Nem birtam megállni muszáj voltam játszani kicsit az egyik délelőtti képel. :-))
Kellékek: Seachell

Már néhány hete felfedeztük hogy elbújva a városban van nekünk itt egy darabka "vad" természet. Ma úgy döntöttem kézenfogom a fotó masinámat és Márkal körbe sétáljuk kicsit. Annyi mindent fotózok miért pont ez maradna ki? :-)) Gyerekem úgy is odáig van a vizért igy tetszett neki.



Mivel a város kellős közepén folyik ez a patakocska igy némelyik telek lakói abban a kiváltságban részesülnek hogy kapnak egy kis saját bejáratú patakot a kert végébe. A viz közlekedését még a keritések épitésekor is figyelembe vették.

Szemérmes tipus vagyok de az angolok se szeretik ha bele másznak a privát szférájukba igy kertbe kukucskálós képek nem készültek, bár lehet egyszer rászánom magam. Talán...Mindenesetre szépek vannak.:-))
Aztán Márk kérésére szabályt szegtünk és megetettük a parkban a kacsákat. Ez tavaj nyár óta tilos mert túlnépesedett a populáció. Idén láthatóan kevesebben vannak már de azért még igy is szép számban.



Amúgy mások is megszegik rendszeresen a szabályt.Igy ez egyszer megtettük mi is. De hát ki tudna ellenálni ilyen kis pelyhes kuncsorgóknak.

Ez a kis vadóc pedig kimondottan élelmes volt pedig a nagyok mindent elkovettek hogy nehogy falatkához jusson. Talán épp ezért de mindig a legnagyobb darabokra bukott. Elmarta és futott is vele messzire, majd mikor lenyeldekelte akkor jött a következő fordulóra.

Ezek a kanadai vadludak pedig kenyér helyett beérték volna a farmer kabátom gombjaival is. Szerencsére egyet se sikerült le lopniuk a kabátomról pedig igencsak igyekeztek.:-))

Ma végre kisütött a nap egy kicsit. Gyorsan kimentünk a parkba játszani. Nagy melegünk azért nem volt, de úgy is rég jártunk kint. Fiam kissé csalódottan konstatálta hogy lassan mindenből kinő. Illetve azt is hogy nincs a legjobb kondiban. :-))


Nekem borzasztó furcsa hogy itt a kisgyerekesek csak "délutános műszakban" parkoznak. Igy délelőtt fél tizkor még minden tök üres.


Viszont megint vannak kiskacsák. :-)) Gyerekem nem és nem képes megérteni hogy nem kivánják hogy össze taperolja őket. :-))

A sors fintorai....ismét. A Bristol-i magyar fiúknak kell a férjem. A jelek szerint eléggé kell ahoz hogy alkut kössenek saját magukkal azaz hajlandóak normális fizetési határidőket adni. Előszőr azt akarták hogy folyamatosan dolgozzon (öt hetes munkáról van szó) vagyis hogy 7 napot egy héten. De igy akkor nem láttuk volna egészen szeptemberig. Plusz Márk szülinapja is elmaradt volna miattuk. Arról nem beszélve hogy a gyerek igy is rosszul viseli ha csak hétközben is nem kapja meg a napi betevo apázást nemhogy még hétvégén se. Szóval Szilvi mondta hogy így nem vállalja, csak úgy ha rendes öt napos munkahétben dolgozhat és hétvégére haza tud jönni hozzánk. Belementek. Úgyhogy férjem ma délután ismét oda utazott. Tehát ha minden jól megy és nem jön közbe semmi akkor néhány hétig szalma özvegy leszek.
Persze a fiam itthon van hisz végre szunet van a suliban. De majd megyek vele parkozni, bringázni hogy elfoglaljam ne legyen ideje az apját hiányolni. Bár attól még ő úgy is hiányolja. :-) A többi meg majd menet közben kiderül....

