorlatot is. Elmélethez vehetünk könyvet, cd-t, egyéb csiribiri segédletet, a gyakorlathoz pedig itt annyi kell, hogy legyen mellettünk az autóban valaki akinek három évnél régebbi a jogosítványa. Emellett még egy feltétel, hogy érvényes biztosítás legyen a nevünkre az autón, amin tanulunk, legyen az a sajátunk vagy másé. Itt Angliában a biztosítás személyre és nem az autóra kötendő. Az elméleti dolgot már nyúzom több mint egy éve hol több, de inkább kevesebb sikerrel. Aztán nemrég mondta a férjem a gyereknek, hogy ideje volna vezetni tanulnia, mert munkába járáshoz kelleni fog ez. Én meg bőszen jelentkeztem, hogy én is kérek ebből. Lehet sose jutok át a teszteken, de vész esetén legalább odébb tudjak állni a kocsival. Így a mai esős reggel ott talált minket egy közeli használaton kívüli reptér betonján. Hetente piacot tartanak itt és régen volt egy kiépített tanuló pálya is kezdőknek, már a pálya eltűnt, de a hatalmas üres betonplacc maradt. Kiváló hely a gyakorlásra az első alkalmakkor, mikor még csak ismerkedik az ember az autóval. Gyakoroltuk hogy kell egyenesen menni, parkolni, vonal mellé állni, megfordulni és egyéb okosságokat. A fiam egész ügyes és gyorsan tanul. Én pedig....nos kérem... azt már tudjuk, hogy egy öt méteres és majd két tonnás járgánnyal én bizony közveszélyes vagyok. :)) Mindenki megnyugtatására mondhatom közúti forgalomban menni még egy ideig biztosan nem fogok. Legalábbis amíg nem sikerül egyidejűleg kormányozni és nyomni a pedált. :) Mert ez most még valahogy nem megy. Azt már el sem tudom képzelni mi lenne ha nem automata váltós lenne az autó. :) Mindenesetre nem adom fel, jövő héten újra kimegyünk.Csak a férjem győzze idegekkel. Meg a fiam gyomorral, mert még kockabenzinnel megyek. Viszont rég röhögtünk ennyit, szóval jó kis családi műsor volt ez. :))