2009. március 20., péntek

Tegnap mozi nap volt. Szilvi ráunt a sorozatok nézésére. (ugye nincs parabola szóval férjem lett a müsor szolgáltató) Igy aztán megnéztük többek közt a Made In Hungáriát. Régóta vártam ezt a filmet hisz a Hungária és vele Fenyő Miki a gyerekkori kedvencem. Hát nézzük a filmet szépen. Én meg azon kapom magam fél óra múltán hogy valami nem stimmel, fészkelődöm, érzem hogy gyorsul a pulzusom, emelkedik a vérnyomásom. De nem jöttem rá mi a baj egész addig mig a fiam a párnát a falhoz vágva nem közölte hogy ő ezt nem nézi tovább merthogy ugyanaz az idegbeteg hangulat árad belőle mint ami otthon mindenhol jelen van. És ekkor leesett a tantusz hogy igen igaza van a gyereknek tényleg az idegbajos hullámok hatottak rám negativan. Mert sugárzik a filmből. Ami nem csoda hisz magyar film, persze hogy a jellegzetes magyar hangulatot sugározza. Ráadásul visszavisz minket a multba gyerekkorom jo kis kommunista miliőjébe, ami rátett mégegy lapáttal a hangulatra. Férjem is felmorrant valamit hogy hülye komcsi rendszer vagy valami. Erre mondtam neki hogy érdekes gyerekkorunkban teljesen természetes volt hogy abban éltünk. Nem fájt ennyire. Mert nem ismertünk mást. Most mióta tudjuk mia van ODAÁT azóta zavaró ez csak. Mióta éltünk máshol is és sokszor évekig nem tapasztaljuk milyen a magyar levegő azóta hat ránk ez ilyen intenziven. Mindenesetre újabb megerősitést kaptam nem tényleg nem akarok többé Magyarországon élni. Jó lenne gyerekkorom emlékeit olyan szépnek megőrizni amilyenek, de az ilyen élmények hatására valami megváltozik.....
És akkor még csak azt se mondhatom hogy rossz volt a film. Mert nem volt rossz. Csak....magyar volt.

6 megjegyzés:

Kétii írta...

Szia Christine!
Detto. Meg vagyok nyugodva, azt hittem eddig, csak en jarok igy. Teljesen igaz, amit irtal, megertem. (Ha ha csak nem valami nagyon-nagyon fontos ok, en sem megyek 2000 km-t keletre. Mert minek?)

kistarcsai írta...

SZIA!Remélem ,hogy jó ott és a MAGYAR FILMEK csak már emlékek számotokra!De az sem baj ha a ,szived csücskiben ott csurgadozik a MAGYAR VÉR"!!!

Judit írta...

Igen, ismerős ez az érzés... bár mostanában nem néztem magyar filmet, úgyhogy nem tudom, hogy ugyanígy reagálnék-e, de az biztos, hogy ha az ember belekóstol a nyugis életbe, akkor iszonyat erősen érzékeli a kontrasztot a magyar, idegbeteg hangulathoz képest... Engem egyszer megkért valaki, aki közel áll hozzám, hogy ne hasonlítgassak, mert nekik ott kell élniük, és nagyon fáj, ha az orruk alá dörgölöm, hogy milyen nagy szarban vannak. úgyhogy én azóta igyekszem nem hasonlítgatni, csak egyszerűen leírom, hogy itt hogyan mennek a dolgok. De a hatalmas szakadék így is érzékelhető... :(

Christine írta...

Judit, persze az otthoniaknak en is igyekszem nem a lelkukbe maszni. De azert a sajat blogunkban talan leirhatjuk az erzeseinket. Nem? Vegtere is ezek is hozzank tartozo dolgok.Igy is cenzurazom magam, ha ezt meg erosebben teszem akkor lassan nem lesz mirol irnom. :-))

Emőke (Anyamadár) írta...

Szerintem teljesen jogos, hogy leírod mit érzel. :)
Nekem is néha elszorul a szívem ha haza kell telefonálni valami "hivatalba" valami hivatalos ügyet intézni... mert tudom mit kapok az arcomba... imádom a Hazámat, de a rossz dolgokat nem eltussolni kel hanem változtatni rajta.
Én mosolygok otthon a buszvezetőre, az ellenőrre, a közértesnénire, egy ennyire pici gesztus is számít.

Emőke (Anyamadár) írta...

persze KELL és nem kel :)