Megint nem szaporodnak a bejegyzések, mert hogy Hicudzsi szavaival éljek rám ült a "nyunyó". Egyszerűen nincs kedvem semmihez. Illetve mennék neki a világnak. Süt kint a nap, gyönyörű idő van mennék kifelé. De Szilvit nem lehet kirobbantani. Egyedül meg nem jó mikor tudod hogy a másik otthon ül. Igy én is itthon maradok, viszont idebent meg nincs kedvem semmihez. Se irni, se olvasni, scrapbookozni meg végképp nincs semmi kedvem ami azért fura mert közben hiányzik. De hiába próbálom csinálni csak tili-tolizok a hozzávalókkal de nem születik belőle semmi. Hát ez van jelenleg.... Kinomban az új Sims 3-ba menekülök. De tudom hosszú távon ez se megoldás nekem.De hogy mi a megoldás azt még nem tudom. Hétvégén itt voltak megint Osziék, de most annak se tudtam örülni igazából. Igaz amúgy is voltak tisztázni valóink, magyarán megérett az a bizonyos bili a kiboritásra. Hát kiváncsi vagyok mi lesz abból amiben megállapodtunk....

-->

"Gyula úgy érezte, hogy a tűzhely kíméletlenül süti a hátát s ugyanakkor a mellét is, ezért kicsit az ajtó felé húzódott.

– Hová mégy? – érkezett meg Nancsi néni az üveggel.

– Süt ez a sparherd…

– Szerencsétlen! Iszen nincs is befűtve…"
(Fekete István - Tüskevár)

Hát valahogy úgy vagyok én is mint Tutajos azaz "süt ez a sparherd". Pedig már két nap eltelt, de meg mindig. A vörösség se múlik....úgy festek mint aki meglógott a kannibáloktól ebéd készités közben....
Ráadásul az éjjel alvajárás alatt leeshettem a lépcsőn vagy mi, mert más okot nem tudok rá hogy mitől húzodott meg a vállam. Ennek következtében a jobb kezem félig használhatatlan. Mivel nem tudom a karom emelni illetve mozgatni. Pontosabban bizonyos keretek között mozog max. beszarok közben (bocs). Gépezni úgy tudok hogy bal kézzel főlhúzom a jobbot az asztalra ott elfektetem és alá tolom a billentyűt. A csuklóm hál istennek gond nelkül mozog. Viszont az egerezéshez két kéz kell. Mivel hülye fejjel totál jobb kezes vagyok igy bal kézzel nem tudok egerezni ezért most két kézzel egerezem. A működő bal ráteszi a jobbot az egérre és úgy a jobb máris kattinthat. Majd visszarak a billentyűre. Kicsit macerás de működik. :-)) A párom próbálta gyógy masszázsal javitani a helyzetet....azóta jobban fáj....

Mivel már tegnap is gyönyörűséges idő volt igy elhatároztuk hogy kihasználjuk az alkalmat és kimegyünk árulni a car boot sale-re. Fél nyolc előtt már ki is értünk, de ma minha mindenki meg táltosodott volna már nagyon sokan voltak, pedig elvileg csak kilenctől éri meg bejönni a vásárlóknak. Ezért mindjárt ki is pattantam hogy rezelváljak két asztalt magunknak amig még van miből. Alighogy elkeztünk kirámolni egyből meg is rohatak minket. Mikor minden kint volt igazából akkor jöttünk rá hogy a sok kacat csak a garázsban meg a szobában tűnt olyan soknak igy itt a többiek mellet határozottan kevés volt. Sebaj, végül is sokan csak a buli kedvéért csinálják. Igyekeztünk mi is annak felfogni. Végül is ha a kukába szánt dolgokból sikerül egy kis pénzt csinálni akkor abból baj már nem lehet. A nap szépen sütött, az emberek özönlettek. Dél felé már kezdett kissé felforrni az agyvizem, de hiába minden a zsúfolt placról nem lehet csak úgy meglógni. Végül fél kettő körül szabadultunk. Addigra szó szerint ropogósra sültem. A maradék lomot elfurikáztuk a recycle centerbe majd irány haza mert Szilvinek már kopogott a szeme az éhségtől. Itthon derült ki hogy a döglesztő meleg amitől oly rosszul voltunk az mindössze 21 fok volt. Ebből is látszik hogy túl régóta vagyunk itt......:-))) Én meg nem győzöm kencézni magam mert a leégett bőrőm úgy csinál mint egy kiszáradt szivacs akármit rákenek fél perc alatt eltünteti....
Ja és még valami, csak úgy lábjegyzetként. A cheshami magyarság ugye rendszeres látogatója és élvezője ezeknek a rendezvényeknek mégis úgy csinálnak mintha az itt való árulás valami szégyelni való dolog lenne. Nem tudom ha mindenki szégyelné az árulást hogy akkor ugyan hol vásárolhatnának meg kitől. Arról nem is beszélve hogy a garnitúra kétharmada úgy ment el melletünk mintha ott se lettünk volna, pedig mindenki ismer minket. Hát ennyit a külföldre szakadt hazánk fiairól....

