Blogruha. Már megint. :-))
Kicsit sötét a háttérszin tudom, de a fotó igy adja ki magát.
Felhasználtam:
Happyscrappy_scrapbook
Honey_Designs_Waiting_For_New_Moon
illetve könyves fotó a netről ollózva.

A témája pedig adott, ami jelenleg leginkább foglalkoztat írás-olvasás. Tudom-tudom a blogra manapság keveset írok. Illetve hogy pontosabb legyek a blogot írom keveset. Mást, máshol elég sokat írok. Hogy mit? Na ez az ami jelenleg nem publikus. Ennyire nem bátor az én szívem. :-)) De egyszer talán....

Hírek

Jó és rossz hirek úgy vegyesen távirati stilusban:

A vállam lassan, de gyógyulgat. Már nem fájdalom csillapitókkal alszom.
Van végre meleg vizünk. Igaz csak második fordulóra sikerült a bojlert megcsináltanunk. Elsőre nem nyert.
Szilvinek felrobbant a gépében a tápegység. Szerencsére semmi mást nem rántott magával.
És végül de nem utolsó sorban elutasitották a kanadai emigrációs kérelmünket. Szerintük a szakmunkásbizonyitvány az nem az ami. Érdekes az angolok tudták mi az és el is ismerték.
Hát ez van. Egy álom véget ért. Viszont innentől kezdve elkezdhetjük épiteni az itteni életünket. Mert igy itt maradunk. Végleg.
De ez nem baj. :-)

Egyébként teljességel hihetetlen hogy már második napja 25 fok környékén van a hőmérő. Szóval nyár van. Mi pedig megállapitottuk hogy elszoktunk tőle. :-)) Persze mire gyereknek lesz nyári szünet addigra tuti véget ér ez a renitens időjárás....

Az a nagy helyzet hogy megint valami gebasz van a jobb vállamal. Az éjjel már aludni is alig tudtam tőle. A karom alig birom mozgatni. Szóval megint bal kezessé lettem avanzsálva én aki abszolute jobb kezes vagyok. Mrrrr.

Ezért igyekszem most gyorsan letudni tartozásomat, mert ki tudja mi lesz még.
Secima hivott játékra. Meg kell mutatni a 6. legrégebbi scrap oldalamat. Hát megmutatom...még elég kezdetleges ugye. :-)

2008-07-23-án tettem fel a scrap.hu oldalára.

Tinkmara blogjan olvashato az alabbi felhivas. Mivel magam is csatlakozom ezert megosztom veletek. Remelem sokan leszunk vegul. :-))

"Kedves KÉM^©-ek!

Múlt hétvégén, amikor a Freeblog főoldalára a Magyarok heted7 határon túl - 7 blogger a világ 7 tájáról összeállítást szerkesztettük, megfogalmazódott bennem, hogy talán nem lenne rossz ötlet összegyűjteni a világ különböző tájain blogoló magyar testvéreinket. Csak az én blogom linklistáján majd 50 külföldön élő, dolgozó, tanuló magyar blogja megtalálható. Segíteni kellene a bloggereknek rálelni egymásra, illetve az új naplóíróknak esetleg utat mutatni.

A Startlapon található néhány hasznos gyűjtőoldal, de a bloggerek valahogy elvesznek a rengetegben, holott sokkal több információt hordoznak ezek a webnaplók, mint bármilyen más túrisztikai weboldalkezdemény.

A gondolatot tett követte. :)) Megalakult a KÉM, a Külföldön Élő Magyarok blogregisztere. Ha van kedved feliratkozni a közös listára, kérlek akár itt a kommentben, akár emailben ezt jelezd nekem.

A következő adatokra lenne szükségem:

Blog szerzője: természetesen írói neved, vagy a saját, ahogy kényelmes és megszoktad

A blog székhelye

Blog típusa: ego, fotó, film, gasztro... stb. amennyiben vegyes, írd le mindet

Blog mottója: opcionális

A szerző a blogról: opcionális, ha írsz, annyit írsz, amennyit akarsz, nincs megkötés

A blog elérése: link

Kép: opcionális, lehet a portréd, blogod header-je, vagy egy kép, ami hozzád kötődik

Arra szeretnélek kérni Titeket, hogy adjátok át ezt az üzenetet a blogotokon a Ti ismerőseiteknek. Akár egy linkkel, akár úgy, hogy bemásoljátok ezt a posztot. Nagyon sokat segítene.

