Séta

Egy ideje rászoktam a mindennapi kis egészségügyi sétákra és legalább egy órát, vagy többet mászkálok kint a levegőn, mikor hogy adódik. Őt évvel ezelőttig ez ugye nem volt nagy szám, hisz a hétköznapok része volt. A gyereket hozni-vinni a suliba biztositotta a napi két óra minimum gyaloglást. Ha vásárolni is kellet akkor 3-4 órányi talpalás is befigyelt egy nap. Aztán a gyerek high school-ba ment és szépen megkért ugyan ne kisérgessem már őt, mert az ciki. Hát nem tettem. Csak épp nem is pótoltam az igy kiesett mozgást. Ennek immáron öt éve és rá kellett jönnöm hogy a fizikai állóképességem a nullával egyenlő lassan. Mert hiába a házimunka, az nem olyan. Szóval az erőnlétem vissza bűvölése érdekében elkezdtem minden nap sétálni. Meg tornázni. A Norbi féle duci tréninget pont a hozzám hasonlóknak találták ki. A kettő együtt idővel remélhetőleg meghozza a kivánt eredményt.
De visszatérve a sétához, fényképezőgép nélkül nem indulok el. Fiam úgy is mindig azzal csúfol hogy Google map fotózást tartok. :-)) Ha azt nem is, de kattogtatok ha valami megfoja a szemem. Járkálok most puccosabb és kevésbé puccosabb helyeken is. De mindenhol akad valami, ezekből szemezgetek most.

Kódfejtőt kérek!

Loft lakásnak elképzelném.

 

Ilyen is lehet egy aluljáró.

Ide bemennék körülnézni, de félő nem látnának szivesen...

Azért egy-kettőt úgy megnéznék belülről is.

Ha csak messziről is, de paaaciiiik! :-)

Falu végén....

Egy kis "napsütés" a borús időben:







Szeretem bámulni a mindenfelé elterülö repce táblákat, mert akármilyen borongós idő is van ez a látvány kicsit megmelenget, jobb kedvre derít.

Még nem is meséltem hogy új helyet találtam itt nem messze tőlünk. Eddig mindig csak a kocsiból néztem mikor mentünk Hemel Hempstead-ba. Szilvi pedig azt mondta ott tehenek szoktak időnként legelni. Hát a nyári szünet utolsó hetében én úgy voltam vele tehenek ide vagy oda egyszer menjünk el megnézni Márkal mi van ott. Végül nem bántuk meg mert hatalmas bekeritett füves, parkos hely picike játszótérrel. És igaz fiam már kifelé nő a játszóterezésből, de azért élvezte nagyon hogy itt szinte nem volt senki, hatalmas terület lehet focizni, frizbizni gond nélkül. És nem utolsó sorban nincs minden össze tojva a madarak által mint a kacsás parkban. Mert bár imádjuk etetni őket, de ugye az is velük jár hogy az egész terület egy nagy kacsa vécé. Igy nemhogy mezitlább, de még cipőben is érdekes a közlekedés. Na, hát itt az új parkban lehet mezitlábazni, sőtt a domboldalról legurulni is a bátraknak. :-))
Ilyen elölről:

Van hely bőven.:-))


Ilyen hátulról:


Végül Márk inkább két lábon jött le mint gurulva, mert fönt a dombon már szúrósabb volt neki a fű.


Mindent összevetve vissza fogunk ide járni, mert gyönyörű, csöndes és még közel is van kb. 20 perc gyalog tőlünk.

Már néhány hete felfedeztük hogy elbújva a városban van nekünk itt egy darabka "vad" természet. Ma úgy döntöttem kézenfogom a fotó masinámat és Márkal körbe sétáljuk kicsit. Annyi mindent fotózok miért pont ez maradna ki? :-)) Gyerekem úgy is odáig van a vizért igy tetszett neki.



Mivel a város kellős közepén folyik ez a patakocska igy némelyik telek lakói abban a kiváltságban részesülnek hogy kapnak egy kis saját bejáratú patakot a kert végébe. A viz közlekedését még a keritések épitésekor is figyelembe vették.

Szemérmes tipus vagyok de az angolok se szeretik ha bele másznak a privát szférájukba igy kertbe kukucskálós képek nem készültek, bár lehet egyszer rászánom magam. Talán...Mindenesetre szépek vannak.:-))
Aztán Márk kérésére szabályt szegtünk és megetettük a parkban a kacsákat. Ez tavaj nyár óta tilos mert túlnépesedett a populáció. Idén láthatóan kevesebben vannak már de azért még igy is szép számban.



Amúgy mások is megszegik rendszeresen a szabályt.Igy ez egyszer megtettük mi is. De hát ki tudna ellenálni ilyen kis pelyhes kuncsorgóknak.

Ez a kis vadóc pedig kimondottan élelmes volt pedig a nagyok mindent elkovettek hogy nehogy falatkához jusson. Talán épp ezért de mindig a legnagyobb darabokra bukott. Elmarta és futott is vele messzire, majd mikor lenyeldekelte akkor jött a következő fordulóra.

Ezek a kanadai vadludak pedig kenyér helyett beérték volna a farmer kabátom gombjaival is. Szerencsére egyet se sikerült le lopniuk a kabátomról pedig igencsak igyekeztek.:-))

Ma végre kisütött a nap egy kicsit. Gyorsan kimentünk a parkba játszani. Nagy melegünk azért nem volt, de úgy is rég jártunk kint. Fiam kissé csalódottan konstatálta hogy lassan mindenből kinő. Illetve azt is hogy nincs a legjobb kondiban. :-))


Nekem borzasztó furcsa hogy itt a kisgyerekesek csak "délutános műszakban" parkoznak. Igy délelőtt fél tizkor még minden tök üres.


Viszont megint vannak kiskacsák. :-)) Gyerekem nem és nem képes megérteni hogy nem kivánják hogy össze taperolja őket. :-))