Lassan végére érünk a szezonnak, idén sokszor kihagytuk a hétvégi vadászatokat. Hol az időjárás hogy munka miatt. De legutóbb egy hétvégére mi álltunk be az asztal túloldalára, na olyankor nem épp a vásárláson kincsvadászaton jár az ember esze. Azért persze van pár új kedvenc a polcaimon.
Gyertyakoppintó egerentyű.
Parfümös üvegcse tölcsérrel.
Baglyos bögre most nagy kedvenc.
Ez a homokóra igazi nehézsúlyú darab, már csak a méreténél fogva is.
Ez olyan tipikus "csak kell".
Még több parfümös üvegcse.
A pill boxok nagy kedvenceim és még hasznosak is. Az eladó meg tuti látta rajtam a rajongást mert én csak hármat akartam erre ő hogy 1 fontért ugyan vigyem már el az összeset. Nem kellett kétszer mondani. :) Csak már nem férnek a párkányon.
A kannáról képtelen voltam igazán jó szögből elkapni egy képet..
Csiguci csak mert.
A többit majd legközelebb mikor századszorra is újrafotóztam őket némi hajtépés közepette.
2015. szeptember 10., csütörtök
2015. augusztus 5., szerda
18
Nehéz elhinni hogy már 18 éve történt. Pont ma olvastam Phoebe blogján a manapság divatos kismama szokásokról mikor is a szülés után fodrász és sminkes várja a kismamát hogy az első fotókon a babával talpig glancban lehessenek. Mintha csak nem az lenne természetes hogy egy több órás netán több napos vajúdás után a kismama bizony eléggé leharcolt állapotban van. Ehelyett úgy csinálnak mintha skatulyából húzták volna ki őket és a szülés meg sem történt volna. Mindegy is. 18 éve még nem volt ilyen divat és igazából a fotózkodás se volt divat a szülőszobán. Ha rendesek voltak az ápolónők akkor őket meg lehetett kérni 1 azaz egy darab polaroid kép elkattintására. És ennyi. Szóval az én fiamról több mint egy hét után készültek az első fotók. Ráadásul az is mind homályos mert vacakolt a gép, így csak a következő tekercs film lett jó vagyis szép tiszta képeink csak kb. egy hónapos korától van a gyereknek. De nem baj, mert van miről mesélni. :)
Aktuális friss képeket majd csak délután hozok, mert még alszik a delikvens. :) És bár tudom hogy nem olvassa, de azért itt is kívánok sok boldog születésnapot kisfiam!
Aktuális friss képeket majd csak délután hozok, mert még alszik a delikvens. :) És bár tudom hogy nem olvassa, de azért itt is kívánok sok boldog születésnapot kisfiam!
2015. július 23., csütörtök
2015. július 20., hétfő
Kirándulás - Durdle Door
Lulworth Castle nehezen eresztett minket. A parkolóban frissen körömollózott gyep mezitlábazásra, piknikre csábított. A fiúk még sutyorogtak is hogy tán elég lesz mára ennyi, de csak halkan mert tudták hogy a végére hagytam amiért elindultunk. Végül erőt vettünk magunkon és utolsó célpontunk felé vettük az irányt.
A Durdle Door egy cirka140 millió éves geológiai képződmény. A 96 mérföld hosszan elterülő Jurassic Coast része. És mint olyan egyszerűen gyönyörű. Amúgy a magánkézben levő terület a Lulworth kastélyt is birtokló Weld család tulajdona. De szerencsére megosztják a világgal így bárki által megcsodálható.
A képeken nem látni igazán, de egy nagyon meredek és pöttyet veszélyes lépcső sor visz le több emelet magasból a partra. A tériszonyát mindenki hagyja otthon, mert korlát nincs és elég egy rossz lépés a bajhoz. Majdnem kifogott rajtam, de végül csak le kecmeregtünk mind. Ahol várt és elnyelt minket az angol partokat szinte mindenhol beborító 30 centi vastag kavics takaró. Szóval részemről elvergődtem valahogy a fiamig aztán partra vetett bálnát játszottam a továbbiakban.
Gyerekem persze egyből megébredt a víz láttán és nekiindult toronyiránt. Végtére is a ruhástól fürdés akkor sem maradhat el ha pingvinek úszkálnak körülötte. :)
Miután Márk is megelégelte hogy vízbe fojtsa magát, már csak azt kellet kitalálnunk hogy kecmeregjünk vissza az autónkhoz. Végül sikerült. De a mikéntjét azt inkább nem mesélem el. :))
A Durdle Door egy cirka140 millió éves geológiai képződmény. A 96 mérföld hosszan elterülő Jurassic Coast része. És mint olyan egyszerűen gyönyörű. Amúgy a magánkézben levő terület a Lulworth kastélyt is birtokló Weld család tulajdona. De szerencsére megosztják a világgal így bárki által megcsodálható.
A képeken nem látni igazán, de egy nagyon meredek és pöttyet veszélyes lépcső sor visz le több emelet magasból a partra. A tériszonyát mindenki hagyja otthon, mert korlát nincs és elég egy rossz lépés a bajhoz. Majdnem kifogott rajtam, de végül csak le kecmeregtünk mind. Ahol várt és elnyelt minket az angol partokat szinte mindenhol beborító 30 centi vastag kavics takaró. Szóval részemről elvergődtem valahogy a fiamig aztán partra vetett bálnát játszottam a továbbiakban.
Gyerekem persze egyből megébredt a víz láttán és nekiindult toronyiránt. Végtére is a ruhástól fürdés akkor sem maradhat el ha pingvinek úszkálnak körülötte. :)
Miután Márk is megelégelte hogy vízbe fojtsa magát, már csak azt kellet kitalálnunk hogy kecmeregjünk vissza az autónkhoz. Végül sikerült. De a mikéntjét azt inkább nem mesélem el. :))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


































