Hamburger házilag

Nyár van/volt a BBQ szezon ideje, s mint ilyen ennek szerves része a hamburger is. Egy ideje már foglalkoztatott, hogy miként lehetne ebből is jobb minőséghez jutni. A fagyasztott verziókat már régóta nem szeretem, a hentespultból úgymond frissen kaphatókat ettük jó ideig, mikor arra jutottam ideje megpróbálnom itthon elkészíteni. Vettem gyorsan egy hamburgernyomó kütyüt az ebay-on.

Kerestem recepteket, van a neten belőlük kismillió verzió. Végül szokás szerint összehoztam a saját verziómat. Mindjárt az első alkalommal kiderült számomra, hogy a bolti verzió legyen bármilyen friss és legyen rá bármi is írva akkor sem csak marhahúsból van. Ezt már az első falat után megmondtam. Hibába volt jól átsütve gumiszerű és tömény marha ízű volt. Egyáltalán nem az az íz amit vártunk. Kell bele más hús is.  Innen már csak egy lépés volt a számunkra megfelelő verzió. Tehát: 1 kiló darált marhahús legalább 12% zsírtartalommal, de ha több az sem baj. Fél kiló darált sertéshús legalább 15-20% zsírtartalommal. 1 fej hagyma apróra vágva, 1 tojás, só, bors ízlés szerint. Ez lett hát az alaprecept. Ezt tetszés szerint lehet bővíteni fűszerekkel, pl. chili, vagy szószokkal mint worcestershire szósz. De a hambinyomó segítségével lehet töltött hamburgert is csinálni. Nekünk a sajttal töltött  a kedvencünk.

A fenti receptből nekem 8 darab igencsak emberes méretű hambi jön ki. A dupla burger felejtős, kivéve ha az ember Scooby-Doo. :)

Én benti elektromos grillen sütöm, de szerintem működik BBQ sütőben és serpenyőben is,

 Végül ízlés szerinti körítéssel.

Boldogság...

A blogon kotlászva a piszkozatok között találtam ezt az irományt, több mint egy éve írtam, de valamiért sose került ki.

A neten kóricálva botlottam D. Tóth Kriszta írásába a boldogságról. Rájöttem lehet nekem is érdemes lenne listát írnom azokról az apró kicsi dolgokról amik boldoggá tesznek. Csak úgy emlékeztetőül - nem azért mert nem találom meg őket a mindennapokban. Megtalálom, én mindig megtaláltam. Annak ellenére is hogy az agyam egy ideje troll üzemmódba van kapcsolva ha írnék rendszeresen (mint ahogy nem teszem) akkor sokszor negatív és erőteljes kritikákat tudnék írni a legtöbb szemem elé kerülő dologról. Szóval a lista, az én listám:

Az eső illata, meg hallgatni ahogy zuhog.
A levágott fű illata, és a fűben való mászkálás mezítláb.
(régen volt olyan kedvencem is hogy "mező szag" és gyakran kértem a férjem menjünk mezőt szagolni tudjátok fű, föld, víz, lehullott levelek, fák, bokrok,  tiszta levegő illatának az a katyvasza ami orrba vág ha kiszállsz a kocsidból egy mező szélén).
A főlő húsleves illata (mert pl. enni már annyira nem szeretem, de az az illat...)
Ha már illat akkor a kedvenc parfümöm jelenleg az egy olyan illat mintha bele szagolnál  egy frissen kinyílt tearózsába.
A frissen húzott ágynemű illata.
Ha süt a nap. Igen itt a ködösben ez is külön örömre ad okot az embernek ha csak simán kisüt a nap.
Látni hogy kinyíltak a virágaim a "kertemben".
A fiam ölelgetése. Bár időközben felnőtt és bőven túlnőtt rajtam szóval a kölyökkutya effektus helyett inkább olyan mintha egy kisebb medvét ölelgetnék.
Tudok örülni például olyan dolgoknak mint egyik nap mikor is nyolcféle sajtot számoltam össze a hűtőben. Valakinek aki egyik előző életében egér lehetett ez maga a mennyország.
Mikor carbootyra megyünk. Nem érdekes ha nem veszek semmit, maga az ott történő bámészkodás is örömforrás.
Kirándulni menni is nagy kedvenc nálam. Na jó ez már nem annyira kicsi dolog.
És még sorolhatnám...
 

Együnk "vadállatot" - bacon jam

Nem csak gyümölcs lehet az a "vadállat" ugye? Másnak lehet annyira nem újdonság, de én kb. egy éve találkoztam először a bacon jam-el vagyis a szalonnából készült lekvárral. Érdekesen hangzik? Elsőre mindenképp. Csak forgattam az üveget mint a bűvös-kockát, hogy hát mi a csuda ez, végül hazahoztam, mert egy ilyen furaságot nekem muszáj kipróbálni. Érdekes íze van, érezni rajta a bacon jellegzetes aromáját keverve valami cukros-borsos-ecetes ízvilággal. Én simán megeszem magában mint csemegét, de pirítóssal vagy simán kenyérre kenve is ehető, de el tudom képzelni natúr szelet mellé szósznak is.

Van belőle kolbászos verzió is, az se lehet rossz.

20

Boldog szülinapot kisfiam! :)

Kirándulás - Arundel

Ma Arundelt céloztuk meg West Sussex-ben. A városba érve először a katedrálisba botlottunk bele. Ez bónusz volt, nem számoltam vele hogy megnézzük, de nem bántam meg. Hatalmas épület, főleg hogy a városka nem igazán nagy ezt is Henrynek, Norfolk 15-dik hercegének köszönhetik az itt élők. 1873-ban épült.

Az Arundel kastély pedig egy felújított középkori vár, 1068 karácsonyán tették le az alapjait Roger de Montgomery által, ő lett Arundel első grófja. A 11. századtól kezdve a kastély otthon volt, és több mint 850 éven át  a norfolki herceg családjának és az ő utódainak tulajdonában állt. A kastély ahogy ma láthatjuk sokat köszönhet Henrynek, Norfolk 15-dik hercegének, az ő restaurációs projektje 1900-ban fejeződött be. Az egyik első angol vidéki ház lett villamossággal, beépített tűzoltókészülékkel, lifttel és központi fűtéssel. A gravitációs elven működő háztartási vízellátás ellátta a várost is. Sajnos bent tilos volt a fotózás bármilyen formája, amiatt morcos is voltam tekintve a belépőjegy áraikat. Viszont a kertek gyönyörűek.

Hogy megmutizzam belül hogy néz ki tt van pár fotó a kastély honlapjáról:

Végül a közelben lévő csónakázótó partján fejeztük be a látogatást egy jó kis házi fagyival.

Szerettem volna tenni egy sétát a városban is, de addigra kidőlt a család. Így marad a google street view.