2011. augusztus 16., kedd

Beilleszkedés-nyelvtanulás-iskolai felzárkózás

Mivel mostanában többen megkerestek e témában igy irok kicsit erről is. Leginkább a gyerek kapcsán. Tehát elsőként egy kis visszatekintés:
Aki elejétől kezdve olvas az tudja hogy a fiamnak volt egy pici előnye a nyelv terén, hiszen három évig éltünk Kanadában 2000-től 2003-ig. Onnan mire hazatértünk Márk (akkor 5,5 éves volt) jószerivel csak angolul beszélt. Értett mindent magyarul csak épp nem használta, mondván mindenki más angolul beszél. Aztán persze az otthon töltött 2,5 év alatt megfordult a dolog és az angol háttérbe szorult. Viszont végérvényesen sikerült megtanulnia magyarul. És ennek valahol örülök. :-)) Főleg hogy mindezt annak ellenére hogy magyar iskolának otthon még csak a közelébe sem engedték, mondván iskola alkalmatlan a nyelvtudás hiánya miatt.
Aztán 2005 augusztusában kiköltöztünk ide Angliába. A kezdetekről bárki olvashat ITT. Mivel először Londonban éltünk igy ott szembesültünk először az angol iskola rendszerrel és annak hátrányaival. Vagyis hogy nem vették fel sehova, mindenhol várólisták vannak. Igy jobb dolog hijján nekiálltam otthon megtanitani őt irni-olvasni. Persze magyarul. Mert az anyanyelvünkön is épp elég nehéz volt ez, (nem vagyok tanár) igy az angolt nem mertem megkisérteni. Főleg hogy eddigre már tudtuk a brit angol meglehetősen különbözik a kanadai angoltól. Szóval otton tanulgattunk irni-olvasni, meg alap szinten számolni. Végül 2006 januárjában felvették Márkot egy tőlünk kicsit távolabb eső iskolába. Anno ezt irtam erről: "Akkor nagyon örültünk neki, de később be kellet látnunk hogy nem a legjobb választás volt. Fiam jószerivel egyedüli fehér gyerekként az osztályban először érdekes volt, majd két héttel később már céltábla. Rendszeresen belekötöttek, megverték. Végül a szüneteket a wc-ben bujkálva töltötte. És egyre jobban utálta az iskolát. Közben a tanárnéni felhivta a figyelmemet azon apróságra miszerint jó lenne ha megtanitanám a fiamat angolul olvasni. Én?!?! Kérdeztem. Hát igen, felelte ő mert hogy erre neki mint tanárnak nincsen ideje. Na ekkor rendült meg végleg a bizalmam a Preston Park School-ban. Holott az angol iskola rendszer ellen már akkor is berzenkedtem mikor kiderült hogy ők nem veszik tekintetbe egy gyerek előéletet vagyis iskolázottságát (a mi esetünkben ennek teljes hiányát) illetve a nyelvtudás béli hiányosságokat sem. Egyedül a gyerek életkora érdekli őket aszerint kapja meg a évfolyam beli besorolását aztán vagy megszokja vagy megszökik. Mi megszöktünk, igaz csak pár hónappal később."
2006 májusában sikerült végleg kiköltöznünk Londonból ide Chesham-be. Itt kb. tiz perc alatt beirattam Márkot jóformán az első utamba eső iskolába. Ez a kis apróság sokmindent elárul szerintem a London-vidék különbségekről. Mint ahogy fentebb is irtam, kizárólag a gyerekek életkorát veszik figyelembe igy Márk kapásból negyedik osztályba került. Mi is tartottunk a dologtól főleg hogy már tanév vége volt igy alig két hónapot töltött el negyedikben és már kezdhette is az ötödik osztályt. De mivel a két hónap alatt szerzett néhány barátot igy a tanárok azt javasolták hagyjuk menni a dolgokat a maguk útján vagyis ne kérjük hogy tartsák őt ott negyedik osztályban. Hallgattunk rájuk.