Ha számitógépről van szó mindig érik meglepetések az embert. Például hogy mint egy rossz gyerek képes a sumákolásra. Tegnap délután ugyanis nekiduráltam magam hogy átnézzem az egy ideje félbehagyott Márk baba-albumot. Illetve akkor még úgy gondoltam hogy majdnem kész de igy utóbb rájöttem hogy tévedtem. :-)) Jólvan mondom akkor csináljuk, van most pár készlet ami nem hagy nyugodni igy muszáj leszek átvariálni a már kész album egy részét. Kinyitogatom a photoshop-ot, képnézőt, kiválogatom a feldolgozandó képeket......és ekkor kiderül hogy amiből dolgozni szeretnék készletekből azok bár úgy tűnik mintha, de valójában nincsenek is ott. Megvan a dosszié amibe raktam őket, a képnéző feltünteti az első képeket is a dosszién mintha valóban benne lennének. Aztán jön a lepetés mikor kinyitom a dosznyét akkor az bellül bizony tök üres! Szóval a gép sumák módon elhitette velem/velünk hogy megvan minden pedig dehogy. Pont ezért tegnapig nem is kerestem semmit hisz az adat vissza nyerésnél kiirta hogy mi az ami hiányzik, mi az amit nem tud visszavarázsolni. Nem volt sok, nem volt vészes java részét pillanatok alatt pótoltam. Erre most kiderül hogy dugiban hiányzik még egy csomó anyagom. Ugyanis vagy harminc dosszié üres. Mert az első meglepődés után végig nyálaztuk az egész könyvtárat csak hogy tudjuk mi is a valós helyzet. Hát ez a helyzet! Igy a tegnap délutánom scrapbook készités helyet gyűjtögetéssel, meg nyomozó munkával telt mert ugye mindig vannak olyan készitők akik elfelejtik a nevüket adni a munkához és utóbb mikor rendezem a begyűjtött anyagokat akkor mindig van néhány "névtelen" remekmű ahol nem tudok a készitőnek külön dossziét nyitni. S ha egy ilyen eltűnik akkor az az igazi próbatétel hogy rájöjjek honnan is származhat az adott készlet. De nem ragozom tovább, ma is el leszek a folytatással a jelek szerint....mrrr rossz kutya!

Tegnap nagy örömömre megismerhettem személyesen is Merikát es Tinát. Már nagyon vártam őket és a velük való találkozást. Kicsit kurtára sikeredett a randevú, mert vegül csak délre értek ki ide hozzánk. Viszont az esős reggeli után kaptunk egy-másfél órányi ajándék napsütést igy kicsit körbe tudtunk sétálni a városban. Kicsike izelitő a kisvárosi milliőből. Remélem tetszett nekik és jól érezték magukat nálunk! Én nagyon örültem hogy megismerhettem őket.



Átadtam a nekik szánt meglepetés oldalakat és én is kaptam tőlük melepi ajándékot. Ezúttal is köszönöm őket mégegyszer a magam és a fiam nevében is! Az egyik egy igazi Merikás blanket album. Gyönyörűséges! Imádom! Már csak a képeket kell bele varázsolnom.




Kivánok nekik a látogatásukból hátra lévő néhány naphoz is jó szórakozást és kevés esőt! :-))