Két év keresgélés után végre ismét teljesült az egyik vágyam és vasárnap új háztartási "alkalmazottal" gazdagodtam.
Már nagyon régóta nézegettem a varrógépeket, de úgy voltam vele kizárt dolog hogy én száz vagy mégtöbb fontot is adjak egy masináért. Mert egyszerűen nem. Igy maradt a szokásos megoldás hogy charity shopokban és car boot saleken nézelődtem, hátha egyszer elibém ugrik egy megfelelő példány. Sokáig egy Singerre fájt a fogam, de rá kellet jönnöm hogy azok többsége még nélkülözi a delejt azaz nem elektromos igy kézzel kell hajtani. Jobb esetben lábbal hajtós. De sajnos egy lábbal hajtós példányt pedig nem tudok hová tenni bármennyire is szeretem őket. (anno egy olyanon tanultam meg varrni és volt hű társam évtizedekig) Egy idő után úgy voltam vele hogy bármilyen elektromos varrógépre hasonlitó dologgal beérném. Mert bár kivállóan tudok kézzel is nadrágot felhajtani azért vannak esetek mikor a kézi varrás egyszerűen nem elég. Múlt vasárnap aztán végre megláttam őt. Ime a Tesó igy nagybetűvel. Ha már egyszer igy keresztelték el. :-))

Az elmúlt húsz-harminc évben némileg változtak a dolgok igy még előfordul hogy rossz helyen kotorászok rajta. De ettől függetlenül igazán jó volt tiz év kihagyás után végre ismét géppel megvarrni valamit. Mondjuk a tényt hogy kizárólag nagyitóval tudom befűzni...na azt még szoknom kell...de legfeljebb megkérem a fiamat, hogy fűzze be nekem...:-))