Ez úton is kivánok mindenkinek nagyon Boldog Új Évet!

Év végi összefoglaló

Igy év vége környékén mindig szoktam egyfajta számadást késziteni. Persze legtöbbször csak fejben, de igazából jobb szeretem irásban. Mint mindenkinél igy nálam is van benne jó és rossz is vegyesen. Hogy melyikből van több vagy kevesebb ez relativ. Általában próbálok a rossz dolgokba is valami jót bele látni. Vagy legalább keresni a dolgok humoros oldalát. Már ahol lehet. Mert mindenhol nem lehet. Akkor csapjunk a közepébe.....a teljesség igénye nélkül.

Idén lettem negyven éves. Ezt a legtöbb ember valamiféle határkőnek tekinti. De valójában csak egy szülinap volt a sok közül. Az öregedéssel járó tüneteket pedig már jó két-három éve észlelem magamon.

Januárban a szülinapom után egy hétre meghalt Anyu. Mint egyfajta dominó efektus ennek köszönhetően megszakadt a kapcsolatom Apuval és Krisztiánnal. Persze voltak próbálkozásaim, de láthatóan hamvába holt ez egész. És nekem rá kellet jönnöm valamire amire álmomban se gondoltam volna hogy az én sok-sok negativumot hordozó anyám volt az aki összetartotta a mi kis széteső-széthúzó családunkat. Pont ő aki soha nem volt egy matriárka tipus. Hmm.

Az év folyamán egyre inkább bele zuhantam a scrapbook-ba. Ennek eredménye egy elkészült és nyomdába került fotókönyv, van még egy félig és egy több mint háromnegyed részében meglévő is. Elkezdtem receptes scrap oldalakat is késziteni ebben az évben. Mind közül talán azok voltak
a legsikeresebbek. Ezen kicsit meg is lepődtem, de legalább tudom merre felé lenne érdemes menni.

Az idei nyáron volt talán eddig a legtöbb és legjobb car boot sale élményünk, aminek köszönhetően szépen gyarapodtak a gyüjteményeink.

Idén is sok szép helyet sikerült bejárnunk. Konkrétan öt nagyobb kirándulásunk volt és több kisebb itt a környéken. Azért ez nem rossz tekintve a helyzetünket.

Két találkozás volt idén ami szintén fontos számomra/számunkra. Találkozhattam Merikával és lányával, nagyszerű élmény volt. Valamint rég nem látott kanadai barátunk is töltött nálunk néhány napot.

A blogirásnak és scrap-nak köszönhetően sok új érdekes és igazlmas emberrel megismerkedhettem. Még ha csak virtuálisan is. Ez számomra nagyon fontos és nagyon örülök nekik!

Végül de nem utolsó sorban eljutottunk a kanadai emigrációs papirok beadásáig, amiről karácsony előtt érkezett meg a visszaigazolás.