Megszületett a második hagyományos oldalam. A téma persze még mindig Wales. :-))


Igazából nem vagyok teljesen elégedett hisz tudom (már előre tudtam)kevesebb képpel több/jobb lett volna. Mindenesetre van még mit tanulni, de már mindenképp látom hogy az én igazi világom az a digi lesz. Mert ott nem lehet elpazarolni a drága alapanyagot még szándékosan se és a képeket se fogom összefogdosni barna tintás kézzel. :-)))





A felhasznált anyagokról is kéne irni valamit(legalábbis illenék): Az alap hullámkarton papir "meghámozva" és tintázva, papirok K&Company-tól, gombok a varrósdobozomból, belépőjegy a kastélyból, virágok a városi fontos boltból. A papirokat téptem, gyűrtem, tintáztam, reszeltem. Na ilyet se irtam még igy le. :-))
Ja és fiam nagy örömére még a virágokat is összetintáztam. Szerintem igy sokkal jobban festenek. :-))

Viszont roham léptekben ki kéne agyalnom valami üdvözlő lap szerűséget a fiam szülinapjára. Csak azt nem tudom mikor csinálom meg mikor itt lóg egész nap a nyakamon.:-) Mmmmm. Na majd valahogy ezt is megoldom....

Limonádé díj

Tegnap ismét egy díjat kaptam Csutitól és Merikától. Ez úton is köszönöm nekik! :-))



A játék pedig:
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Nevezz meg legalább 10 blogot, akiknek szeretnéd ezt a díjat odaadni.
3. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat.
4. Hagyj üzeneted a díjazottjaidnál, hogy tudjanak róla.
5. Írd ki a blogodra, hogy kiknek küldted el a díjat.

Ahogy körbenéztem a blogokon scrapper körökben már mindenfelé járt a díj, de azért mégis szeretném tovább adni. Így én megprobálok keresni öt (igen csak öt) olyan emberkét akinél talán még nem járt a díj és akik örülnének egy felfrissítő limonádénak.
Az én jelöltjeim:
Judit, Manka, Hicudzsi, Euthymia, Csilla.

Elkészült a "csipkék" oldalpárja a Cardiff őrzői.


Más. Délelőtt tepsi mérgezést kaptam. Magamnak tett igéretem betartva végre megsütöttem a töpörtyűs pogit. Hirtelen felindulásból három tepsivel sikeredett. Aztán hogy a család éhen ne vesszen sütöttem még három tepsi pizzát. Akárhogy is számolom ez több mint sokkkk lett a végére. :-)) Mindenesetre van mit csemegézni....

Megint scrap oldalak. Férjem szerint biztos nagyon megfogott a Castell Coch hogy két oldalt is készitettem ugyanazon képekkel róla. Háát mond valamit....

És a Cadriff Castle "csipkei" azaz apró részletek kiemelve. Mert nem lehet melletük szó nélkül elmenni.

Gyorsan finomat

Ha éhes vagy és szeretnél gyorsan finomat....akkor végy
30-40dkg töpörtyűt
3 fött tojást
1 fej vöröshagymát.
Daráld le őket húsdarálón, adj hozzá izlés szerint kevés mustárt, sót, borsot
kend friss fehér kenyérre és élvezd. :-))

A töpörtyűért ezúton is köszönet Osziéknak! Holnap pedig töpörtyűs pogácsát fogok sütni
végre! Nyami!

Reggeli beszélgetés:

- Nyuszifüle ideje öltözni, fejezd be a játékot. - mondom neki.
Kistányérnyi szemek. - Miért Mami megyünk valahova?
- Te mész drágám....iskolába.
Gyerek néz rám tágranyilt szemekkel, majd koppan az érme....ma van az utolsó tanitási nap. Teljesen elfeledkezett róla! :-))

És megint eszünk. :-)) Bableves ahogyan én készitem:


Ha csülköt nem is de egyfajta füstölt paraszt sonka szerűséget lehet kapni. Meg szerencse! Mert különben nem tudom miből csinálnám. Megmutatom, igy néz ki még új korában:


Felszeletelve BBQ megsütve sem rossz ám! :-))

Jó szokásom szerint kotlászok a neten. Szeretném ugyanis kideriteni hogy kedvenc teáskanna sorozatomból hány példány létezhet. Csak hogy mire számitsak...:-))
Persze a választ még nem találtam meg viszont találtam helyette más csemegézni valót.
Hát nem gyönyörűek?