Az iskola biztosit az angol nyelvel küzdőknek külön tanárt. Igy a fiam főbb tantárgyai az első két évben az angol és a matematika lettek. A többit hagyták hogy a háttérbe szoruljon, a nyelvi felzárkóztatás a fontos. Az itteni tanterv szerint rengeteget olvasnak. Minden nap hozott haza kis 10-15-20 oldalas könyvecskéket amiket közösen elolvastunk itthon, majd néhány mondatos összegzést kellet irnia róla. Ezek az olvasmányok idővel rendes könyvekké nőtték ki magukat ahogy fejlődött. Mindig dicsérték hogy jól halad. Igy mire ötödik osztály végén jött az 11+ vizsga jobban teljesitett mint azok a gyerekek akik elsőtöl kezdve ide jártak. Igaz még ez sem volt elég ahhoz hogy szabadon választahassunk high school-t a számára. Chesham-ban érdekes az iskolák elosztása. 5-6 primary school-ra jut 2 azaz kettő darab high school. Abból az egyik egy magas felvételi követelményeket támasztó és egy "mezei". Márk ez utóbbiba lett felvéve. De mielőtt átkerült volna, a hadodik osztályban nagyon keményen tréningezték őket arra hogy a következő évben már "nagyok" lesznek. Fiam sokat berzenkedett akkoriban ez ellen. Holott később rájöttünk kellet ez a felkészités. A high school mindenféle tekintetben más mint a primary. Itt már bizony vérre mennek a dolgok. Mig a primary-ban figyeltek rájuk, felügyelték és fegyelmezték őket addig a high school-ban ez épp csak nyomokban fellelhető. Valahol érthető a dolog hisz mig a primary-ba kb. 150 gyerek járt addig a high school-ba 800 és 1500 közötti létszámok vannak. Ez érthetővé teszi hogy itt bizony már keményebb a világ. Mindennaposak a verekedések és a durva játékok. Az itteniek ezt természetesnek veszik mondván hogy ez is az életre késziti fel a srácokat. De azért sok gyerek szenved ettől. Márknak több mint két évébe telt mire lelkileg és fizikailag is elég ellenáló lett hogy újra ide is beileszkedjen. Új barátokat szerzett. Tanult. Itt is ugyanúgy biztositottak számára a tanitási időn bellül külön angol és matek órákat. Igazából ezt ő már eléggé kikérte magának mondván hogy a jegyei jók és az angolt is lassan anyanyelvi szinten beszéli. És ez igy igaz, hamisitatlan Buckighamshire-i tájszólása van. :-)) Szeptemberben kezdi a tizedik osztályt az új tanmenet szerint. Erről már irtam ITT.
Közben az iskolát átkeresztelték az előkelő Academy névre ezzel is jelezvén a szinvonal emelkedését. Persze új egyenruha is jár a névvel. De azt majd csak szeptemberben tudom megmutatni. Ez még a régi:


Jelenleg nyári szünet van a suli csak szeptember 7.-én kezdődik újra igy a srácok élvezik a hat hetes nyári szünetet. Mai gyereként a Skype-n lógva tartják egymással a kapcsolatot. Fiam továbképzést ad a barátainak számitógépes ismeretekből, illetve csereberélik egymás között a játékokat. Jól érzi magát. Itt van itthon. :-))

7 megjegyzés:

Romesz írta...

Tetszik a beszamolo (bemutato) a helyi iskola jellegerol.

Ziebi írta...

Nagyon örülök hogy Márk végre megtalálta a helyét. Mikor írtad hogy bántáj, nagyon aggódtam érte. Csak így tovább! :)

nuca írta...

Ügyes fiad van! Gratulálok, csak így tovább!:)

Csilla írta...

Csak igy tovább, nagyon ügyesek vagytok!

Nekünk nem voltak ilyen buktatók, de sajnos gondok mindenhol vannak, itt is nálunk.

Örülök, hogy Márk győztesen kerül ki ebből a nagy csatából!

Szoffy írta...

Emlékszem még arra, amikor olvastam, hogy milyen nehéz volt Márknak és folyton piszkálták...jó, hogy ez már csak a múlt :)

Orsi (globalgrover) írta...

nagyon erdekes volt olvasni milyen nehez volt a beilleszkedes. le a kalappal a fiu elott. nem egyszeru ilyen helyzettel szembesulni.

Jó Sir Robin a bátor írta...

Ügyesek vagytok, gratulálok a gyerkőchöz :)