Nagyon úgy néztem hogy nem lesz mivel jönnöm Cewe heti kihivásra mert ajándék vásárlás, készités, csomagolás na ilyen képem nincsen. Igazából még ajándék bontogatós se nagyon, mert az is mindig kora reggel számunkra még félálomban zajlik. Olyankor sokminden eszembe jut de fotózni viszonylag ritkán. Három éve sikerült egyszer elcsipnem ezt a ritka pillanatot. Remélem belefér a kihivás kereteibe.


Felhasználtam:
martavaneck_carol
SL_Swieta_w_ScrapLandii-bombki
RR_LettersToSanta_AddOn

Gyerekszáj és névadás

Kicsit hosszú lesz a bevezető...vagy úgy is mondhatom már megint agymenésem van...:-))
Szóval. Mikor a gyerek megszületett, nagy okosan direkt olyan nevet kerestünk neki ami rövid és nem igazán lehet agyon becézni. Mert attól feláll a szőr a hátamon, meg a páromnak is. Így lett végül Márk. Aztán persze minden hitetlenkedés dacára hallottam olyan becézeteket hogy a Márk az lehet Márkó, vagy Márkocska. Utóbbitól hullik a hajam és sikítozós leszek, előbbi pedig egy falu Veszprém megyében.
Aztán persze három-négy éves korában amikor talán a legaranyosabb minden gyerek csak került neki becenév. Mivel odabújós, picit félős természete volt eleinte "cicáztam" de egy fiú mégse lehet cica...így lett belőle nyuszi, majd ennek tovább vitt változata a nyuszifüle. Ezek aztán persze rajta is ragadtak, hallgatott is rájuk. Sőt a Nyuszi mint olyan kiemelt helyen állt a szívében ebből születtek aztán a saját költésű szinonimái is mint pl. a "nyusszimeeeen" - és elefánt trappolással berepült az ágyába esténként. Aztán a gyerek nőtt és csak nőtt. Túlnőtt rajtam és még másfél év aztán túl lesz az apján is. Talán ez az oka hogy a párom egyre többször nemes egyszerűséggel Nyúl-nak szólítja. Ha bosszantani akarja akkor Lónyúlnak. Gyerekem mivel rendszerint jól alkalmazkodik a környezetéhez és mert már jó ideje a hűvös udvariasságukról elhíresült angolok között élünk egyik nap közölte velünk hogy ő nem csak szimplán egy Nyúl. Nem. Ő egy Nyuliember. (Azaz Nyúl-uriember.) Mi meg némi röhögés után elfogadtul ezt. Mondjuk megszokhattuk hogy szeret keresztapálkodni így nem kell fennakadni azon hogy az ételeink után magát is elkereszteli. Minket meg már rég elkeresztelt. De azt nem mondom meg mire. :-))
A kajáinknak olyan nevei vannak mint: nyershusi, kedvenchusi, lehánythusi...pardon lehányt csirke... :-))
S hogy ennek az egésznek mi értelme? Semmi, csak biztos megint lázas vagyok, olyankor szoktam félrebeszélni. :-))

Gyerekem úgy több mint két héttel ezelőtt haza hozott valamit. Akkor azt hittem a suli miatt fázott meg mivel kizavarták őket több mint egy órára a minuszokba kabát nélkül tüzriadó gyakorlat cimén. Ridegtartás ugye...mint a marháknál...angol módra. Itthon volt egy hétig, mert rendesen rosszul volt.
Először úgy nézett ki én megúszom egy röpke két napos taknyosságal. Mert ugye muszáj mindent elkapnom amit csak haza hoz. Aztán múlt héten újból elkezdtem taknyosodni. Mostanra meg nem javul, de rosszabodik.
Azért a karácsonyfát felraktuk. :-)) Fotók is lesznek...majd ha már nem lesz annyira vonzó az ágy és nem leszek annyira szétesve hogy erőlködni kelljen azon hogy eszembe jussanak a hétköznapi feladataim...

Az idei karácsonyi blogruhám picit Dickens-i hangulatot idéz.....
Felhasználtam:
martavaneck_carol
Cajolin

Ha már nyeremény készletek akkor használjam is. :-)) Cewe heti kihivása a Mikulásról szól. Igy pont kapóra jött Marta Van Eck A Christmas Carol készlete. A fotó három évvel ezelőtt készült Márk utolsó személyes találkozása a Mikulással. Mivel már akkor is erősen túlkoros volt ehez a mókához igy meg lett vele beszélve hogy ez után ezt meghagyjuk a piciknek. Mára valószinűleg lelógna a Mikulásról ha az ölébe akarna ülni. :-))



Felhasználtam:
martavaneck_carol
szöveg: christmas-carols.net