Hírek

Jó és rossz hirek úgy vegyesen távirati stilusban:

A vállam lassan, de gyógyulgat. Már nem fájdalom csillapitókkal alszom.
Van végre meleg vizünk. Igaz csak második fordulóra sikerült a bojlert megcsináltanunk. Elsőre nem nyert.
Szilvinek felrobbant a gépében a tápegység. Szerencsére semmi mást nem rántott magával.
És végül de nem utolsó sorban elutasitották a kanadai emigrációs kérelmünket. Szerintük a szakmunkásbizonyitvány az nem az ami. Érdekes az angolok tudták mi az és el is ismerték.
Hát ez van. Egy álom véget ért. Viszont innentől kezdve elkezdhetjük épiteni az itteni életünket. Mert igy itt maradunk. Végleg.
De ez nem baj. :-)

Emigráció az egyszerűség jegyében

Az elmúlt napokban már megint fejben blogolok leginkább. De még időben észbe kapok talán. Szóval...
Karácsony előtt megkaptuk a visszaigazolást a kanadai bevándorlási papirunkról. Miszerint beérkezett és az első rostán át is ment. Sőtt még a pénzünk is tetszett nekik.
Aztán jött a pofára esés. Mert ugye fennen hirdetik hogy változik a rendszer hogy könyebb és egyszerűbb legyen. Régen ugye aki elhatározta magát hogy emigrálni akar az neki állt átrágta magát a papirhegyeken és szépen ahogy az ideje engedte össze szedte-állitotta a beadandó csomagot. Most nekünk az egyszerűség jegyében a szánkba rágták hogy ne küldjünk semmit, mert nem kell. Csak a kitöltött formokat na meg persze a lóvét. Mást nem! Erre fel most jött a levél hogy elfogadták a beadványunkat és ennek örömére ugyan postázzuk már el az egész csomagot a bécsi nagykövetségre. Minderre van 120 napunk. Ebből ugye két hét mindjárt bukta mert karácsonykor a fű se nő. Szóval most neki állunk átrágni magunkat a hivatali útvesztőn. Mindjárt indulásnak kell három országból erkölcsi bizonyitvány. Azért három országból mert ennyi országban éltünk eddig. Ebből a legnyalánkabb a kanadai erkölcsi aminek az átfutási ideje a leirás szerint nem több mint 120 nap. Szóval ha minden jól megy meg is fogjuk kapni kb. két héttel az után amikorra postára kéne adnunk az egész paksamétát. Amúgy meg nehogy túl egyszerű legyen a kanadai erkölcsihez kell ám ujjlenyomat is. A leirás szerint ugye vegyük fel a kapcsolatot a helyi (angol) rendőri erőkkel, ők majd jól leveszik az ujjlenyomatokat, amiket aztán mi elpostázunk Kanadába. A kanadai rendőrök jól megnézik ezt majd ha jók voltunk küldenek erről egy papirt nekünk vissza. Ezt a papirt mi pedig tovább (vissza) postázzuk a kanadai emigrációnak. Egyszerű ugye? :-))) No hát ma úgy döntöttünk a tettek mezejére lépünk és elmentünk a rendőrségre. Nincs messze itt van az utcánkban. Az ajtóról vissza pattantunk, merthogy felújitás miat zárva. Igy Chesham a főpostája után a rendőrségét is elveszitette átmenetileg. Nice. Sebaj van rendőrség Amersham-ban is. Menjünk oda. Jó. Nem tudjuk hol van. De azért csak menjünk majd meglesz. Egy police station-t csak megtalálunk már. Harmadszori útbaigazitásra valóban sikerült is meglelni az épületet, negyedszerre azt is megtudtuk hol van az erőditmény bejárata. Bemegyünk. Rendőr bácsi kikapja a kezünkből a papirokat és elrohan hogy ő most majd jó gyorsan csinál nekünk egy időpontot. Tiz perc múlva visszajön és felir nekünk egy telefonszámot hogy azon kérjünk magunknak időpontot. Jó. Hazajövünk, telefonra rácsüccs. A megadott számon kapunk egy újabb telefonszámot hogy azt hivjuk fel az appointment miatt. Felhivjuk az új számot itt gyorsan adnak nekünk egy még újabb számot hogy oda forduljunk a problémával. Szilvi felhivja a harmadik számot is. Masina veszi fel (útáljuk) elsorol egy rakás opciót amiből választani lehetne. Szilvi nem érti. Jó mondom akkor ebéd szünet. Ebéd után felhivom őket én. A felsorolásból én se sokat értek mivel rendőri ügyeket eddig magyarul se kellet intéznem nemhogy angolul. De sebaj végül csak eljutok egy ügyintézőhöz aki tovább kapcsol egy másikhoz majd az egy harmadikhoz. Itt végre elmondhatom mit is szeretnék. Sajnos az ügyintéző valahogy az istennek se akarja megérteni hogy miért akarunk mi a kanadai criminal record check-hez itt angliában újjlenyomatot vetetni. Nem is tudom talán azért mert itt élünk. :-)) Itt végül elfogyott a cérnám és odadtam Szilvinek a telefont hátha ő dülőre jut az illetővel. Sikerült is. Kaptunk is időpontot két hét múlvára egy tőlünk ötven mérföldre lévő hivatalba. De azt is felajánlották hogy vegyük fel a kapcsolatot a Metropolitan Police-val másik nevén a Scotland Yardal. Köszöntük ebből nem kértünk. Inkább autózunk ötven mérföldet két hét múlva. És persze fizetünk mint a katonatiszt. Mert kettőnk ujjlenyomatai potom 120 fontba kerülnek mindössze. Aztán kb. ugyanennyi lesz minden egyes többi irat is. Mert az államnak is élnie kell valamiből ugyebár.
Addig is hétfőn bemegyünk a londoni magyar nagykövetségre és megpróbáljuk útjára inditani a magyar erkölcsi bizonyitvány kérelmünket is. Elvileg lehetne intézni postán is, de mivel hiányosak az oldalon fennt lévő informáciok és mert a magyar dokumentumokhoz gyerekkorom óta szinkrontolmácsra van szükségem igy inkább bemegyünk és megpróbálunk arcból-arcba zöldágra vergődni a követséggel. Elvileg két hónap alatt meg is fogjuk kapni majd.....
Ha ez sikerül akkor már csak az angol erkölcsit kell beszereznünk. Ehez mindössze annyi kell hogy egy személy aki lehet ügyvéd, könyvelő, orvos, rendőr, stb. egyéb hivatali szerv irjon alá nekünk hogy ismer minket két éve legalább. Azt hiszem ismét Márk volt iskola igazgatóját fogjuk zaklatni, mert ő az egyetlen ilyen aki mindkettőnket ismer. Reméljük aláirja. És erre már csak húsz napot kell majd várnunk. Ha mindezeket sikerül elintéznünk akkor a többi már gyerekjáték lesz...... :-))