Itt a boltjuk. Lehet csemegézni. Mondjuk a többségük nem épp olcsó jószág. Ezért is vásárolok ugye inkább car boot sale-n. :-))
Az extremitások kedvelőinek pedig egy blog ugyanebbe a témában.
Most pedig megyek tovább kotorászni az én kis Village sorozatomat.

Tegnap ebéd után páromra rájött a mehetnék. A reggeli eső után kicsit kisütött a nap igy felkerekedtünk és "sétálni" vittük az autót. :-))
Semmi előre tervezett kötött program csak mentünk bele a vakvilágba. Márk nagyon élvezte hisz hiába lakunk vidéken azért mégis városias az életünk. Most láthatott végre kézközelből gabonát. Bámultunk teheneket akik tényleg kiváncsiak és egyre közelebb jöttek. Vívtunk bogáncs háborút. Ez utóbbiról nincsenek fotók mert mindhárman őrült módjára hajigáltuk egymásra az épp virágzó bogáncs gombócokat. :-))
Végül teljesült az előző kirándulásról maradt kivánság és nézhettünk vizet testközelből. Na jó nem a tengert hanem csak egy csatornat. De viz és közel lehetett menni, bele lehetett pancsolni. És olyan jó illata volt a tájnak hogy csak na! Nagyon élveztem. Kár hogy szagokat, illatokat nem lehet fotózni. Annyira hozzá tartozik számomra a képekhez a szimatszervi "látkép" is. Igy viszont be kell érni mindeninek csak a "sima" képekel. :-))

Mivel ma már muszáj voltam főzni valamit igy újabb recept oldal született. Ezúttal nem olyan elegáns mint az előző, de azt hiszem ez a stilus jobban passzol egy magyaros-parasztos egytál ételhez. Mindenesetre mi nagyon szeretjük.

Verascrap és SheDevil mesés készletei már régóta kedvenceim, de eddig úgy éreztem hiányoznak a hozzávaló képek. Hát most már nem hiányoznak. :-))) Igy elkészült ez az oldal:

És hogy legyen utikönyvbe való oldal is Cajolin hátterével elkészült ez:

Persze lesz még néhány oldal, de ezek most nagyon gyorsan ki kívankoztak belőlem.:-))

Kirándulás -Wales

Nem is tudom hol kezdjem a tegnapi napunk leírását. Talán ott hogy kirándulni voltunk! :-)) De nem csak úgy effektíve kirándulgattunk. Már többször meséltem hogy férjem néha alkalmi csomag szállitást végez Oszi barátunknak. Ezúttal is ebből indult a dolog. Hogy el kellene menni néhány csomagért. Kiderült hogy a cím Wales-ben van. Egyből fölcsillant a szemünk hogy akkor összekötjük a kellemest a hasznosal és kirándulunk végre egyet. Hisz Wales-t látni régi álmom volt. Ezért aztán tegnap hajnali hatkor kocsiba ültünk és neki indultunk.
Mivel nem volt lehetőségünk ott éjszakázni igy muszáj voltam mindent ami érdekelt bele zsúfolni ebbe az egy napba. Persze az időjárás az hozta a szokásos formáját mindenféle ígérgetés ellenére. :-))
A csomagok felszedése után első uticélunk a Castell Coch volt amit hivnak Red Castle-nak is nem tudom miért illetve Fairytale kastélynak is na ezt már inkább megértem hisz valóban úgy néz ki mintha a meséből felejtették volna itt.
Ugye irányítószám navigátorba beüt….erre közli hogy a kastély a semi közepén van.:-)) Mondom jó semi gond a sateliten ahogy néztem körben erdő veszi körül biztos ez a baja. Elindulunk, majd a navigátor egyszer csak az autópálya kellős közepénél jelzi hogy szerinte célhoz értünk. Néztünk mint az a bizonyos boci az újkapura. Aztán addig tekergettem a nyakam míg (persze közben 70 mérföld/óra sebeggégel közlekedtünk) fel nem tudtam nézni a melletünk elsuhanó hegyoldalra. Hát ott volt a kastély fenn a tetején!

