Na, hol bújik a kakukktojás? :-)

A szomszéd macskája. Már megint. És már megint győzködni kell magamat hogy nem, nem csábitjuk el a szomszéd macskáját. Mert az nem túl etikus. Akkor se ha szegény kivert kutyaként itt ül egész nap az ablakomba. Pedig esik. Pedig ez itt nem szokás. Nem szokás kizárni a házikedvenceket esőbe, hidegbe. Márpedig ez a szomszéd ezt teszi. És már nem először. Kb. két éve volt már egy macskájuk. Az első tél végére eltűnt. Csak remélni merem hogy elkóborolt és valaki befogadta. Nemrég pedig megjelent ez a kis kendermagos. Volt egy társa is. De már őt se látom, pedig nagyon szép volt. Ez még itt van. Ül az ablakomba. Én meg erőst visszafogom magam. Ha befogadom és meglátják balhé lesz. Márpedig úgy is meglátnák. És a balhé se áll távol tőlük. Mindenesetre nem értem minek vesz valaki házikedvencet, ha utánna nem törődik vele.

A tavaszias idő, meg az új autó próbálgatása kicsalt minket ma egy kicsit. Mikor nem konkrét kirándulás tervezünk, akkor szoktam csak igy a környék térképén "pecázni" és ha látok valami érdekeset (viz, park, emlékmű, kutyafüle) akkor azt elmegyünk megnézzük. Most Aylesbury-ben szúrtam ki egy tavat. Mivel a víz az nálunk mindig nyerő, igy elgurultunk aztán eldobtuk az autót és körbesétáltuk a tavat. Utánna paparazzit játszottam a környéken. Ime:

Tegnap olyan igazi tavaszi vasárnap volt, nem csak napsütéssel de kb. +18 fok meleggel is. Tökéletes lustán céltalan, bámészkodós, autózásra csábitó idő. Hát mentünk. Csak úgy bele a semmibe. Nézelődni, tavaszt szagolni, napsütéssel feltöltődni....

Olyan igazi nagy virágmezőbe nem futottunk bele, de azért mindenhol nyilik valami az út mentén. Még a legnagyobb gazban is.

Megint jó rég nem irtam már, de mostanában mindig azon kapom magam hogy amig jártamban-keltemben egy csomó minden eszembe jut, hogy na erről is irni kéne, meg arról is, aztán ha leülök ide a gép elé hogy na jó akkor irok....hát akkor mintha valaki tisztára radirozná az agyam, nincs benne semmi és én csak bámulom itt magam előtt az üres lapot és azon morfondirozok hogy hát igazából én nem is akarok irni, mert nincs mit. Aztán megyek a dolgomra és minden kezdődik elölről - ergó, fejben naplózom. Megint.