Előre is hálásan köszönöm az összefogást. Mutassuk meg, milyen jó kis közösség vagyunk!

KÉM©Tinkmara

Az elmúlt napokban érdekes megfigyeléseket végeztünk a lakás fűtése és a computerek közti összefüggésekről. :-))) Miszerint is ha a vezér gépünk éjszaka is működik (mert dolga van) akkor elég a fűtést 3-4 naponta egyszer bekapcsolni ahhoz hogy meleg legyen. Ha a gépnek nincs dolga és pihenésképp kikapcsoljuk akkor minden éjjel be kell kapcsolni a fűtést. Ergo, így lehet a jobbféle számítógépet fűtésre használni egy jól szigetelt lakásban. :-))))

Jó hír, hogy időközben született egy mosógépem! Mivel hiába vártunk, hogy a szintén beígért szőnyeggel együtt megérkezzen a mosógép így hétfőn végül leütöttem egy mosó-masát az ebay-on. Kedden délután haza is hoztuk és azóta mos mint a gép. :-))

Mostanában megint nem nagyon készülnek scrap oldalaim. Néha neki állok, aztán félreteszem. Ezt most kivételesen befejeztem. :-))



Tavaszodik....vagy mi. Legalábbis a növényzet érzi, rajtunk még elfér a télikabát...

Felhasználtam:
RR_CelestialBliss_AddOn
RR_PotOGold_AddOn
JH_Designer Pack
RR_FlourSack_AddOnKit
RR_FrontierDays_AddOn
feli_bos_wa

Egy kis "napsütés" a borús időben:







Szeretem bámulni a mindenfelé elterülö repce táblákat, mert akármilyen borongós idő is van ez a látvány kicsit megmelenget, jobb kedvre derít.

Dilemma

Az örök dilemma. Avagy levágjam vagy ne vágjam? Mármint a hajam. Vannak érvek és ellenérvek mindkét oldalon. Nem sorolnám fel őket mert a ti véleményetekre volnék kiváncsi.

2009 május.



2010 május.

Bármilyen hihetetlennek is tűnik, de tegnap volt a 20. házasági évfordulónk. Emlékalbummal ugye már tavaly készültem, igy idén ez elmaradt. Amúgy se állunk most úgy.....ezért helyette inkább függönykarnist szereltünk. :-)) Közben azon morfondíroztunk hogy milyen fura is ez. Mármint ha belegondolok Márk lehetne már régen nagykorú is.....fura, mert valahogy nem tűnik annyinak mint ahány év eltelt már felettünk közösen (összesen 24).
Szóval karnist szereltünk, meg függönyt. Angol függönnyel ne verjen az isten senkit! De azért megoldottuk. Én meg csak néztem hogy elég egy függöny egy óra a falon és egy kis virág és mindjárt kész egy barátságos étkező sarok.



Persze a szőnyeg még hiányzik és még fog is mert ahonnan vártuk onnan nem kaptunk. Szerencsére az a szürke padló izé, az nem beton igy nem is hideg.

Férjem is elkészült a maga kis kuckójával. Szilvi már évek óta nem szívleli a gyári számitógép asztalokat monván az sose olyan amilyen az adott helyre passzolna. Ezért jobb szereti őket maga barkácsolni. Igy minden a keze ügyébe esik és ott van ahol szereti.



Szóval igy telt az évfordulónk hivatalos része. A többi meg ugye nem publikus. :-))

GastroGlobe

Kedves blogtársunk Csilla kitalálta, hogy mi lányok kik olvasgatjuk egymás irásait, nyithatnánk egy közös gasztro blogot. Ez lett a GastroGlobe. Mivel semmi jónak nem vagyok az elrontója igy csatlakoztam én is a kis csapathoz. Recepjeimet pedig ezentúl ott is meg lehet találni. A blog linkje pedig bekerült ide bal oldalra a linktáramba. Jó csemegézést mindenkinek! :-))

Egy kis önbizalom növelő történet találtam az egyik kedvenc fórumomon. Megosztanám veletek:

Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ment ez így. Minden nap a vízhordozó csak másfél edény vizet szállított a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen látta el a feladatát. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni. A két év keserőség után
egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog belılem egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép
oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te locsoltad ıket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörő virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörőség nem ragyogná be a házamat.
Mindnyájunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények
vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindnyájunkban megvannak, teszik az életünket
olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.