Mivel ez a blog rólunk szól néha kéne irnom magunkról is meg az életünkről, megy ilyenek. Nos elvagyunk szépen mint befőtt a polcon. Néha kicsit türelmetlen ez a befőtt nem mondom mert alig várjuk a kanadai papirok vissza igazolását hogy végre tisztábban láthassuk a jövőt. Hogy tudhassuk végre merre tovább. Mert igy most csak lógunk a levegőben és semmibe nem merünk kezdeni nem tudván itt leszünk e még holnap is. (na jó ez igy túlzás, de ha igaz amit irtak hogy akár hat hónap alatt is lezavarhatják az emigrációs procedúrát.....) Szóval várunk. Az eső meg esik. Merthogy ez itt Anglia és most épp szezonja van az esős évszaknak. A hétvégén meg amúgy is fene nagy viharok jártak erre, de mi itt egész jól megúsztuk leszámitva hogy álló nap sötét van és zuhog. Csak a ház körüli kerités adja fel lassan a gravitációval való küzdelmet, de ott szerencsére nem parkol senki.....
Amúgy valami kórság mászik kis családunkban. Szó szerint mászik mert nem siet sehova. Én kezdtem két napost torokfájással, majd a fiam átvette tőlem és benne fájt tovább. Méghozzá eléggé ahoz hogy ne egyen egész nap és délután aludjon ami négy éves kora óta nem szokása. Szilvi az egyenlőre csak fázik mint a vadászkutya, de azt egész nap a jól befűtött lakásban termopulóverben. Egész nap aludnánk, de közben nem tudunk. Éjjel három órányi egyben alvás már ajándék. Mintha csak babánk lenne aki nem hagy aludni.....pedig nincs. Na, hát ezért mutogatok inkább scrap oldalakat. Azok sokkal érdekesebbek. Szerintem.