Csoda számba menő dolog történt. Férjemnek munkát ajánlottak. Mostanság ez tényleg csoda számba megy errefelé. Nos a cég magyar, magyarokkal is dolgoztatnak és a jelek szerint hiányzott nekik egy tapasztalt, jó szakember aki nem csak szakmailag állja meg a helyet, de angolul is beszél illetve angol licensel rendelkezik. Mert a brigád angolul nem tud igy itteni papirjaik sincsenek. Vagyis jól jön nekik valaki aki dolgozik is es mindkét nyelven kommunikál. Mivel mostanában nem kényeztette el a sors páromat jobbnál-jobb ajánlatokkal igy a fenntartásai ellenére elfogadta az ajánlatott. Ugyanis a munka nincs a szomszédban. Potom 120 mérföldnyire van tőlünk. Ezért anyagilag jobban megéri ha ott bérel egy szobát mintha minden nap kétszer megtenné ezt a távot. Lényeg a lényeg tegnap délután összecuccolt és útjára indult, péntek este jön majd haza. Mivel az utóbbi hónapokban végig itthon volt még a szokásosnál is jobban "összenőttünk" igy ez most eléggé rosszul érintett minket hogy csak hétvégente fogjuk látni. Sejtettem hogy nem lesz könnyű, de rosszabbul indult mint vártam. Párom alighogy kitette a lábát az én lakli mindjárt 12 éves fiamnál eltörött a mécses.Vagyis inkább nem is mécses hanem eltörött az egész csillár....megállithatatlanul bőgött vagy fél órán keresztül. Kicsit sikerült megnyugtatni igy elment játszani. Majd öt pec múlva jött is visszafelé és kezdte elölről. És ez igy ment egész este. Esküszöm úgy éreztem magam mint amikor csecsemő volt, kizárólag a hasamra fektetve volt hajlandó aludni sehogy máshogy és amint leraktam egyből sirni kezdett. Na ez most valami hasonló volt. Gyerekem kizárólag hozzám bújva nyugodott meg kicsinykét. Reggelre valamivel jobban nézett ki, igaz már hatkor fönt volt és tovabbra is utánfutóként viselkedet de legalább nem sirt már. Kiváncsi leszek délutánra milyen lesz.....
Én meg szokás szerint élek a lehetőséggel és kiélem a takaritó mániámat amit párom itthon létekor nem tehetek mert hidegrázást és agylobot kap tőle. :-)) Ja és holnap végre két év után ismét főzhetek rakott krumplit. :-)))) Mindezektől függetlenül hosszú lesz ez a hét igy egyedül....

Manka blogjan megneztem a Molson Quebec-i negativos ertelmezesu verziojat. Kar hogy igy ereznek. Ezert en megmutatom hogy mibol indult illetve ez ket video egy szoveges es egy mar osszesitett verzio az eredetit nem talaltam meg mondjuk nem csodalom hisz van mar vagy het eve is hogy keszult.





Es ha mar a szerelmem elott tisztelgek akkor alljon itt az igazi is, merthogy szeretem kanadat tiszta szivbol fentartasok nelkul.

Szegény embert még az ág is húzza mondhatnánk avagy munkaügyi szerencsétlenkedés.
Szilvit felhivták tegnap hogy lenne pár nap munka bent Londonban és hogy vállalja e. Mondanom se kell persze hogy vállalta hisz már tökmindegy mit kell csinálni és hol csak munka legyen. Erre fel kiderül a turpisság hogy sztrájkolnak ám a metrósok kegyetlenül tegnap óta. Nem baj mondták a vonat az jár azzal be tud menni. Mert London közepébe autóval normális ember nem megy ugye ha csak nem felfujható vagy összecsukható autója van amit utánna zsebre tesz. Maskepp majd 200 font amennyiért visszakapod a kocsit a karcerból. A vonatnál tartottam... miszerint az jár és azzal be lehet Londonba jutni. Párom reggel ki is döcögött a szomszéd város állomására mivel a vonat csak ott jár itt nálunk nem. Ahol is aztán kiderült hogy mivel a vasút és a metró állomás egybe van igy bizony tosznak kinyitni. A vonat az köszöni jár, igaz üresen mivel az emberek nem tudnak fölszállni rá a bezárt állomásokon. Nos hát ilyen egy sztrájk angol módra. :-)) Utóbb a rádióban hallotuk hogy azért vannak ám protekciós megállók amik kinyitnak, csak épp nem itt minálunk....

Az ajándék jó idő után visszatért a normál angol időjárás. Miért is nem lepődöm meg ezen? Mindenesetre napok óta esik. Pillanatnyilag pedig bokáig érő vízben áll az utca. Az előbb a fiúk azt mondták ki kéne menni és óriás papírhajókat úsztatni a vízen. :-)) Hogy örülnének neki a szembe jövő autósok. :-))) De sajna nincs megfelelő méretű újságom, pedig különben tuti élvezném. Már csak azért is mert át akartam volna menni a boltba kenyérért. Itt van tőlünk 20 méterre a kisbolt. A gond csak az hogy vagy gumicsizmába megyek vagy mezítláb. Gumicsizmám nincs, mezítláb meg csak ott szeretek mászkálni ahol látom hová lépek. Márpedig a szutykos vízben nem látom. Viszont papírhajót úsztatni kimondottan jó benne. Holnapra a város úgy fogy kinézni mint a tengerpart dagály után. Telis-teli homokkal, hordalékkal, szemétkupacokkal. Kár hogy kagylót és csigát nem hoz ez a víz.....Na jó bevallom őszintén megint agymenésem van.
Inkább bemutatom az új kedvencemet:


Az új kialakitásnak köszönhetően végre kiélhetem magam. Szóval bemutatom az én simsemet ő Mia :




Aki hasonlóságot vél felfedezni Mia és köztem az halucinál! :-)))
Fiam ezzel futott az apjahoz mikor először meglátta "a Mami magával játszik a Sims-ben!"
Ráadásul van belőle több is mint látható az egyik már megboldogult. De azért vigan éli az életét.
S hogy legalább a Sims-ben miért nem csinálom magam modell karcsúra? Hát talán azért mert ez vagyok én! Ilyen vagyok! Még ha ez nem is tettszik némelyeknek. De én akkor is szeretem ezt a karaktert. :-))

Megint nem szaporodnak a bejegyzések, mert hogy Hicudzsi szavaival éljek rám ült a "nyunyó". Egyszerűen nincs kedvem semmihez. Illetve mennék neki a világnak. Süt kint a nap, gyönyörű idő van mennék kifelé. De Szilvit nem lehet kirobbantani. Egyedül meg nem jó mikor tudod hogy a másik otthon ül. Igy én is itthon maradok, viszont idebent meg nincs kedvem semmihez. Se irni, se olvasni, scrapbookozni meg végképp nincs semmi kedvem ami azért fura mert közben hiányzik. De hiába próbálom csinálni csak tili-tolizok a hozzávalókkal de nem születik belőle semmi. Hát ez van jelenleg.... Kinomban az új Sims 3-ba menekülök. De tudom hosszú távon ez se megoldás nekem.De hogy mi a megoldás azt még nem tudom. Hétvégén itt voltak megint Osziék, de most annak se tudtam örülni igazából. Igaz amúgy is voltak tisztázni valóink, magyarán megérett az a bizonyos bili a kiboritásra. Hát kiváncsi vagyok mi lesz abból amiben megállapodtunk....