Cimkézzünk

Hogy kereshetőbbek legyenek a bejegyzések felhivták a figyelmem a cimkézésre. Már nem először, de most végre rászántam magam. Persze végigmenni 760 bejegyzésen elég jó kis feladat. De hát igy jártam. :) Viszont legalább előbukkan egy csomó régebbi bejegyzés, ami rég eltűnt a sülyesztőben.

Tegnap úgy adódott hogy be kellett metróznom a nagyfaluba. Tudom vidéki vagyok, de ez számomra igenis esemény hisz néha évek telnek el anélkül hogy bemennék Londonba. Nem mintha messze lenne hisz itt lakunk az állomás alatt már négy éve, a metró szó szerint karnyújtásnyira van. Alig egy órácska bumlizás és máris bent lehet az ember. Már ha akar. Mi legtöbbször nem akarunk. De úgy voltam vele ha már úgy is be kell menni majd csavargok egy jót. Ahogy azt én elképzeltem. Egyrészt az uticélom az egyik ipari negyedben volt. Arrafelé kevéssé fotogén a környezet. És az időjárás se akart kedvemre tenni. Magyarán szakadt az eső. Én meg kb. öt perc alatt szarrá áztam. Ez eléggé elvette a kedvemet és akkor még nem is tudtam hogy hazafelé a légkondis metrón félig megfagyok a vizes gönceimben. A történet mondhatni ennyi.

A gyártelep háta mögött csatorna sétaúttal.

 Persze, rajtam kivül nem sok bolond sétál zuhogó esőben. :)

 Még a pub is kiürült. Pedig aztán itt hozzá lehetnének szokva a népek.

 Átszálló a Baker street-nél. Stilszerű a dekoráció.

 Hazafelé tartván azon kapom magam hogy elfogytak az emberek a metrórol. Pedig ennyire azért nem lakunk a világ végén.

 Countryside a metróról fotózva.

Na, hol bújik a kakukktojás? :-)

A szomszéd macskája. Már megint. És már megint győzködni kell magamat hogy nem, nem csábitjuk el a szomszéd macskáját. Mert az nem túl etikus. Akkor se ha szegény kivert kutyaként itt ül egész nap az ablakomba. Pedig esik. Pedig ez itt nem szokás. Nem szokás kizárni a házikedvenceket esőbe, hidegbe. Márpedig ez a szomszéd ezt teszi. És már nem először. Kb. két éve volt már egy macskájuk. Az első tél végére eltűnt. Csak remélni merem hogy elkóborolt és valaki befogadta. Nemrég pedig megjelent ez a kis kendermagos. Volt egy társa is. De már őt se látom, pedig nagyon szép volt. Ez még itt van. Ül az ablakomba. Én meg erőst visszafogom magam. Ha befogadom és meglátják balhé lesz. Márpedig úgy is meglátnák. És a balhé se áll távol tőlük. Mindenesetre nem értem minek vesz valaki házikedvencet, ha utánna nem törődik vele.

A tavaszias idő, meg az új autó próbálgatása kicsalt minket ma egy kicsit. Mikor nem konkrét kirándulás tervezünk, akkor szoktam csak igy a környék térképén "pecázni" és ha látok valami érdekeset (viz, park, emlékmű, kutyafüle) akkor azt elmegyünk megnézzük. Most Aylesbury-ben szúrtam ki egy tavat. Mivel a víz az nálunk mindig nyerő, igy elgurultunk aztán eldobtuk az autót és körbesétáltuk a tavat. Utánna paparazzit játszottam a környéken. Ime: