Sör a köbön

Műsoridegen téma jön. Ugyanis én nem iszom alkoholt. (ezt meghagyom a férjemnek) Ettől függetlenül értékelem és elképesztőnek találom itt a választékot sörügyileg. Minden egyes alkalommal ha boltba megyek rácsodálkozom hogy mennyi féle fajtát képesek tartani a boltok. És a különféle áruházláncok boltjaiban különböző választék van. Néhány boltot végignézve rájön az ember hogy mekkora irdatlan mennyiségű is a kínálat. Aztán a neten kotorászva tovább fokozható az álmélkodás. Vagy egy oldal ahol kb. ezer féle (na jó csak 960) angol sör van felsorolva, úgy hogy a láger tipusokat nem vették be a felsorolásba. És akkor még nem beszélve az olyan kis sörfőzdékről akik nem palackozzák a sört, hanem kizárólag a környékbeli pub-okba szállítanak. Szóval összességében sör a köbön....minden napra lehet más típust venni és úgy is évekig eltart mire egy sörkedvelő végig issza az itteni kínálatot. Csak egy pici,de tényleg pici ízelítő:

Carbooty hírek

Lassan eltelik a fél szezon, de én még nem is mutattam semmit. Igaz idén lényegesen kevesebbet járunk ki. Részben a férjem munkaideje miatt, részben az időjárás miatt. Mert ha az ablakon kinézve ezt látom, akkor hiába minden.

Plusz idén valahogy kevés a szerencsém és sokszor térek haza üres kézzel a vadászatból. Úgyhogy az idei termés nagyjából kimerül ennyiben idáig:

Viszont két év után végre hazajött velem egy kis bokor hortenzia. Már nagyon régóta szerettem volna. 

 És van egy újabb békás cserepem. :-)) Én amúgy nem vagyok békás, de kerti cserépen szerintem kimondottan jól néz ki egy brekusz.

Haircut DIY

Hát így kell ezt kérem csinálni. És még 30 fontot se kellet fizetnem érte.



Amúgy a család észre se vette hogy tíz centit levágtam a hajamból. Ettől függetlenül  mikor elárultam mit tettem a férjem utólag kikérte magának hogy ilyen merényletet követtem el a hajam ellen. Közben én meg azon morfondíroztam hogy vághattam volna többet is. ;-)

Kaja-mustra

Kaja ügyi szemezgetésem a Határátkelőn. 

Bemásolom ide is:

A haggistól a párizsiig

Rendszeresen kérdezik a külföldön élő magyarokat, hogy mi kellene, mi hiányzik otthonról a kaja terén. A klasszikusok ugye mindig a téliszalámi és a túrórudi, paprika és társaik... a sor szinte végtelen.

Én egy ideje nyugodt szívvel tudom azt mondani, hogy lassan jószerivel semmi. Hogy miért? Egyrészt az évek során beilleszkedik az ember. Másrészt mert elég jól meg lehet találni a hiányzó dolgokat, vagy a pótlásukat. Igazából ezek nagy része még csak különösebb utánjárást se igényel. De lássuk mindezt képekben.
Azzal azt hiszem, senkinek nem mondok újdonságot hogy Anglia sonkanagyhatalom. Szóval a sonkaimádók mérgezésig ehetik magukat a majd száz féle sokából.
Mi mára kicsit eluntuk ezt, de mindig van utánpótlás. Szalámik közül most ez a tescós pepperoni a kedvencem, a maga markáns ízével számomra tökéletes és nem csak a pizzára. :-))

Néhány éve vettem először a bátorságot, hogy megkóstoljam a skótok híres nemzeti eledelét, a haggist. Amiről gyorsan kiderült, hogy a mi májas hurkánkra hajaz.

Van persze párja is, a black pudding, ami a mi véres hurkánk kistestvére. Az angolok ezt legtöbbször karikára szeletelve kisütik. De meg lehet enni „nyersen” is.

Májkrém van szintén rengeteg féle. Nekem ez a kis mezei a kedvencem:

Szintén a Tescóban árulják ezt is. Igen, igen főtt császárszalonna. Legtöbbször olyan gyorsan elfogy, hogy még lefotózni is csak ezt a kis csücsköt tudtam. :-))

Másik nagy kedvencünk az itt Doktorska Sausage néven futó felvágott, de mint a képen látható, ez bizony párizsi. Van csirkés, marhás, de még olívás is.

Valamiért a kijövők többsége nehezen talál rá a tejfölre. Igazából nem értem miért, mert szinte az összes boltban kapható. Igaz jól elbújik a rengeteg tejszínféle között.

Ha valakinek túróhiánya van, annak a keresőszó a twarog. Egy ideje szintén kapható még a Tescóban is.

És ha már főzünk, akkor itt a pirospaprika is.

Az indiai paprikától nem kell félni. Nem harap. :-)) Szerintem semmivel se rosszabb, mint a magyar, ugyanakkor lényegesen olcsóbb. Kíváncsiságból belenyaltam, úgy ale natúre, mielőtt főzni kezdtem vele. Nincs sok különbség a magyarhoz képest. Az otthoni kicsit keserűbb talán, de ennyi, semmi több.
A sütögetéshez is van mindenféle: élesztő, szódabikarbóna, vaníliás cukor. Sütőpor is van, csak lemaradt a képről.

A kockasajtról se kell lemondani. Bár már rég nem kocka... :-))

De imádom, hogy ipari méretekben is kapható pl. feta jellegű sajtok tömkelege. Lásd az alábbi, majd kilós konzerv verziót.


Savanyúság terén sincs gond. Tippeljetek. Igen. Gyári, konzerv, kovászos uborka. :-)) Legutóbb a Sainsburys-ben is volt már.

De ha valaki a csemege ubira bukik, annak se kell kétségbe esni. Keresőszó a sweet vinegar vagy a sweet and sour ubi.

De találtunk ilyen almapaprikára hajazó kis csöppségeket is. Legtöbbször van a gömbölyű verzió is. De ugyanaz az íz ez is.

 

Ha már csípősségeknél tartunk. Nekem az utóbbi időben a hagyományos chili mellett nagy kedvencem a harissa pasta. Érdekes, újszerű íze van szerintem. Mindenesetre rákaptam nagyon.
Az angol mustár... aki evett, az szerintem sose felejti el, mert olyan erős. A tormán kívül nem tudom így hirtelen, mi van még benne, de nagyon goromba. A tormát, mint a főtt sonka elengedhetetlen tartozékát, gondolom nem kell bemutatni.

Mustárok közül viszont nekem és a gyereknek továbbra is ez a kedvenc, immáron több mint tíz éve. Olyannyira, hogy fiam az otthon töltött két és fél évben inkább nem evett egyszer se mustárt, mert a magyar mustár láttán közölte, hogy az szerinte nem mustár és egyem meg én, ha akarom. :-))

A téliszalámi nem létszükséglet, de a Waitrose-ban lehet kapni, ha valaki nagyon hiányolja.

Pogácsarajongóknak a Sainsbury's-ben lehet sajtos pogi féleséget kapni. Igaz, inkább édes mint sós, de így is ehető. :-))

Hát ennyi volt, ami hirtelen eszembe jutott. Persze még lehetne ragozni, de a lényeg ugyanaz marad…

Mementó a múltból

A mai carbootyn került a kezembe ez a kerámia. Ahogy megláttam emlékek százai villantak fel előttem. Mert ez a fura kis kerámia figura arra emlékeztet honnan, miből jöttem. Ezt sokan hajlamosak elfelejteni egy idő után. Én eddig se felejtettem el, de ezentúl ha erre ránézek tuti hogy mindig eszembe fog jutni. Megmutatom. Aztán mesélek.

Igen jól látjátok. Ez egy pottyantós vécé. Aki csak innen a blogról ismer az nem igazán tudja rólam hogy miből jöttem. Hogy ez a kis potyogtatós mit jelent nekem. Nos, ez a múltam. Életem jó részét ennek árnyékában éltem le. És nem, nem vagyok vidéki. Ez Budapesten volt kis hazánk fővárosában. Akik nem életek ilyen körülmények között azok igazából el se tudják ezt képzelni, hogy milyen a komfort zónán kívüli élet. Mikor télen úgy mész pisilni hogy csizmát és télikabátot húzol. Mikor a lavór képviseli a fürdőszobádat és vajlingban mosogatsz. Mikor télen este bárhogy is befűtesz reggelre akkor is csak öt fok lesz a lakásban. Mikor folyóvíz csak egy másik különálló épületben van. Még a közeli barátnőim is akik nyaranta meglátogattak, még ők is csak azt látták hogy hatalmas gyönyörű virágoskert, hűvös-árnyas szoba és minő luxus egy régi fürdőkád a kert közepén. Hogy ez milyen falusi romantikus, meg tök jó buli. Persze. Az. Nyáron. Májustól augusztusig. De cseréljünk lakást egyszer egy hónapra mondjuk januárban. Ja, hogy az már nem buli. Szóval az emberek többsége nem érti mit is jelent ez az életforma. Én ebben nőttem fel, ebben éltem. A részem. A múltam. És nem fogom elfelejteni.