Az elmúlt telek fényében az gondolom nyilvánvaló hogy a hó itt nem egy megszokott, mindennapos dolog. De hogy mennyire nem az erre csak most jöttem rá. Mert különben minek helyeznének ki ilyen táblát ha nem azért hogy a gyengébbekel is tudassák az a fehér izé az úton bizony hó! :-))



Szerencsére hó az már nincs, de a tábla az marad biztos ami biztos. :-))

Amúgy egy lehetséges lakóhelyet mentünk megnézni. S arra felé akadt elibénk az ominózus tábla. Hát mit mondjak....itt még mindig vannak olyan helyek, méghozzá szép számmal amik bizony szigorúan az "arra a madár se jár" tipusú környék amiről a Bronté nővérek regényei jutnak eszembe mint teszem azt az Üvöltő szelek. Amivel nem is volna gond ha nem lenne egy iskolás korú gyermekem. Akinek naponta be kéne jutnia a több mérföldre fellelhető oskolába. Először kapásból arra asszociáltam hogy mivel a házhoz kert is tartozik tán vehetnénk egy-két lovat és mindjárt meg is van oldva a közlekedési probléma. Vagy mittudomén veszünk valami dodgem-et aztán majd jól fától-fáig közlekedem vele nem hivatalosan, mert jogositványom az nincsen. A ló mégiscsak jobb megoldás lenne arra nem kell engedély. :-))
Szóval bármilyen csábitó is lenne egy ilyen ház egyenlőre nem jöhet szóba nálunk. Sajnos.

Évforduló

A mai nap hivatalosan a Nemzetközi Nőnap. Ez úton is minden kedves nőtársamnak sok boldogat!

Számunkra azonban egyben évforduló is ez a nap. Ma van 24 éve hogy megismerkedtünk és összejöttünk a férjemmel.
A sztoriról úgy másfél éve készitettem két scrap oldalt. Ezeket mutatnám meg most újra, hiszen jobban leírni nem tudom újra az akkor történteket.

Bizonyosságok

Nos immáron tuti hogy májusra költöznünk kell. A héten jött meg az ingatnos levele hogy nem lesz meghosszabbitva a szerződésünk. Vagyis mennünk kell. Most azon kavarunk hogy hogyan és merre tovább. Ugyanis elvileg jogosultak vagyunk council lakásra. Gyakorlatilag pedig itt ezeket a lakásokat licitálás útján szerezhetik meg a jelentkezők. Azaz hiába jár, ki tudja mikor jutunk hozzá. Igaz van jó két hónapunk, de a hivatali malmok lassan őrőlnek. Másfél év kellet hozzá hogy kitalálják igen jogosultak vagyunk illetve azok voltunk már másfél évvel ezelőtt is. Az állami lakásoknak itt is az az előnye ami otthon vagyis hogy pont fele vagy harmad annyiba kerülnek mint a privát úton béreltek. Azzal a különbséggel hogy a "tagság" végleges aki beköltözik az ott maradhat mig él. Ha akar. Ha nem akkor vissza lehet adni...úgy mint otthon.
Közben a council is bekért egy csomó papirt hogy kideritség újból tényleg de biztosan, tuti ziher, 100 százalék jár e nekünk a mostani lakásra kiutalt támogatást. Mire ezt eldöntik valószinüleg el is költözünk.....én meg néha nem tudom sirjak vagy nevessek az egészen. Az ember azt gondolná a lakásra kapható támogatás és a council lakások kezelése egy dolog. De természetesen nem, két külön "cég" külön adatbázisal, külön mindennel. Hogy mindenhova külön-külön kelljen mindig adminisztrálni. :-))

Kicsit játszottam a képekkel....:-))



Felhasználtam:
Olgan Unger the tale of one knight

Vasárnap búcsút vettünk a régi autónktól, kedvenc "foltos szalamandrámtól". Én mindig előnyére irtam a megkülönböztető jegyeit, mert igy bárhol könnyű volt kiszúrni és nem kellet sehol sokat keresgélni ha tömegben parkoltunk.



Én special nagyon szerettem. És minden állitása dacára szerintem valahol a férjem is hisz egy "kistesót" választott új járgánynak. Azaz ugyanez a tipus csak jó néhány évvel fiatalabb változatban és lényegesen jobb állapotban. Még össze kell majd szoknunk vele, mert most még nagyon idegen. De később remélem ő is családtag lesz. És akkor róla is lesznek majd képek. :-))