Emigráció az egyszerűség jegyében

Az elmúlt napokban már megint fejben blogolok leginkább. De még időben észbe kapok talán. Szóval...
Karácsony előtt megkaptuk a visszaigazolást a kanadai bevándorlási papirunkról. Miszerint beérkezett és az első rostán át is ment. Sőtt még a pénzünk is tetszett nekik.
Aztán jött a pofára esés. Mert ugye fennen hirdetik hogy változik a rendszer hogy könyebb és egyszerűbb legyen. Régen ugye aki elhatározta magát hogy emigrálni akar az neki állt átrágta magát a papirhegyeken és szépen ahogy az ideje engedte össze szedte-állitotta a beadandó csomagot. Most nekünk az egyszerűség jegyében a szánkba rágták hogy ne küldjünk semmit, mert nem kell. Csak a kitöltött formokat na meg persze a lóvét. Mást nem! Erre fel most jött a levél hogy elfogadták a beadványunkat és ennek örömére ugyan postázzuk már el az egész csomagot a bécsi nagykövetségre. Minderre van 120 napunk. Ebből ugye két hét mindjárt bukta mert karácsonykor a fű se nő. Szóval most neki állunk átrágni magunkat a hivatali útvesztőn. Mindjárt indulásnak kell három országból erkölcsi bizonyitvány. Azért három országból mert ennyi országban éltünk eddig. Ebből a legnyalánkabb a kanadai erkölcsi aminek az átfutási ideje a leirás szerint nem több mint 120 nap. Szóval ha minden jól megy meg is fogjuk kapni kb. két héttel az után amikorra postára kéne adnunk az egész paksamétát. Amúgy meg nehogy túl egyszerű legyen a kanadai erkölcsihez kell ám ujjlenyomat is. A leirás szerint ugye vegyük fel a kapcsolatot a helyi (angol) rendőri erőkkel, ők majd jól leveszik az ujjlenyomatokat, amiket aztán mi elpostázunk Kanadába. A kanadai rendőrök jól megnézik ezt majd ha jók voltunk küldenek erről egy papirt nekünk vissza. Ezt a papirt mi pedig tovább (vissza) postázzuk a kanadai emigrációnak. Egyszerű ugye? :-))) No hát ma úgy döntöttünk a tettek mezejére lépünk és elmentünk a rendőrségre. Nincs messze itt van az utcánkban. Az ajtóról vissza pattantunk, merthogy felújitás miat zárva. Igy Chesham a főpostája után a rendőrségét is elveszitette átmenetileg. Nice. Sebaj van rendőrség Amersham-ban is. Menjünk oda. Jó. Nem tudjuk hol van. De azért csak menjünk majd meglesz. Egy police station-t csak megtalálunk már. Harmadszori útbaigazitásra valóban sikerült is meglelni az épületet, negyedszerre azt is megtudtuk hol van az erőditmény bejárata. Bemegyünk. Rendőr bácsi kikapja a kezünkből a papirokat és elrohan hogy ő most majd jó gyorsan csinál nekünk egy időpontot. Tiz perc múlva visszajön és felir nekünk egy telefonszámot hogy azon kérjünk magunknak időpontot. Jó. Hazajövünk, telefonra rácsüccs. A megadott számon kapunk egy újabb telefonszámot hogy azt hivjuk fel az appointment miatt. Felhivjuk az új számot itt gyorsan adnak nekünk egy még újabb számot hogy oda forduljunk a problémával. Szilvi felhivja a harmadik számot is. Masina veszi fel (útáljuk) elsorol egy rakás opciót amiből választani lehetne. Szilvi nem érti. Jó mondom akkor ebéd szünet. Ebéd után felhivom őket én. A felsorolásból én se sokat értek mivel rendőri ügyeket eddig magyarul se kellet intéznem nemhogy angolul. De sebaj végül csak eljutok egy ügyintézőhöz aki tovább kapcsol egy másikhoz majd az egy harmadikhoz. Itt végre elmondhatom mit is szeretnék. Sajnos az ügyintéző valahogy az istennek se akarja megérteni hogy miért akarunk mi a kanadai criminal record check-hez itt angliában újjlenyomatot vetetni. Nem is tudom talán azért mert itt élünk. :-)) Itt végül elfogyott a cérnám és odadtam Szilvinek a telefont hátha ő dülőre jut az illetővel. Sikerült is. Kaptunk is időpontot két hét múlvára egy tőlünk ötven mérföldre lévő hivatalba. De azt is felajánlották hogy vegyük fel a kapcsolatot a Metropolitan Police-val másik nevén a Scotland Yardal. Köszöntük ebből nem kértünk. Inkább autózunk ötven mérföldet két hét múlva. És persze fizetünk mint a katonatiszt. Mert kettőnk ujjlenyomatai potom 120 fontba kerülnek mindössze. Aztán kb. ugyanennyi lesz minden egyes többi irat is. Mert az államnak is élnie kell valamiből ugyebár.
Addig is hétfőn bemegyünk a londoni magyar nagykövetségre és megpróbáljuk útjára inditani a magyar erkölcsi bizonyitvány kérelmünket is. Elvileg lehetne intézni postán is, de mivel hiányosak az oldalon fennt lévő informáciok és mert a magyar dokumentumokhoz gyerekkorom óta szinkrontolmácsra van szükségem igy inkább bemegyünk és megpróbálunk arcból-arcba zöldágra vergődni a követséggel. Elvileg két hónap alatt meg is fogjuk kapni majd.....
Ha ez sikerül akkor már csak az angol erkölcsit kell beszereznünk. Ehez mindössze annyi kell hogy egy személy aki lehet ügyvéd, könyvelő, orvos, rendőr, stb. egyéb hivatali szerv irjon alá nekünk hogy ismer minket két éve legalább. Azt hiszem ismét Márk volt iskola igazgatóját fogjuk zaklatni, mert ő az egyetlen ilyen aki mindkettőnket ismer. Reméljük aláirja. És erre már csak húsz napot kell majd várnunk. Ha mindezeket sikerül elintéznünk akkor a többi már gyerekjáték lesz...... :-))

Régi családi hagyomány nálunk.....úgy nagyjából azóta mióta Márk bele nőtt a karácsonyi ajándék bontásba azaz olyan három éves kora óta. Szóval mi ebben egyik ország hagyományát se követjük rendesen, hanem a saját kialakult tradiciónkat. Eszerint minálunk 24.-én reggel van ajándék bontás. Azt hiszem azért alakult ez igy mert a gyerekhez hasonlóan mi is türelmetlenek vagyunk. Csak mi nem az ajándékot várjuk hanem a gyerek örömét. Hogy láthassuk amint felcsillanó szemmel, kobold vigyorral az arcán neki esik és cafatokra tépi a csomagolást és bontogatja a dobozokat. Ez az ami a legnagyobb öröm számomra az egész ünnepben. A gyermekem öröme.
Előzőleg már irtam róla hogy Márk idén nem kért karácsonyi ajándékot. Azt mondta egyszerűen nem tud mit kitalálni mert szerinte mindene megvan. Szóval föladta a leckét számomra rendesen a gyerek. Amúgy is gondban vagyunk vele az utóbbi években hisz a gyermek játékokból már kinőtt, viszont a felnőttes dolgokba még nincs igazán belenőve.
De azért némi fejtöréssel rájöttem mit vehetnénk neki aminek nagyon örülne. Egész nyáron és őszön minden car booty-n egy kerekes, forgó számitógép széket vadászott magának. De nem kapott. Ezt vettük hát meg most neki ajándéknak. Mert hogy őszerinte már csak ez hiányzott a számitógépes kuckójából. :-)
A doboz bontásról nem lettek fotók, mert az hajnali hétkor lezajlott még félig sötétben a karácsonyfa fényénél. De volt nagy öröm. :-))
Aztán szerelés közben kattintottam párat. Persze még mindig pizsamában.







Utánna egész délelőtt itt "motorozott" az új székével a nappaliban. De ma is kihozta még egy kicsit. Mert itt van hely gurigázni vele. :-))

Nem tudom őket másképp beilleszteni. Szóval hangszórókat bekapcsolni és klikk a linkekre.
Szeretettel mindenkinek!

Christmas 1.

Christmas 2.

Christmas 3.

and
New Year