Mindenkinek boldog nyulat!

Azt hiszem elmondhatjuk itt a tavasz:

 És hogy ne csak kint legyen:

Kisvárosi hírek: Filmforgatás

Hozom a szokásos formám, ezt a bejegyzést úgy két éve írhattam volna meg először, amikor a film tényleg itt forgott. Aztán egy évvel később újra, mikor kijött a film és kezdtek szállingózni az újságcikkek, meg az Oszkár jelölések. Végül most jutottam el ide mikor a Facebook-on is ez jön szembe velem. Szóval. Gyakran forgatnak itt filmet. Ezt nem is csodálom a városnak vannak lélegzet elállító részei. Mégis az ilyen eseményekről leginkább utólag értesül az ember, hisz nem verik nagydobra a forgatást és nem is maradnak hetekig. Így aztán hacsak nem az orrunk előtt történik a dolog akkor bizony lemaradunk róla. Én sose voltam egy rajongó típus, nem hoz lázba az ilyesmi. De a The Imitation Game magyarul a Kódjátszma forgatására szívesen kimentem volna bámészkodni ha tudtam volna róla. A film tömören:
Alan Turing a második világháború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott és kulcsszerepe volt a német Enigma nevű titkosító gépek jeleinek megfejtésében. Ez a becslések szerint legalább két évvel rövidítette le a második világháborút és elősegítette a németek legyőzését. A teljes titokban zajló műveletről egyébként a hetvenes évekig senki sem tudott. Ez a tény szomorú szimbóluma is lehetne Turing életének, akinek homoszexualitása miatt rejtőzködő életmódot kellett folytatnia, Nagy-Britanniában ugyanis az azonos neműekhez való vonzódást ez idő tájt még betegségként kezelték. 1952-ben lelepleződött és választania kellett a börtön, vagy a hormonkezelés között. 1954-ben találtak rá holtan, az pedig a mai napig nem ismert, hogy öngyilkosság vagy merénylet áldozatává vált-e.

A kész filmhez még nem volt szerencsém, de mindenképp meg akarom nézni, már csak azért is hogy egészében lássam hova is készültek az itt forgatott jelenetek.

Update: Közben megnéztem a filmet. Az utcai jelenetek jó része itt forgott. :) Maga a film pedig nagyon jó a maga nemében.

Képek forrása: google

Sok boldogat!

Bútorozás...

....avagy ahogy a gyerek látja: a minimalista életmódunk miatt kell néha egy-egy szekrény. Szóval úgy fest a januárjaink a bútorozás jegyében telnek. Tavaly ilyenkor vettünk három monstrumot a nappaliba. Idén meg úgy kezdődött hogy a férjem rám förmedt igenis akarjak valamit a szülinapomra, ne mismásoljam el. Jól van, legyen hát mondtam neki akkor szeretnék végre egy asztalt a régi számítógép asztalom helyett,  ami jól szolgált ugyan eddig, de még se olyan ami hozzám "illik". Az az asztal egyszerűen nem én vagyok. :) Neki is álltam a netet böngészni kedvemre való asztalok után. Nagyon gyorsan rátaláltam álmaim íróasztalára. Pont olyan ahogy én egy íróasztalt elképzelek. Szép formás, esetleg cirádás, fiókos, titkos rekeszes csodaság. Találtam belőle hagyományos barnát, meg egy most divatos shabby stílusú fehéret is. Jött is a dilemma hogy jaj melyiket szeressem, mert hát ugye a shabby chic az most nagy divat és tetszik is, de ez az asztalka akkor is jobban kiadja magát barnán.

 Törtem erőst a fejem mi legyen. Főleg hogy minél tovább néztem a képeket annál inkább láttam hogy bármily gyönyörű is és bármennyire is álmaim íróasztala akkor is gond van vele. Mégpedig az hogy számítógép asztalnak totál alkalmatlan. Mert a sok szépséget sose látnám többé amint ráteszem a monitort ami betakarná a háromnegyed részét, plusz a kábelek elvezetését szépen megoldani csak úgy lehetne ha fűrészt emelek az én "drágaszágomra". Így történt aztán hogy vérző szívvel lemondtam róla. Keresgéltem tovább és találtam is egy a célnak jobban megfelelő szépséget.

De sajnos esélyem sem volt megszerezni, olyan nagyon felverték az árát. Néhány napig túrtam a netet egy újabb jelölt után. Végül megtaláltam az én asztalomat. Élőben még szebb mint képen. Pénteken hoztuk haza. Gyorsan a helyére is tettük, még ki kell ürítenem alóla a sok lomot.

Ja és sürgősen le kell szoktatnom a dohányzásról a kicsikét. Ugyanis titkon tuti bagózik, olyan eszméletlen cigi szaga van. Érdekes a régi tulajnál nem éreztem cigi szagot és itthon is csak akkor vettem észre először mikor nekiálltam bepakolni. De ettől függetlenül még nagy a szerelem. :)
És mivel lemondtam álmaim íróasztaláról úgy döntöttem jár nekem egy kis kárpótlás. Elhatároztam szerzek egy másik álombútort is magamnak, olyat ami évek óta rajta van a "kell nekem egy ilyen" listámon. Kitaláltam hogy kicserélem a hálóban lévő fiókos szekrénykét egy bureau-ra. Meg is vettem, de majd csak szombaton hozzuk haza, szóval saját fotóm még nincs róla. De ő lesz az:

Erre a januárra ennyi volt az én bútorozásom. A férjemé az most inkább decemberre esett akkor fejezte be a lucaszéke tempóban készülő számítógép kuckóját. De mondhatni végre az is kész van. De az egy másik mese.