Útjelző táblák ugye minek. De addig csalinkáztunk amíg nem találtnk egy kiírást hogy na arra kell menni. Férjem előszőr alig akart behajtani mikor oda értünk végre mert tiszta civil birtoknak tűnt kívülről. Végül csak bemerészkedtünk és az erdő közepén ott találtuk ezt:



Látszatra középkori de valójában az 1800-as években épült. Lord Bute és családjának.
Nem túl nagy de nagyon szép és még szebbé teszi körülötte az erdő. Mindent összevetve tudnék itt lakni. :-))

Mikor kibámészkodtuk magunkat tartottunk a gyepen egy rövid ebéd szünetet, majd irány a következő uticél ami nem más mint egy skanzen azaz a St. Fagans - National History Museum. Navigátor ismét közli hogy uticélunk a semmi közepén leledzik. Jó, mondom legfeljebb autózunk. Végül gond nélkül megtaláltuk. Meglepetés. Ingyen van a belépés csak a parkolásért kell fizetni. Már régóta vágytam megnézni egy angol skanzent. Egyszerűen kiváncsi voltam a különbségekre. Mivel otthon visszajáró vendégek voltunk mind a Szentedrén lévő mind az Ópusztaszeri skanzenba. Nos, megállapíthattuk hogy nem sok különbség van ami a parasztházakat illeti. Leginkább az építő anyagok terén vannak eltérések hisz amíg a magyar paraszt vályogból és agyagból épitette házait addig az angol ugyanezt kövekből néhol sziklákból tette. Viszont az XIX. századi városrész az valami gyönyörű volt!



Következő uticél már maga a megyeszékhely volt azaz Cardiff. Ott is konkrétan a Cardiff Castle volt amire fentem a fogam. Bent a városban szembesültünk azzal igazán amit már előtte is tapasztaltunk vagyis hogy mintha egész Wales-ben egyszerre jött volna rá mindenkire az útfelbonás, épitkezős, felújításos mizéria. Azaz mindenhol minden le van zárva és el van keritve. Plusz a hétvégén rendezik a Cardiff Festivált is de ennek hátulütőjével a kikötőben találkoztunk igazán.
A castle az számomra fura módon a belváros kellős közepén áll. Saját parkolóval természetesen NEM rendelkezik. Aki járt már a szigeten az tudja ez mit jelent. De végül is szerencsénk volt hamar el tudtuk dobni az autót. Majd irány a vár amiről leginkább azt lehet elmondani hogy egy római erőd egy középkori vár és egy victoriánus palota érdekes keveréke. Az alapjait a Krisztus után az első évszazádban rakták le a rómaiak, majd épitgették tovább a negyedik századik. Ez után az idő pora befedte egészen a tizenegyedik századik mikor újra felfedezték a normanok és ha már ott volt “újrahasznosították” és a meglévő romokra épitkeztek tovább. Innentől kezdve lényegében folyamatosan folyt a bővités és a tovább épités egészen az 1800-as évek végéig. Jelenleg igy néz ki:







Ezek után az utolsó állomásunk a kikötő volt. Mondván ha már a tengerparton járunk akkor nézzük meg a nagy vizet.

Lehet a fáradság is közre játszott, de ez elég nagy csalódás volt nekünk. Az egész környék le volt zárva a hétvégi fesztivál miatt. Amit szabadon hagytak területet az meg…..nem sok volt. Igazi tengerpart ugye nincs is legalábbis ott nekünk több száz méteres körben minden be volt épitve. Mindenhol kikötőhelyek kisebb és nagyobb hajóknak. Így aztán úgy döntöttünk hogy tovább nem is kisérletezünk, főleg hogy amúgy is késő volt már minden zárt befele. Így hazafelé vettük az irányt. Kilencre haza is értünk. Mondhatni szép hosszú napunk volt. Még csak annyit fűznék hozzá hogy ennyi csigalépcsőt utoljára akkor másztam mikor megnéztem az Esztergomi székesegyház kupoláját belülről.:-)) Szóval mára kellemes izomlázzal ébredtem. :-)) Ja és elég fura volt az ország az országban érzés. No meg hogy mindenhol a helyi nyelven van kiírva minden, angolul meg csak elvétve. Aki ott szeretne élni annak bizony az angol mellé a walesi nyelvet is meg kell tanulnia.
Ha valaki mégtöbb képet szeretne mindezekről nézegetni az megteheti itt.